A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae 1. (Szeged, 1995)

Szőke Ágnes–Tímárné dr. Balázsi Ágnes: Kísérlet a hódmezővásárhelyi szőrös párnavégek színvilágának meghatározására

erősítenek azon Jelismerésben, hogy a több színt mutató vásárhelyi párnavégek eredetileg csak pirossal és kékkel - illetve ezek hármas árnyalatával - lehettek kivarrva. Ezt állítani azonban csak akkor lehet, ha egzakt módon bizonyítható is. A színmódosulás számtalan kérdést vet fel: Mivel színezték a ma is piros és kék fonalakat? A ma barnás-drappos felületekről kimutatható-e még színezék, és ha igen, milyen? Ha színezék esetleg nyomokban sem mutatható már ki, akkor a színezéshez alkalmazott pácokfémsói találhatók-e még a fonalakon? A pácnyomokból lehet-e visszakövetkeztetni az eredeti színre? Mi okozhatja, hogy kopás során a píros és a kék szín hasonlóan barnás tónusúvá válik? A vizsgálati eredmények megbízhatóan igazolni tudják-e az eredeti színeket? Alátámasztják-e a rekonstrukciós elméletet? A még folyamatban levő vizsgálatokat felvállaló dr. Balázsy Ágnes az eddigi részeredményekről az alábbi összefoglalást tudta adni.

17 A Csongrád megyei múzeumokban, Hódmezővásárhelyen és Szegeden őrzött párnavégek közül 5 hímzésről 73 mintát vettünk. A még látható színek színezékei vékonyréteg-kromatográfiával azonosíthatók voltak. A piros és árnyalatai, valamint néhány barnás-drappos fakult fonalat kosenillel (Coccus cacti L.), lac-festékkel (Coccus lacca Kerr.) és lengyel kosenillel (Margarodes polonicus L.) festették.

18 Ugyanezen mintákon az ED-RFA vizsgálatok

19 két különböző pác alkalmazását mutatták. A legvilágosabb árnyalatnál ónsóval pácoltak, a közepes tónusúnál és a sötétebbnél timsót használtak. A kéknél a jó színtartóságú indigó jelenléte nem meglepő. Az viszont nem mondható meg, hogy az Európában is honos indigóból, vagyis a festocsüllengbol (Isatis tinctoria L.), vagy az indiai indigó növényből (Indigofera tinctoria L.) származik-e. Korabeli recepturakból ismert, hogy a 17. században mind a kétféle indigót alkalmazták Magyarországon. A színehagyott, most barnás tónusú felületekről vett minták nagyobb részénél az alkalmazott, korlátozott számú eljárással még nem sikerült azonosítani a színezéket. A festékminták analízisére alkalmazott eljárások számát bővíteni kell. Néhány - de nem valamennyi - barnás 17 Tímárné Balázsy Ágnes (and Szőke Ágnes) 1992, magyarul kéziratban. 18 Uo.: „Ezeket a színezékeket Erdélyben és az Alföldön régi színezést eljárások receptgyűjteményeiben mit könnyen alkalmazható vörös színezéket tartják számon," „Az a tény, hogy az etnográfusok elképzeléseivel ellentétben - miszerint a lila színeket alkannával (báránypirosító-Alkanna tinctoria) festették - rovarok festékanyagainak jelenlétét igazolták, megerősíti azon állítást, mely Max Saltzman cikkének címe: „Nem lehet megnevezni afestéket színe alapján" (uo. 8. jegyzet). 19 ED-RFA = EnergiaDiszperziós - RöntgenFluoreszcens Analízis. A vizsgálatot Járó Márta végezte. (Bp., MNM) 256