A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae 2. (Szeged, 1998)

Korkes Zsuzsa: A kiskunsági fafaragások motívumkincse

Juhász Antal Tázlár, Bocsa, Bugac és Jakabszállás esetében elsősorban a migráció társadalmi és gazdasági okaival foglalkozott.

5 A 17-18. századi, ún. klasszikus parasztstílus darabjai eddig alig-alig kerültek elő területünkről, hiszen a török hódoltság alatt a népművészet egyik éltető, továbbvivő eleme, a hagyományozódási folyamat megszakadt.

6 Mint láttuk, a 18-19. századra a Kiskunság meglehetősen kevert etnikai jelleget öltött. Ennek ellenére erre az időszakra egységes gazdálkodási forma alakult ki, amelyhez adottak voltak a természeti, termelési feltételek. Ugyanakkor ez a folyamat nem járt együtt a tárgyalkotó népművészet egységesülésével, nem alakult ki egy sajátos, erősen ható, egységes jegyeket felmutató kiskunsági népművészeti stílus. Ehelyett azt tapasztaljuk, hogy egymás mellett élt többféle művészeti irányzat. így a népi építészetben, a népi hangszereken jól kimutatható a szegedi hatás, mint pl. a majsai napsugaras házak, vagy a menyecskefejes dudák esetében. A szűcshímzéseknél, a kiskunsági Madonnáknál pedig jászsági eredettel kell számolnunk.

7 Szabó László egyik tanulmányában megállapította, hogy „a pásztorművészet jászsági kapcsolatai nyilván megvoltak, mert tudjuk, hogy a lent élő pásztorok egy része télen - éppen mert téli juhászként és gulyásként is alkalmazta őket a község - a Jászságban lakott. Erős volt a Jászság belső pusztái és a kiskunsági puszták közötti kapcsolat. Nyilván ez a népművészetet és a pásztorművészetet is összekapcsolta." 8 Viszonylag egységes stílust, motívumkincset a borotvatartókon, guzsalyokon, mángorlókon fedezhetünk fel. Ezeket a tárgyakat pásztorok, esetleg ügyesebb parasztfaragók készítették, vagy saját használatra, vagy szeretőjüknek, barátjuknak ajándékba. A pásztorok viszonylag zárt társadalma, hosszú távollétük a falu közösségétől bizonyos mértékig konzerválta a tárgyak formáit, díszítménykincsét. Természetesen a régi hagyományok továbbélésével mindig számolnunk kell: a megszokott tárgy csak fokozatosan szakad el a megszokott díszítő technikától és díszítménytől.

9 Ortutay Gyula mutatott rá arra, hogy a paraszti kultúrában a megrögzött konvenciók, formulák erőteljesebben érvényesültek az egyéni invenciónál. Nem mintha a paraszti alkotókban nem lett volna elegendő kezdeményezőkészség, de egyéni ötleteik, javaslataik mindig a közösségi stílus, a formulák medrében helyezkedhettek csak el.

10 Másrészt pedig ezen a vidéken nem akadt olyan újító egyéniség - mint pl. a Dunántúlon Király Zsiga - aki új és más irányba vitte volna a kiskunsági fafaragást, és egészen a 20. század elejéig megőrződött és szinte egyeduralkodó maradt a geometrikus stílus. Ez a konzerválódási folyamat gazdasági okokkal is magyarázható. A 19. század közepén a gazdasági fejlődés: a mezőgazdaság konjunktúrája, a parasztok érdekeit szolgáló reformok hozzájárultak a népművészet kiteljesedéséhez, virágzásához. Az ország legnagyobb részében a népművészet ekkor élte fénykorát, ekkor születtek a legkiegyensúlyozottabb, legharmonikusabb alkotások, új stílusok teremtődtek", amelyek azonban a Kiskunság pásztorművészetében már nem tudtak gyökeret verni. A század közepére mind több legelőt vettek művelés alá, a szilaj állattartás és a pásztorkodás egyre inkább 5 Juhász A. 1990.99-110. 6 Sztrinkól. 1980. 15. 7 Sztrinkó I. 1980. 15.; Sümegi Gy. 1980. 37-42.; Bálint S. 1980. 43-46. 8 Szabó L. 1980.54. 9 MangaJ. 1971.318. 10 Ortutay Gy. 1937.34-35. 11 K. CsilléryK. 1977. 18-21. 120