A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae 1. (Szeged, 1995)

Nagy Vera: A kender termesztése és feldolgozása Szegváron

varrták össze és szegték be oly módon, hogy a szeges kívül essen, így a megtöltött és összekötözött zsákról nem csúszik le a madzag. A kenderfeldolgozás szerepe századunkban Szegváron munkamegosztás Érdekesen alakult a munkamegosztás Szegváron a kendermunkák tekintetében. Ezeket a szakirodalom általában női munkaként tartja számon, Szegváron viszont férfiak is végezték, sőt egyesek szerint mindez a fonásig a férfiak feladata volt. (Ezt támasztja alá, hogy legjobb adatközlőim is idős férfiak voltak.) Természetesen családonként váltakozó mértékben a nők sem maradtak ki az egyes munkákból. Az áztatásnál a nők segítettek, szükség esetén pedig a törésnél, gerebenezésnél is, bár ezeket inkább férfimunkának tartják. Fonásnál a fejkendert nők fonták meg, a kócot a férfiak, de van példa férfiak számára csináltatott rokkára is, a már említett Levendovits családnál. Sajnos a munkamegosztás múlt századi alakulására ma már nem könnyű adatokat találni. Lehetséges, hogy a kendertermesztés mértékének, a takácsszőttesek jelentőségének csökkenésével alakult így a munkamegosztás. A múlt században még jóval fontosabb volt a kendertermesztés, a legtöbb családfoglalkozott ezzel. A háztartásban és a viseletben nagyobb szerepe volt a kendervászon daraboknak, s az asszonyok dolga volt mindezekkel ellátni a családot. így valószínű, hogy a kender termesztésének és feldolgozásának munkáiban is több feladat hárult rájuk. Századunkban - különösen a két világháború közötti időszakban, melyre adatközlőink még emlékeznek - már nem sok család foglalkozott kendertermesztéssel. Az 1930-as, 40-es években 1520, az 1950-es években már csak 4-5 család. Ezek elsősorban nagyobb földterülettel rendelkező, módosabb családok, akiknek elegendő földjük volt ahhoz, hogy kendertermesztésre is tudjanak fordítani belőle egy darabot. Földjük nagysága alapján különösen indokolt ez, mivel a megtermelt gabona mennyisége szükségessé teszi a gazdaságban elhasználódott zsákok, ponyvák állandó pótlását. Főként csépléskor volt szükség sok zsákra, s akinek nem volt, az a gabonakereskedőtől kért kölcsön. így tehát ebben az időben a kendertermesztést nem annyira a háztartási és viseleti textíliák megszerzése indokolta - hiszen ezek akkoriban már boltban is olcsón megvásárolhatók - sokkal inkább a gazdaság igényei, szükségletei, melyek viszont már a férfiak tevékenységi körébe tartoztak. Valószínűleg ebben rejlik a munkamegosztás szokatlan voltának magyarázata, bár az adatközlőkben ez nem fogalmazódott így meg, véleményük szerint „akik szerettek vele foglalkozni, azok csinálták". 38