A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae 2. (Szeged, 1998)

Korkes Zsuzsa: A kiskunsági fafaragások motívumkincse

Igen szembetűnő ezeknél a faragásoknál az egyensúlyra, a szimmetriára való törekvés. Ha a borotvatartókat képzeletben három részre osztjuk, akkor azt tapasztaljuk, hogy a két szélső motívum rozetta vagy forgórózsa. A középső rész általában több motívumból áll, amely több rozetta, vagy forgórózsa, esetleg ezek ritmikus ismétlődéséből tevődik össze. Ugyancsak ebbe a részbe faragták bele a tulajdonos nevét, esetleg monogramját, a készítés évszámát, de ugyancsak itt található a stilizált tulipán, a szívmotívum, a cserépből kinövő leveles ág is. (5-9. ábra) Két kiskunfélegyházi borotvatartónál a motívumok hasonlósága, elrendezése alapján feltételezhető, hogy egy kéztől származnak. Az egyik 1853-ban, a másik 1856ban készült. (10-11. ábra) A guzsalytalpakat négy részre oszthatjuk fel, és itt is jól megfigyelhetjük a szimmetriára való törekvést. Két félegyházi guzsalyon a nyélhez közel eső részre szívet, stilizált tulipánt és S vonalakból kialakított leveles virágmotívumot faragtak, míg a talp végére egy-egy rozetta, ill. forgórózsa került. (12-13. ábra) Egy másik félegyházi guzsalytalp egyik végén levelekkel díszített szív látható, a másik végén pedig hajlított S vonalakból kinövő leveles ág, míg a nyél két oldalán rozetta és forgórózsa látható. (14. ábra) A motívumok hasonló megfogalmazását, elrendezését figyelhetjük meg három különböző datálású félegyházi guzsalytalpon is. (15-17. ábra) Ugyancsak gyakori motívuma a mángorlóknak is a rozetta és a forgórózsa. Szinte teljesen elborítja ez a két elem azt a kecskeméti mángorlót, amelyet 1893-ban készített Virág István Daró Erzsébetnek. (18. ábra) Egy 1883-as datálású darabon, amely Kunszentmiklósról került a kecskeméti múzeumba, a rozettán kívül cserépből kinövő virág, barokkos kacskaringós vonalak és szív látható, melybe В R monogramot faragtak. (19. ábra) Népmeséink, népmondáink gyakori eleme az égig érő fa, melynek ágai között található a nap, ill. a hold. Feltételezésem szerint ezt a napos-holdas világfát jelenítették meg pásztoraink a borotvatartókon, guzsalyokon, mángorlókon. Egy 1875-ben készült félegyházi borotvatartón a fa cserépből nő ki, föléje pedig a napkorongot karcolták. (20. ábra) Egy évszám nélküli félegyházi borotvatartó tetején a fa egy kör alakból nő ki, amely feltételezhetően a föld, a fa csúcsán pedig a napkorong látható. A fa alá igen egyszerű módon ábrázolt repülő madár került. (21. ábra) A napos-holdas világfának legszebb, legkifejezőbb megjelenítését figyelhetjük meg egy 1886-ban készült félegyházi mángorlón. Az égigérő fát leveles ágnak ábrázolták, amely egy félig bevonalkázott köralakból - nyilván a földgolyóból - nyúlik felfelé. A fa középső részén egy rozetta szimbolizálja a napot. E fölött a levelek kisebbek lesznek, és ezek tetején helyezkedik el a hold. A félhold fölött vannak a csillagok, amelyek apró körbezárt rozetta és forgórózsa formák. A mángorló két .szélén egy-egy leveles ág fut végig, amely cserépből nő ki, a kisebbik ág csúcsán a nappal és a holddal. A nagyobbik fa tetején három egymás fölé helyezett szív látható, amelybe a készítő valószínűleg a szeretője monogramját véste. (22. ábra) 122