A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae 2. (Szeged, 1998)

Tóth Ferenc: Hagyományos hagymatermelés Makón

mesi eredetű Majsai család gyártott minden talicskát, majsaji tajicskának, gúnyosan majsaji kocsinak, majsaji fijákernek, majsaji autónak nevezték. Majsai Pál bognár az 1870-es években költözött a Maros-parti városba. Mivel tapasztalta a talicska nagy keletjét, erre szakosodott. Négy fiát is talicskakészítésre tanította ki. Unokájának, Majsai Mihálynak halálával, 1977-ben kihalt a városban ez a mesterség. Házukon cégérként akkurátusan kifaragott kis talicska állt. A hagymakertészek kocsival, lóval nem bíró zsellérek voltak, ezért teherhordó eszközük a talicska volt. Erdei Ferenc a belterjes gazdálkodás első fecskéjeként jellemezte.

21 Találóan írták: „a talicska jobban hozzátartozik a makói hagymáshoz, mint a csizma vagy a papucs".

2- Koczkás Ferenc hagymakertész így emlékezett vissza az egykori talicskás időkre: „Akkoriban mindönki tajicskával járt a szöllöbe, hagymába. Akkor aztán az egyik gazdaembör kérdözte az egyik hagymást: — Hová mész? — Hát — aszongya — mögyök a szöllöbe. — Tajicskával mész? — Avval mék. — Hozol valamit? — Nem hozok én. — Hát akkor mér viszöd a tajicskát? — Mer mögszoktam."

23 Az első világháborúig a hagymarakáshoz egyik talicskával kivitték az útallót, tüsökboronát, a másikban a dughagymát, a harmadikban a kisgyereket. Ha nagyon tűzött a nap, ernyővel csináltak számára hűvöset. A fölszedett apróhagymát is talicskával hordták haza. A húzott gyökeret, a zöd hagymát távoli bérletről is talicskával hordták a házhoz, majd a piacra. A kisgyerek a hagymaföldön — amíg a szülők rakták vagy kaparták a hagymát — talicskában játszott, mert ez az alkalmatosság babakocsiul is szolgált. Ahogy a kertészek megerősödtek, hagyma termeléséből ugyan kiszorult a talicska, de az 1960-as évekig általánosan használt teherhordó eszköz maradt. Majsai Mihály ismert olyan családot, ahol 12 talicska volt használatban, a gyerekeknek kisebb méretű. A kofa ezzel vitte portékáját a piacra, kiérve oldalára fordította, ezen ülve árult a piac végéig. Őrletni vagy vízért is talicskával jártak. Szükségből két zsákot is rátettek; egyet keresztbe, egyet hosszába. Már Palugyay Imrének föltűnt: „Makón mindent talicskába tesznek, még a vizes kantákat is a Marosnál abba rakják."

24 Érzékletesen jellemezte az újságíró a talicskához fűződő makói népéletet: „A kishagymásnak a talicska a kocsija, az a szekere, az az autója, lova, ökre, egyszóval minden szállítási alkalmatossága. [...] Talicskán bonyolódik le a hagymatermeléssel kapcsolatos helyi forgalom legnagyobb része, úgy hogy bátran meg lehet állapítani, hogy Makó köz21 Erdei F. 1937. 202. 22 Makói Friss Újság 1929. dec. 20. n TóthF. 1971. 189. 24 Palugyay I. 1855.80-81. 101