A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae 2. (Szeged, 1998)

Hankóczi Gyula: XX. századi dudások Csongrád megyében és szomszédságában

Csóti Gyapjas Antal, az „alacsony, kissé sovány, bogárszemü ember" a '60-70-es években már csak önmagát vidította, otthon. „Az öregkori életem javait neki köszönhetem. Este előszedem, éjfélig, két óráig dudálok. " (2. kép) 1975-ben halt meg Rúzsán.

21 A szegedi tanyavilág legszegényebb rétegeiből került dorozsmai földre, onnan Kiskunhalasra Varga Vince, s számolt be dudás emlékeiről, mutatta be játékát Vargyas Lajosnak, 1939-ben.

22 Századunk első évtizedeiben Tompán és Kelebián is dudával zajlott a lakodalmak némelyike. Talán helyiek, talán a szegedi tanyavilág dudásai fújták benne a talpalávalót.

23 Bácsalmáson egy idős lakos még az 1960-as években is működtette fújtatós dudáját.

24 Mohácson a század elején annyi duáás volt/hogy „Dunát lehetett volna rekeszteni velük", s vásárok idején is szinte minden sátorra jutott belőlük. A busójáráson és a lakodalmakon kívül az aprószenteki korbácsolás december 28-i és a férfiak Vince napi pincézésének szokásában is tevékeny szerepük volt. Tudjuk, hogy a mohácsi délszláv/sokác dudások a Baranya és Tolna megyei falvakba is jártak muzsikálni, s sejthető, hogy Bács-Kiskun megyei településekre is. Az utolsó mohácsi dudások egyike, Ivo Jancic 1950-ben dudált utoljára lakodalomban.

25 Némelyiküknek - névvel vagy anélkül - a fényképe is megmaradt.

26 Kecskedudásokat Jánoshalmáról is fogadtak Bogyiszlóra, ahol különben szintén emlegetnek két helyi bőrdudást.

27 A magyar néprajzi irodalomban ritkaságnak számít egy-egy duda-tekerő páros vagy női hangszerjátékos.

28 Nagy területen kóborló dudások léte is inkább feltételezés, mint bizonyított tény; s hogy egy vándorló hangszerkettős évtizedekig működjön - ráadásul egyik tagja nő - az pedig páratlan. Alföldi viszonylatban bizonyosan az, de alighanem országosan is. Most egy ilyen következik. Az első világháborút közvetlenül megelőző években Móricgáton, a Péter-Pál napi paraszti mulatságban egy kóbor bőrdudás nevelt leánya tekerőlant-kíséretével muzsikált. Azokban az években Móricgáton laktak, földkunyhóban, zenélésükből éltek. Megfogadták őket előre (mint azon a Péter-Pál napon délután kettőtől éjfélig) vagy tanyáról21 Vö.: Rakonczai J. 1969. 3.; Sz. Lukács I. 1969. 9.; Szakái A. 1993. 167. 22 Vargyas L. 1954. 10-11. 23 Tompára és Kelebiára vonatkozó rúzsai gyűjtésem, 1982. július. 24 Bácsalmásra vonatkozó szentkirályi gyűjtésem, 1993. július. Valószínű, hogy az illető német nemzetiségű. 2-1 G. Szabó Z. 1991. 461-465.; ugyanő a 459. oldal első jegyzetében közli még Bárácz György és Kovács Mariann (sic!) nevét. Kéziratom lektora szerint az iménti nevek helyesen: Bárász János és Kovács Marián (mint férfinév). Tari Lujza népzenekutató lektori segítségét itt köszönöm. 26 A Néprajzi Múzeum (a továbbiakban NM) F 88.995-6. sz. fotója: Sokac dudás a Mohácsi-szigetből, Dincsér O. felv. 1941. IX.; Füzes E. 1959. 15. kép, Jancsics János mohácsi dudás. A NM F 183.691-693. sz. fotói: Duda, Mohács, Manga J. felv., 1961.; vö.: Manga J. 1965. 41. kép., Manga J. 1968. 5. kép. 27 Manga J. 1965.66. 28 Vö.: Kádár L. 1959. 208.; Sárosi B. 1973. 44. kép; Hankóczi Gy. 1981. 94.; a női tekerőshöz: Lajtha L. Dincsér O. 1939. 106. 173