A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae 1. (Szeged, 1995)

Nagy Vera: A kender termesztése és feldolgozása Szegváron

Ágoston (sz.: 1889.) tömörkényi. Mindannyian Mezei Mihály takácsnál tanulták a mesterséget, aki az 1920-as évek végéig működött itt. Ebből az időből említik a levéltári adatok Zsihár Istvánt is, aki feltehetően idősebb ember lehetett, mert Kiss Ágoston nála is tanult Az iratok nem említik, viszont az adatközlők emlékeznek még Mezei Ignácra, akinek apja is takács volt, valószínűleg a már említett Mezei Mihály. A férfiak mellett több nő is űzte iparszerűen ezt a mesterséget. Katona Berényi Ferencné 1926-tól 1930-ig szőtt, nála tanult Bozsik Rozália (sz.: 1914.), aki 1930-tól dolgozott. 2 Természetesen itt is voltak, akik nem iparszerűen foglalkoztak szövéssel, csak maguknak és szűkebb környezetüknek dolgoztak. Bacsa Józsefné Tyukász Ilonka Csongrádról került a zsigerháti tanyavilágba, oda ment férjhez. Apja takács volt, így Jól ismerte a mesterséget. Ő szőtt a környékbeli tanyai lakosságnak, s az, hogy volt a közelben aki megszője a fonalat, ösztönözte is a környékbelieket a kendertermesztésre. Az 1960-as években még szőtt rongypokrócokat. Az 1930-as évek közepén néhányan tanfolyamon tanultak meg szőni. Ezt a tanfolyamot Késő Vince tételháti tanyai tanító szervezte, a szövést pedig a helybeli Berkecz Erzsébet tanította. Felvetőnek hozattak pamutfonalat, a beverőfonál részben házi készítésű kenderfonal volt, részben pedig „hozatott"fonal. Néhányan olyan eredményesen végezték el a tanfolyamot, hogy később is Jó hasznát vették. Nagy Sándorné például az 1936-37-es években egy helybeli takács hagyatékából származó szövőszéken megszőtte saját kelengyéjét. Nagy Imre, aki szintén itt tanult meg szőni, maga készített szövőszéket, s ezen törülközőket szőtt. Mivel kertészettel foglalkozott, paprika szállítására alkalmas zsákokat is készített magának. A lányok stafirungját az 1930-as években még részben kendervászon takácsszőttesekből állították össze. Egy stafirung általában a következőkből állt: 6 törülköző, 6 szakajtóruha, 1 sütőabrosz, 2-4 lepedő, 1 derékalj. Természetesen ez vagyoni helyzettől függően változhatott. Jómódú családok lányai kaphattak 12 törülközőt, 12 szakajtóruhát, esetleg a városban vett finomabb damaszt holmit is, míg a földdel nem rendelkező szegényebb családok lányai napszámba Jártak, s bérükből tudták megvenni a szükséges textíliákat piacon, vásárban vagy boltban. A durvább fonalból zsákot, ponyvát, szalmazsákot szőttek. A szalmazsáknak való ritkább, vászonkötésű, a gabonának való sűrűbb, sávoly szövéssel készült, ahogy itt mondják: rozmaringos szüvésre csinájják. Gabonának általában 3 vékás zsákot szőttek, amibe 75 kg búza fért. A ponyva 4x6 m-es volt. A zsákokat otthon, kenderfonallal 12 Csongrád Megyei Levéltár Szentesi Fiókja. IX. 204. 3. könyv: Tanonclajstrom 192336., 5. könyv: Munkakönyvjegyzék 1923-1937. 6. könyv: Munkaadók és segédek nyilvántartása 1925-1958. 37