A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae 1. (Szeged, 1995)

Markos Gyöngyi: Gyermekélet Makón és környékén a XX. század első felében

A káromkodást, a csúnya beszédet szigorúan büntették, különösen azokban a családokban, ahol nem volt szokás a trágár beszéd. Voltak szülők, akik a rossz gyerekeket szidással fegyelmezték, mások csak ijesztgették: „Jön a rossz bácsi.", „Elvisz a zsidó.", „Elvisz a mumus." Ha a kisgyermek szomorkodott, elesett, akkor szép szóval vigasztalták. Kisebb gyermekeket a bajt okozó tárgy „büntetésével" vidították föl. Ha valamilyen munkát vagy feladatot jól végzett el a gyermek, dicséret illette. A szülői házban tanulták meg a kisgyermekek az alapvető ismereteket a családról, környezetükről, viselkedésről. A felnőttek egymást figyelmeztették, ha beszélgetés közben nem gyermekfülnek való témát említettek: „Vigyázzatok me' gerenda van a házba

9

!" (Apátfalva) vagy „Zsindely van a háztetőn" (Makó). A felnőttek beszédébe, beszélgetésébe nem volt szabad beleszólni. Földeákon ezt így indokolták: „Mert még a tqjáshqj az orrán van."

26 „Hát, ezelőtt a gyerökök nem tudtak ám mindönt, csak amit mögsejtettünk, úgy lopva. Neköm az vót parancsba adva: ha édösanyám beszél valakivel, tűnjek. Nem szabad hallgatni a szót, mer a gyerok viszi egyik hejrül a másik hejre, nem csinálunk pletykát. Hát ugye, a gyerököket elkűtték, vagy ha többen beszélgettek, az asszonyok többen beszélgettek az utcán, nem vót szabad odamönni. Nem úgy, mint most, hogy még bele is szól a gyerok. Édösanyám ezt nem engedte mög." (Böngyik Istvánné, Makó) Ha a szomszédok, rokonok vagy ismerősök kérdezték a gyermekeket, illően kellett rá válaszolni. A falusi gyermekek és felnőttek viszonyáról szemléletes képet olvashatunk Sziget György tanulmányában: „A járókelőknek az utcán jászadozó gyerekekhez sokszor volt egy-egy kedves szavuk... Az idősebbek között is voltak, akik jobban szerették a gyerekeket és az olyan felnőttek meg is álltak 'beszélgetni', tréfálkozni velük. Meg csipkedték, játszottak velük, kíváncsiak voltak, hogy hogyan viselkedik... A kicsiktől az idegenek rendszerint a következőket kérdezték: 'Kijija (lánya) vagy? - Hogy híjnak? Hán testvéred van?' Ezt az utóbbit már nemigen tudták, ahol sokan voltak a gyerekek. A kérdező felnőttek kíváncsiak voltak, hogy milyen bátor, milyen beszédes a kisgyerek. A kicsik észjárását meg az elevenségét (életrevalóságát) figyelték... A kisgyereket sokszor bíztatták különböző szereplésre: táncolásra, danolásra, verselésre, fütyülésre stb. Büszke volt az a fiú, aki már egy kicsit fütyülni is tudott. A kislánynak viszont nem illett fütyülni. Azt mondták neki: 'Nefütyűjj me' sír a Mária!' Mások ugrasztották a kisfiSípos Erzsébet и.о. 38. 79