A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae 1. (Szeged, 1995)

Nagy Vera: A kender termesztése és feldolgozása Szegváron

A deszkalap mindkét végén félkör alakú bevágás található a szerszám megtámasztására. A gerebenezés munkáját is általában szeptemberben végezték, Jó időben kinn az udvaron. Ha télire maradt a munka, akkor előtte a kemencében kiszárították a megtört kendert. A rostok fésülésének egyik módja az, hogy a munkát végző egy kisszékre ülve, a szerszámot alul az eszköznyílásba helyezett lábbal rögzítette, fölül pedig bal kézzel fogta, a kendercsomót pedig Jobb kézben tartotta, úgy, hogy annak egyik felét kézfejére csavarta, másik felét a gereben fogaihoz csapkodta és végighúzta rajta. Akkora kendercsomót fogtak egyszerre, amennyi fél kézben kényelmesen elfért. Addig gerebenezték, fésülték a szálakat, amíg nagyonfinom nem lett. A másik változat szerint a gerebent széklábra helyezték keresztbe, egyik végét odakötve a székláb széléhez, másik végét kézzel fogva, állva végezték a munkát. (A székláb kenyérsütéskor a teknő elhelyezésére szolgáló, lábakon állófakeret.) Fésülés során a még benne maradt csepü kihullott a kenderből. Szegváron kétféle gerebent használtak, egy ritkább fogút és egy sűrűbb fogút. Ahol rendszeresen készítettek, illetve szövettek takáccsal háztartási textíliákat, ott mindkét változat előfordult. „A ritkával kinagyótuk a kendert, a sűrűfogúval még eccer mëghqjcsuk, amíg szép vékony nem lett." Ezt hívták fejkendernek, feje kendernek vagy javakendernek, amiből a finomabb fonalat lehetett fonni. A sűrűfogú gereben is átfésült fej kendert fésülés után kézzel összesodorták, mindkét végére csomót tekertek, majd két ilyen darabot egyik végén, a két csomó alatt összekötötték. így lett egy feje és két lába, ami miatt bubának, babának nevezték. Ezeket a padláson egy kötélre aggatták föl, onnan hordták le télenfonni. A gereben fogai között maradt szálak neve kóc. A sűrű gerebennel kigerebenezték a kócot is, így szétválasztva annak finomabb és durvább részét. A finomabból derékaljnak való fonalat fontak. A maradék kócot összegyűjtötték, egy sima lapon, például asztalon szétterítették, henger formára felhcytották, két végét benyomkodták, azaz feltekerték gugyéllába. Ilyen tekercseket készítve tették el télire, amikor megsodorták kallantyúval durvább fonalnak, melyből zsákot, ponyvát szövettek. A gerebent piacon, vásárban vették, ahová tótok hozták Csabáról, vagy bognárral csináltatták meg. Fonás A fonás az asszonyok, lányok téli foglalatossága volt, mindenki magafont otthon. Századunkban már nem voltak fonók, ez a munka nem Járt együtt szórakozással, sőt ezt is mint más egyéb közönséges 34