A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae 2. (Szeged, 1998)

Tóth Ferenc: Hagyományos hagymatermelés Makón

A dughagyma leszedése nagy porral járt. Az ágyneműt a szobából kihordták, a bent maradt bútort ponyvával letakarták; az ablakokat, ajtókat kinyitották, hogy minél nagyobb huzat legyen. A kertész orrát, száját kendővel bekötve, asztalon állva kézzel és tolóvonóval kosárba, kaskába húzta a megszáradt dughagymát. A feleség pedig zsákba öntötte. Mások a kemencekuckóba eresztették le, és onnan szedték föl. Az újra osztályozott dughagymát ültetésig az eresz alatt tárolták. Azt sem tartották jónak, hogy a hőkezelt hagyma zsákban sokáig álljon. Diós Ferenc Kisfaludy utcai kertészről mondták, hogy hagymarakáskor naponta annyi hagymát szedett le a rácsról, amennyit aznap elrakott. Erdei József szerint: Zsákba hagytuk, ereszködjön ëgy kicsit mög, ne csússzon rakáskor a kézbe. '

9 A gondos kertész ültetés előtt még egyszer fölválogatta, asztalon áthúzta a dughagymát, a mumifíkálódottakat kidobta. A hagymakertész modernizálta a házát, de a kemencéhez a hagyma szárítása miatt sokáig ragaszkodott. Az 1950-es években tértek át a ládás szárításra. Mintául a kísérleti telep és a MÉK hőkezelőjének rekeszei szolgáltak. Az osztályozáskor krumplisládákba öntött dughagymát a hőkezelés megkezdésekor nem nádrácsra, hanem rácsfákra pakolták föl több sorban egymás fölé. A ládás szárítás máról holnapra népszerű lett; nem járt porral, és a hagyma ültetése előtti újabb osztályozás is elmaradt. Ezt az újítást követte a kemencék kihordása. Hordozható kandallót vásároltak, amelyet hosszú kályhacsővel állítottak be. Ma már a ládás hőkezeléshez is kevesen ragaszkodnak, egyre többen tapasztalták az üzemi hőkezelés előnyét. Az osztályozott dughagymát necc zsákban (raschelzsákban) a név föltüntetésével viszik az Agora Rt. hőkezelőjébe. AZ ÉTKEZÉSI VÖRÖSHAGYMA TERMESZTÉSE A dughagyma ültetése Amikor kitavaszodott, kinyílt az idő, megfogasolták, elboronálták a hagymaföldet. A hagymasorok eredetileg földkeresztbe futottak, csak a tolókapa, a dikkelő elterjedésével kerültek földhosszba. Az ültetés a hagymaföld szélének kijelölésével, a háncsikolássál kezdődött. A parcella dűlőút felőli és belső sarkára levertek egy-egy karót. A kettő közé 10-15 méterenként ásóval vagy kapával földhányást, hancsikot tettek. A művelethez ketten kellettek: az egyik személy, a hancsikoló készítette a földkupacokat, a másik nézte a két karóval jelzett egyenes vonalat, és közben kézzel intett, hogy jobbra vagy balra kell-e a jelölést tenni; ha jó helyen volt, függőleges irányban jóváhagyólag leintette. Amikor a hancsikolással készen lettek, az egyik hancsiktól a másikig kis léptekkel, húzva a lábat kitaposták a föld szélét. Bereczki Sándor szavaival: Olyan igenyös vót az, mint a nyíl, végig löhetött rajta lűni

20 A hancsiknak csak a hagyma elrakásáig volt szerepe, de igencsak ott maradt őszig. Ha nem volt csapás, azon jártak, akkor eltaposták. A termelőszövetkezeti háztájiban volt, aki madzagolt, de annak kis szélben is hasa lett, így a hagyma sorok is hasasok voltak. TALICSKA. A makói talicska, tajicska ládája hosszú volt, ezért mönyétderekú vagy ládás tajicskának hívták. Mivel Makón egy évszázadig a ne19 Erdei J. 1983. 20 Bereczki S. 1997. 100