A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae 2. (Szeged, 1998)
Korkes Zsuzsa: A kiskunsági fafaragások motívumkincse
A motívumok jelentéstartalma Legfontosabb kérdés annak kiderítése, hogy az egyes motívumok vagy motívumcsoportok mögött milyen szellemi hagyomány húzódhatott meg. Mi az az éltető erő, amely az egyes díszítőelemek fennmaradását, öröklődését biztosította? Ugyancsak felvetődik az a kérdés is, hogy melyek azok a motívumok, amelyek alkalmazása hagyománnyá vált, és mint jelek, milyen jelentést hordoztak? Az alkotó és a befogadó között egyfajta kapcsolat állt fenn, hiszen ugyanabba a közösségbe tartoztak, ugyanazokkal a szellemi és kulturális hagyományokkal rendelkeztek. Ez a kapcsolat csak akkor lehetett tökéletes, ha egy adott jel mindkét fél számára ugyanazt jelentette, ugyanazzal az információs értékkel rendelkezett. Egy új díszítésmód csak abban az esetben honosodhatott meg, maradhatott fenn, ha valamiképpen kapcsolódott a régihez, beilleszthető volt a múlt hagyományai közé. A közösség olyan szerepet töltött be, mint a zsűri, amely elfogad, vagy elutasít. A közösségi ízlés olyan művészi látást feltételezett, amely formára, díszítményre meglehetősen egységesen reagál. Hagyománnyá tehát csak az válhatott, amit a közösség magáévá fogadott. 15 A legkorábbi időszaktól kezdve az ember törekedett arra, hogy környezetét valamiféleképp ábrázolja és rendelkezett azzal a képességgel, hogy a környező világot szimbólumokká alakítsa és ezekből felépítse a dologi világgal párhuzamosan létező szimbólumok világát. 16 Egy-egy időszak díszítőművészetében megtalálhatjuk az adott időszak valóságának tükröződését, vagy annak absztrakcióját. 17 A természetben élő és annak kiszolgáltatott ember előszeretettel jelenítette meg a különböző természeti jelenségeket, így többek között a Napot, a Holdat és a csillagokat. A napkorong képi ábrázolására legegyszerűbbnek bizonyult a kör, vagy a félkörív. Ezt a mágikus célzattal létrejött kerekformát, mint gonoszűző varázsjelet alkalmazták a legkülönbözőbb viseleti darabokon, használati eszközökön. Ugyancsak védő-oltalmazó funkciót tölthetett be az a napmotívum, amelyet egy szaru sótartóra karcolt tulajdonosa. (23. ábra) A napot az egyszerű körön kívül egyéb más formában is ábrázolhatták. így a sugárzó, forgó napot a forgókerékkel, forgórózsával, de ugyanilyen napszimbólumnak tarthatjuk a rozettát is. Ezeknek igen szép példái láthatók a borotvatartókon, guzsalyokon. Csilléry Klára részletesen foglalkozott a mértanias díszítésmód kialakulásával, fejlődésével. Megállapítása szerint a geometrikus ábrázolás a Földközi-tenger melléki ókori városokban alakult ki és római közvetítéssel terjedt el szinte egész Európában. A középkor korai századaiban különösen templomokban, kolostorokban volt közkedvelt díszítőelem. 18 A világi élethez kapcsolódó tárgyakon is alkalmazták ezeket a motívumokat. Ezt bizonyítják Szabó Kálmán ágasegyházi, aranyegyházi ásatásai is: 14. századi sírokból olyan ezüst pitykegombok és kályhacsempék kerültek elő, amelyeket rozettákkal díszítettek. 19 Ez a tény azt sugallja, hogy ennek korábbi hagyományaival is számolnunk kell, a magyarság körében mindenképpen. Az ország különböző helyein olyan honfogla15 Domanovszky Gy. 1981. 9. 16 V.N. Toporov 1982. 110. 17 Manga J. 1971.321. 18 K. Csilléry K. 1979.6. 19 Szabó K. 1938. 123
