A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae 1. (Szeged, 1995)

Nagy Vera: A kender termesztése és feldolgozása Szegváron

típusú kendertörő, vagy egyszerűen csak tiló. Megtaláljuk a Kárpátmedence minden falujában, ahol kenderfeldolgozással foglalkoznak, de ugyanúgy általánosan elterjedt Európa-szerte is. Az eszköz lényegében két, egy-két ujjnyi távolságra párhuzamosan egymás mellett húzódó deszkáéi, amelyek közé egy - többé-kevésbé szorosan illeszkedő - harmadik deszkáéi Jár az egyik végén rögzített csap segítségével. Az egykarú emelő módjára működő törőszerszám szabadon mozgó karját a két párhuzamos deszka közé kézzel beverve törik meg a deszkaélek szögébe helyezett ázott és megszárított kenderkórót. A tilóknak formailag is két típusa különböztethető meg, az áttört törzsű és a deszkás szerkesztésű. Az áttört törzsű kezdetlegesebb, ahol a tiló testét alkotó gerendába középen hosszában egy áttört vájatot vésnek. A másik típusnál a vájatot két vagy több deszkáéi párhuzamos egymás mellé rögzítése adja. Az Alföld tiszántúli részén az áttört törzsű tilók az általánosak.

10 A Szolnoky Lajos által közölt térképen a Szegvárhoz legközelebb eső Mindszent községben az áttört használatát jelzi, Szentesen viszont a deszkást.

11 Valószínűleg egy alaposabb gyűjtés Szentesen is felderítené az áttört törzsű tilók használatát. Szegváron a falumúzeum gyűjteménye szolgált alapul a tilók vizsgálatához, s ezek mindegyike (3 db) áttört változat, melyek befúrott lábakon állnak. Közülük a legrégibb forma az, amelynél a törő testének oldalait nem dolgozták meg sima felületre, csupán egy természetes állapotában hagyott farönköt vájtak ki. Háznál csak egy helyen bukkant föl a tiló, itt is csak nyomaiban, mert a használatból kikopott szerszámot szétszedték és más gazdasági eszközök alkatrészeinek használták föl. Ez eredetileg deszkás szerkesztésű volt, hármas vágóélű és rúdfogóval ellátott. Szegváron tehát mind az áttört, mind a deszkás szerkesztésű tiló ismert volt. Az áttört változatok fogazott oldalélűek és egy vagy két nyelvűek, a fölső, mozgatható kar vágóéleinek száma szerint. A szegvári példányokon a nyelv vége elvékonyodott fogó. Egyesek a törö-tilót durvább, egy nyelves, fogazott eszköznek tartják, míg a tisztító-tilót három nyelves, sima, nem fogazott eszköznek. Szegváron az áttört változatok vágóélének számát meghatározták úgy is, hogy egyes és dupla, egyfejes, kétfejes. Az egyes, egyfejes mindig törésre szolgált, a dupla vagy kétfejes tisztításra. A deszkás szerkezetűéknél a levél szót használják a vágóélek, illetve a deszkák megnevezésére, eszerint a deszkás szerkezetű, sima élű ö Uo. 43. 9 Uo. 44. 10 Uo. 46. 1 ' Uo. 45. II. térkép. 32