A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae 1. (Szeged, 1995)

Nagy Vera: A kender termesztése és feldolgozása Szegváron

hogy akkor nem lesz olyan szép fehér. Ázatáskor arra is vigyázni kellett, hogy túlságosan ne ázzon el a kender, mert akkor kóccé vált, ezért egykét szálat kivettek, megtörve ellenőrizték, hogy Jó-e. Áztatás után kimosódott a kender, ilyenkor férfiak, nők, gyerekek kivonultak, szétbontották a kupacot és vízben állva meg mosogatták, meglötyög tették a kévéket. Ezeket ki is bontották, mert már nem esett szét. „Olyan kócossé vát a kéve, de már fehéredett". Ez a közös munka tréfálkozásra is alkalmat adott, a legények a lányokat ilyenkor megmártották a vízben. A munkából a gyerekek is kivették a részüket: egy mosta, egy pedig kúpokba rakta a tiszta kévéket. 10-12 kévéből állt egy kúp, úgy rakták, hogy a kévék szélesebb alját kissé széthúzták, talpra állították. A vízparton lecsöpögött, kissé megszáradt kendert néhány óra múlva kocsira rakták, hazavitték és otthon a kertben, a tanyaudvaron, vagy az ólak mögött a gyöpön kúpokban tovább szárították. A megszáradt kévéket további feldolgozásig a padláson vagy az épület egyik végénél tartották. Törés A kendertörés munkáját leggyakrabban szeptemberben végezték, de ha ilyenkor más munkák miatt nem értek rá, akkor néha télire is elhúzódott. Ősszel kinn az udvaron törték a kendert, télen pedig a gangon. A téli munka előtt a kendert a kemencében még egyszer Jól kiszárították, hogy a tárolás során magába szívott nedvesség Jól elpárologjon belőle. Fűtés befejeztével a kemencét kitakarították a parázstól, s a kendert néhány órára a meleg kemencébe rakták, majd lehetett törni. A kendertörést mondták cséplésnek is, férfiak, nők egyaránt végezték, de egyesek kimondottan férfimunkának tartották. Szolnoky Lajos a kendertörés munkaeszközét a honfoglalás előtti török eredetű tiló szóval, mint legáltalánosabban használt elnevezéssel illeti, hozzátéve, hogy „Ma jobbára a második törésnek, vagyis a tisztításnak a könnyebb, finomabban kidolgozott szerszámát nevezik tiló névvel. " Szegváron is kétféle eszközt használtak a kender törésére, illetve puhítására. A kendertörovel fő köllött naggyazni, mëgnaggyaztuk a kendert, a további finomabb munkához vagyis a tisztításhoz a tiló nevű szerszámot használták, mellyel apróztak a kendert. Szerkezeti fölépítésében mindkét eszköz azonos, ezért indokolt ugyanazzal a szóval jelölni. Szolnoky Lajos a funkcióbeli eltérés Jelölésére a törő-tiló és a tisztító-tiló terminusok használatát javasolja.

7 Magát e szerszámot pedig következőképpen írja le: „A törőmunkák legáltalánosabb eszköze a tiló 6 Szolnoky Lajos 1991. 346-347. 7 Szolnoky Lajos 1972. 44. 31