A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae 1. (Szeged, 1995)

Kiss Lajos: Temetők és fejfák Hódmezővásárhelyen (Forrásközlés: Szakál Aurél)

till többet lemezre vegyünk. 76 Jelvételen 131 db fejfát örökített meg

7 (220. kép). Ehhez járult még az a 300 db szebbnél szebb, ősi formájú fejja, amit a református temetők rendezése alkalmával 1906 áprilisában az egyház és a hatóság hozzájárulásával válogattunk Balogh Tamás és Szabó Gyula építész barátaimmal az elégetésre szánt kidőlt fejfák tömegéből, és szállítottam be a városháza pincéjébe, majd onnan az özvegy Török Lqjosné Oldalkosár utca 8. számú házába, amikor a múzeum 1908-ban odaköltözött Két évig volt ott a múzeum, a ház elkelt és ismét más épületbe kellett költözni, míg állandó helye lett a múzeum tárgyainak. Ennek megtörténte előtt 70 darabot az idő által megviseltek közül elvittem Plohn József műtermébe és lefényképeztettem , tartván attól, hogy az ez után következő hurcolkodások közben tönkremennek. Valóban, még három ízben kellett költöztetni a múzeum anyagát, így legalább megmaradt a fényképe ennek a 70 darabnak. A 300 db szép fejfát ugyanis 1946-ban, amikor a múzeum a Kálvin téri kultúrházba került, a gyűjtemény akkori vezetője, mint értéktelen fát feltüzelte. Ma már csak a 70 db fejfa fényképe mutatja a régi fejfák egykori formáit (21-23. kép). Az általam megőrzött fényképek fejfái között 43 évszámos, úgy ez, mint a később lefényképezett 70 db között 18 az 1850-1890-es évekből való. Régen a halott hozzátartozói látták el a halottat, amint mondták halálravalóval, mely alatt nemcsak azt értették, amit ráadtak, hanem a lepedőt, párnát, szemfödelet, sokszor a koporsót is maguk csinálták, különösen szegény helyen. Egyszerű parasztkocsin vitték ki a temetőbe a halottat. Még régebben hat ember vitte rúdon az út közepén, sárban is. A koporsót kötélbe kötötték, melybe rudat toltak. A katolikusok Szent Mihály lován vitték régebben. E régi szokásokon sokat változtatott a temetkezési intézetek létrejövetele. Az elsőt a már említett Vékess Ferenc nyitotta meg 1878. augusztus 1-én, akinek zálogüzlete volt, és biztosítással is foglalkozott. Hirdetése szerint minden szükséges cikkek, úgymint gazdag választékú érc- és fakoporsók, szemfödelek, koszorúk, szalagok, gyertyák stb. kaphatók. Azonfelül igen jutányosán engedi használatra fővárosias dísszel ellátott gyászkocsiját, ravatalát, gyertyatartóit. Sírkőárjegyzékek és minták megtekinthetők s kívánatra megrendelhetők. Aligha pártolták kellően a temetkezési vállalatot, mert három év múlva Kiss Bertalan a Kék csillagokhoz címzett nőidivatárda tulajdonosa vette át tőle, és a Szentesi (ma Szántó Kovács János) utca 4. szám alatt folytatta berendezett üzletét és 42 év alatt folyton fejlesztette a kor és a közönség igényeinek kielégítésére. Ez idő alatt előbb sírkő 7 Tornyai János Múzeum Fotótár (röviden TJMF) : 813-821., 968-1009., 1496-1498., 1569. Vö.: Szeremlel Samu 1913. 131-134. kép. Balassa Iván 1989. 116., 141., 152-153., 188., 190. kép. Felföldi László 1990. 577. kép 8 TJMF: 929-944. 161