A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae 2. (Szeged, 1998)

Tóth Ferenc: Hagyományos hagymatermelés Makón

Régen kötőből rakták a hagymát. A bal kézzel kimarkolt hagymát a jobb kéz hüvelyk- és mutatóujjával gyökérzetével, üstökével lefelé egyenként nyomkodják a földbe. Nem szabad a dughagymát mélyre ültetni, csak annyira, hogy a borona ki ne verje. Újabban műanyag vödörből markolnak ki valamennyi hagymát, és szétszórják maguk előtt. A gyakorlott kertész tudja, mennyi hagymát szórjon maga elé, de lehet pótolni vagy visszaszedni. Sokan áttértek a kétkezes rakásra. így egy nap másfél-két kislánc területet is képesek elrakni. A kertész egyszerre négy sort hajt. A tőtávolság a dughagyma méretétől függ. Az első hagymát kisaraszra, bakaraszra, a másodikat két, a harmadikat újabb két centivel közelebb ültetik. A beültetett területet még aznap tüsök- vagy kisboronával elboronálják. Sokan kézi hengerrel is lehengerlik, így mögszorul a mag, egyenletesen kel a hagyma. KÖTŐ. A hagymakertészek az 1960-as évekig kék konyhakötőből rakták a dughagymát. A mintegy 70 x 70 cm-es kötőnek olyan hosszú madzagja volt, hogy kétszer körültekerték a derekukon, elöl bokorra megkötötték, és a kötő alját belefűzték a madzagba. Az asszonyok nyakba akasztott mejjeskötőt használtak. TÉRDELŐ (TÉRGYELŐ). A februári, márciusi hideg talajon térdelve végzett hagymarakáskor a térd kihűlése ellen a férfiak nadrágjára kötött térdvédő. Régebben nem használták, de a gyakori reumás betegségek miatt kezd terjedni. Anyaga zsákdarab, paplanszerüen bélelt textília, szivacs stb., amelyet négy madzaggal rögzítenek a térd fölött és alatt. Asszonyok nem használják, manapság inkább aláöltöznek; két, olykor három nadrágot vesznek föl. ÉRMELEGÍTŐ. Elhasznált gyapjúszvetterek ujjából készült. Mindkét végét beszegték, a hüvelykujjnak külön ujjat varrtak rá. Csak asszonyok használják hidegben. KISKASKA. A hagyma termesztésében általánosan használt eszköz. Alkalmazták a dughagyma szedéshez, szeleléséhez, osztályozáshoz, a szárított hagyma rácsról való leszedéséhez; az étkezési hagymatermesztésben a dughagyma rakásakor, a hagyma szedésekor, a fokhagyma kaparásakor, fosztásakor, rakásakor stb. Három kaska nagyhagyma adott ki egy ötven kilós zsák hagymát. A városban jó nevű kaskötő dinasztiák jöttek létre, így Dobai Kálmán és fia, Dobai Sándor. A kaska hajas vesszőből készült. Mivel nagy igénybevételnek volt kitéve, szoros, összetömörített kötést alkalmaztak, amelyet négyes kötésnek neveztek. Ez abból állt, hogy nem pusztán egymás fölé, hanem a kettőzött vesszőnek kívül és belül egymásba fonásával kötötték a kaska oldalát. Azzal is a kaska erősítését szolgálták, hogy a fölfelé álló vesszőket, a karókat bekötötték a kaska fenekébe; a két fúl vezérágának vastagabb karókat alkalmaztak. A kaskát piacon lehetett beszerezni, de a kaskötőnek mindig volt belőle raktárkészlete, s háztól is árusította. Vidékről hozott, laza kötésű kaskát makói kertész nem vásárolt. A kiskaska a nagy igénybevétel ellenére három-négy évig megtette. Az elhasználódott kaskát nem tüzelték el, még alkalmas volt a kotló ültetésére. Régen hagymarakás után az emberek meghempergették egymást a földön, hogy a hagymák nagyra nőjenek. 106