A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae 1. (Szeged, 1995)

Szűcs Judit: A paraszti polgárosulás és polgárosodás életstratégiái és megvalósulásuk Csongrádon a két világháború között

parti város földnélküli lakosai számára adott hajós foglalkozás.) Konkoly azonban a második világháború után szakmájában nem tudott elhelyezkedni. Nagybátyja mellett szakács lett, ebből a munkakörből ment nyugdíjba. Atkári György tanyán gazdálkodó, törekvő középparaszt lányait a harmincas, negyvenes években polgáriba Járatta. Legidősebb lánya, Atkári Anna (Csépai Jánosné) 1934-38 között Járt iskolába. Ebben az évfolyamban négy 30-60 holdas gazda lánya tanult. Közülük ketten a városban, ketten tanyán laktak. A többi osztálytárs iparos, tisztviselő és értelmiségi szülők gyermekeiből került ki. Az Atkári lányok szülei természetesnek tartották, hogy gyermekeik nemcsak az elemi iskolát végezzék el. Ugyanakkor a gazdatársak kicsúfolták a családfőt Azt mondták rá, hogy kisasszonyt nevel a lányaiból. Ebben az időszakban a parasztcsalád fiainak polgáriba Járatása már elfogadottabb. A korabeli viszonyok között a polgárosulás, polgárosodás a városon kívüli művelődési, oktatási és csere kapcsolatokban is tükröződött. A többszáz holdas birtokos, középparaszt és iparos családok elemi iskolás fiai, lányai néhány évig bánsági német, ahogy ők nevezték sváb faluk földműves, esetleg polgár családjaiba kerültek nyelvet tanulni, iskolába Járni. Cserébe 12-16 éves fiúk Jöttek helyi családokba magyar szóra, akik itt a polgári iskola tanulói lettek. A századforduló időszakában működő Csongrád és Bánság közötti cserekapcsolatokat a korabeli iskolarendszer is magyarázza. A magyarországi németek magyar nyelvű középiskolákban csak magyar nyelvismerettel tanulhattak tovább. A bánsági németfaluk ifjúsága egy részének felemelkedését, társadalmi mobilizációját a csongrádi családokban és az itteni polgári iskolában szerzett magyar nyelvtudás segítette. Ugyanakkor a magyar gyerekek a sváb falukban, családokban az otthoninál fejlettebb gazdaság és háztartás működését látták, benne éltek és segédkeztek. Családi és iskolai környezetben nyelvet tanultak. A cserének ez a formája az 1870-es évektől a polgári iskola beindulása után az első világháború végéig, a trianoni határok meghúzásáig tartott. Cserelegények a két világháború közötti időszakban a képzett, aranykalászos gazdatanfolyamot végzett, polgáriba Járt, esetleg érettségizett parasztfiatalok lehettek, akik 1-3 évet németországi gazdaságban dolgozva ismerték meg a fejlettebb gazdálkodást, életmódot és a német nyelvet. (Cserepárjukat a csongrádi családokban fog adták azonos időben.) A hazatérő fiatalok apjuk, majd saját gazdaságukban hasznosították a külföldön tanultakat. Tehát a cseregyerek és -legény kapcsolat szak- és általános műveltség megszerzésének alkalma volt a csongrádi ifjúság számára.

18 Szűcs Judit 1993.

l 145-152. Erről a kérdésről részletesebben. 54