A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae 1. (Szeged, 1995)

Kiss Lajos: Temetők és fejfák Hódmezővásárhelyen (Forrásközlés: Szakál Aurél)

raktára, majd sírkő telepe volt. Ügyes üzletember voltát az mutatja, hogy már a következő évben Susán városrészben a Klauzál utca 89. alatt, a Császtvai kocsma mellett fióküzlete is volt, melyet Halász Lipót Pál vezetett. Később az ő tulajdona lett, halála után pedig fia, Halász Mátyás/oly tattá apja üzletét. Az 1880-as években több rőfösboltban árultak szemfedőt, még a lakosság által Nagy utcának mondott, de a régi térképen Fő utca, 1911től pedig Andrássy utca elején lévő Keleti Adolf nagykereskedő is. A város különböző részén egyes kereskedők nemcsak szemfedőt, - a nép szerint szömfödelet - árultak, hanem koporsót és fejfát is. így Kóhn Péter, akinek előbb a kanálisparton a Lévai és Agyagos utca sarki házban, 1907tól a Patkóskútnál a Jókai és Rárósi utca sarkán volt az üzlete. Egyedül neki volt abban az időben oldal és tető nélküli gyászkocsija. Kóhn Móric ruhásboltja Lakhat városrészen a Kocka és Szent István utca sarkán volt. Susán városrészen Klauzál utca 89. szám alatt a már említett Halász Lipót Pál. Újvároson Fleiszig Lipót, majd veje Miskolczi Ármin, a város központjában vagyis az Andrássy utca elején 1896-ban Konstantin Gyula nagykereskedő üzletével átellenben létesítette külön épületben a Kiss Bertalanéhoz hasonló Kegyelet című. nagy temetkezési vállalatát. Megemlítendő még Kardos Ignác, aki a Jókai utca 59. szám alatti rőfös üzletét 1904-ben bővítette temetkezési intézettel és sírkő teleppel. 1924ben pedig megvásárolta a Kiss Bertalan temetkezési berendezését és így lett a legnagyobb koporsósbolt. A két bolt felszereléséből lett tíz kocsija. A legegyszerűbb kocsi oldal és tető nélküli volt, ezen vitték a nagyon szegényeket a temetőbe. Kihúzó deszkalapja két sínen és kicsi kereken járt. A deszkalap külső végén alól csuklópánt fogta a tartólécet. Ez kihúzásakor magától leesett a földre és tartotta a deszkalapot, míg ráhelyezték a koporsót. Betoláskor emeléssel felcsukódott a tartóléc, és így tolták be a koporsót a kocsiba. Emlékezések szerint az 1880-as évek elején kezdtek használatba jönni a díszesebb halálkocsik. Kardos Ignacnak is volt nyitott tetejű és onnan lelógó posztórqjtos díszű kocsija, azonkívül oszlopos nyitott kocsija. Vékess Ferenc az első temetkezési intézet tulajdonosa ugyan 1878 augusztus havában hirdette a helybeli íyságban fővárosias dísszel ellátott gyászkocsiját Jutányos áron használatra, de ritkán vehették igénybe, mert nem emlékeznek a mai legöregebb lakosok sem erre. Annyit tudnak csak, hogy az 1890-es évek közepén már volt sima, fedeles halálkocsi, oldalán faragott angyalalakkal, ezt a katolikusok használták. Kardosnak is volt fehér függöny ös üveges kocsija, amelyet a tíz éves korig élt gyermekek temetésére használtak. A kék függönyös üveges kocsi tíz évestől húsz éves korú fiatalok temetésére szolgált. Volt még Kardosnak négy fekete színű üveges kocsija, egyik fafaragásos kerekekkel, díszes lámpákkal, első osztályú temetésekhez járt. 1900-tól teljesen zárt hullaszállító kocsit (furgon) alkalmaztak kórházból a házhoz, 162