A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae 1. (Szeged, 1995)

Szőke Ágnes–Tímárné dr. Balázsi Ágnes: Kísérlet a hódmezővásárhelyi szőrös párnavégek színvilágának meghatározására

b) ha egy színt alkalmaz, akkor ugyanazon szín sötét és világos tónusát helyezi váltakozva egymás mellé. (A török átmeneti színeket sohasem használ!) 2. Ha motívumonként használja a két színt, tehát piros és kék virágbokrot váltakoztatva helyez egymás mellé, bokron belül továbbra is alkalmazza ugyanazon szín két árnyalatát. A bokrokat egy szél mentén rézsútosan helyezi el, ahogy a szőnyegeknél is látjuk (3. kép). Népi hímzéseinken a török jellemzők sajátos módon való alkalmazása Jigy élhető meg. Vászonhímzéseinkre jellemző az egy szín (piros vagy kék) használata. Ritkán találkozunk olyan esettel - írja Palotay -, melynél a két szín ugyanazon munkán szerepel. Erre példát úgyszólván csak a székelységnel találunk, de a két szín törökös váltakoztatását már törökös mustráin sem figyelhetjük meg. E kivételtől eltekintve az egy színnel készült munkákon is sokszor megfigyelhető a törökös színezést elv sajátosan jelezve. A kontúrozott motívumokon belül a kitöltött és a kitöltetlen -fehéren hagyott -felületek váltakozása jelzi a két színt. A kisebb ormanenseknél a felület teljesen kitöltött. Különböző öltések alkalmazásával tagolja a motívumot, ezzel jelezve a két színt. Ilyen megoldásokat láthatunk torockói párnavégeken.

14 A tárgyalt időszakban a piros és kék szín együttes alkalmazása, és annak törökös színváltakozása - ha nem is nagy számban - szinte csak erdélyi hímzéseknél figyelhető meg. Ugyanez állapítható meg a felületek zegzugos kitöltésére. Palotay szerint: „...törökös rajzú minta nem keleti módon, hanem jellegzetesen erdélyi modorban való megszínezése. A színeknek és árnyalatainak felületkitöltésénél ilyen zegzugos csíkokban való alkalmazását mindig csak erdélyi hímzéseken látjuk - mégpedig törökös mintáknál éppúgy, mint renaissance és barokk rqjzúaknál. " 5 Mindezeket megfigyelhetjük a vásárhelyi párnavégeken. Valószínűsíthető, hogy a hímzéshagyományokat felmutatni nem tudó Dél-Alföldre az adott időszakban Erdélyből kerülhettek párnavégek erre a területre, melyek mintául is szolgálhattak az itt helyben varrt daraboknak. A feltételezést erősíteni látszanak Vásárhely történelméből vehető adatok, mint például: a hódoltság alatt egy időben e területet Erdélyhez csatolták. A török uralom alatt a vidék elnéptelenedett, s később nemcsak az elmenekült őslakosság költözött vissza, hanem nemzetiségiek is betelepültek. Sokan jöttek Erdélyből, Arad környékéről, Felvidékről, kisebb számban más vidékekről is (tótok, németek - mesteremberek, oláh és rác pásztorok), és az ittmaradottak hamarosan beolvadtak az őslakosságba.

16 A szakirodalom, továbbá a már említett színnyomok és a figyelmen kívül nem hagyható színegyensúly számomra meggyőző tények, s 24 Palotay Gertrud 1940. 32-59. 15 Palotay Gertrud 1940. 57. 16 Szeremlei Samu 1911. IV. 87. és 117-118. Viski Károly 1941. II. 276., Kiss Lajos 1958, 147. 255