Balogh Csilla – P. Fischl Klára: Felgyő, Ürmös-tanya. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monumenta Archeologica 1. (Szeged, 2010)
P. FISCHL Klára - GUBA Szilvia: A felgyői bronzkori temető és település
96 P. F ISCHL Klára - GUBA Szilvia Előkerült példánya Gyulavarsánd-Laposhalomról (BÓNA 1975. Taf, 150. 35) is. A megyaszói temető kettős kónikus fejű tűi tordírozott és ívelt szárúak (BÓNA 1975. Taf. 183-189; SCHALK 1994. 159-160). Csüngő. A felgyői telepről előkerült két, nagyméretű bronzcsüngő (54. kép 6-7) a félhold alakú csüngők egy speciális alcsoportját képviselik: lemezből készített félhold alakú csüngők, csökevényes középtaggal és akasztófüllel. A két felgyői példány azonos típusú, de nem teljesen egyforma darab. A hasonló tárgyak pontos tipológiai és ezzel együtt kronológiai besorolását megnehezíti, hogy a tárgy technológiai kiképzését tekintve a kutatók eltérően vélekednek. Mindez azzal a ténnyel is magyarázható, hogy több esetben a tárgy állapota miatt nehéz egyértelműen eldönteni a megmunkálás módját. Általánosan elfogadott (BÓNA 1975, 217; MOZSOLICS 1967, 89; HÄNSEL 1968, 121), hogy a tárgytípust bronzlemezből készítették, melyből a formát kivágták. A tiszafüredi (BÓNA i960, 261) és a bárcai (FURMÁNEK 1980, 16) öntőminta részletesebb bemutatása után újabb, az előzőekkel ellentétes vélemény fogalmazódott meg, vagyis hogy a tárgyak a végső formát Öntéssel kapták (FURMÁNEK 1980; KOVÁCS 1986). Az előállítási körülmények körüli bizonytalanságot növeli, hogy egyes kutatók különböző írásaikban önmagukkal is ellentmondó megállapításokra jutottak. 181 1 A tárgytípus viszonylag nagy területen elterjedt, a bronzkorban több kulturális egység is használta, és elkészítésük nem korlátozódott kizárólag egyetlen módszerre. A két öntőminta csupán azt bizonyítja, hogy a tárgynak léteztek öntéssel készült példányai is, miközben bizonyos darabokat egyértelműen lemezből készítettek. A csüngő típusra jellemző a viszonylag nagy méret és a függesztő fül íves záródása. A középtag különböző formát ölthet: jellemzően tüskés (vagy csökevényes), horgony vagy fésüalakú középtag fordul elő. Külön típusa az ún. kettős félhold alakú csüngő. A típusba sorolást a kutatók többsége a középtag formája alapján határozzák meg (MOZSOLICS 1967, 89; KOVÁCS 1986, 32; HÄNSEL 1968, 122; FURMÁNEK 1980, 16). A legnagyobb számban a horgonyalakú középtaggal rendelkező, ún. nagyrozvágyi vagy bárcai típusú, R BBi-C-D korú csüngők kerültek elő (KOÓS 1996, 130-132; 18 1 DAVID 2002, Taf. 98; HORVÁTH 2004. 47), melyek általában gazdagon díszítettek. Előfordulásuk mind kincsleletből (pl. Zsadány-Orosi puszta (KOVÁCS 1986)), mind településről (pl. Nagyrozvágy (KOÓS 1988)), illetve temetőből (pl. Dunaújváros (MOZSOLICS 1967, 137)) is ismert. Kovács Tibor a rétközberencsi kettős félhold alakú csüngő előképeinek tekinti a nagyrozvágyihoz hasonló példányokat (KOVÁCS 1981. 164). Az általa összegyűjtött példákból jól látható, hogy a késő bronzkori, általában öntött, csökevényes középtaggal rendelkező példányok átlyukasztása nem külön függesztő fülön történik, hanem a tárgy felső ívének kicsúcsosodása alatt (KOVÁCS 1981. Abb. 3). így ezek nem tekinthetők sem formai, sem kronológiai párhuzamnak. A felgyői telepről előkerült két csüngőhöz hasonló példányok szintén előfordultak temetőben és kincsleletekben is, településről eddig az itt bemutatott darabok ismertek. Hasonló díszítetlen darabot a szőregi temető 2. sírjából ismerünk (BÓNA 1975, Taf. 128. 6), melyet egyéb fémmellékletei és kerámiája alapján a temető korai fázisába sorolhatunk (R BA2 eleje). A füzesabonyi kultúra területéről több temetőből ismerjük, így Fiizesabony-Kettőshalomról (SZATHMÁRI 1997, Abb. 10. 3), 18 2 Tiszafüredről a D345 jelzetű sírból (KOVÁCS 1981, Abb. 2. 3; KOVÁCS 1984. Taf. LXIX. 13), illetve Gelejről. A geleji 68. sírban a lemezcsüngők két típusát sikerült hitelesen dokumentálni: a kettős félhold alakú lemezcsüngő két, a felgyőiekhez hasonló, de zártabb végű lemezcsiingővel együtt került elő (KEMENCZEI 1979, Taf. IX). A nagyrozvágyihoz hasonló, ám sokkal szerényebb, poncolásos díszítés is megjelenik néhány tüskés középtagú példányon. Valószínűleg sírból került elő a Szekszárd-Vígh telki poncolt szélű darab, melyeket R BA2 korú fémmellékletekkel keltezhetünk (BÓNA 1975, Taf. 265. 20). 18 3 Szintén poncolással díszített a szepescsütörtöki/Spissky Stvrtok (SK) erődített telep 9. objektumából, kincsleletből előkerült példány (VLADÁR 1973, Abb. 64). A kísérő leletei (öntött, félhold alakú, spirális végű csüngők, melyeknek akasztófüle is bepödrött, spirálcsövecske és csónak alakú arany hajkarikák (DAVID 2002, Taf. 140. 1-3) a csüngőt a R BB] időszakra keltezik (VLADÁR 1973,311). A fent említett kincsleleteken kívül ismerjük a temesnagyfalui/Satu Mare (RO) Koszideri korú (R BBi) depóleletből is, amelyben három példánya található (DAVID 2002, Taf. 150. 12-14). A hasonló félhold alakú csüngők datálása megadja a felgyői példányok kronológiai helyét is a szőregi, nyújtottabb, csont előképekre visszavezethető példányok után és a Koszideri korszak horgony alakú középtaggal ellátott csüngői előtt. Összegzésül elmondhatjuk, hogy a vizsgált csüngőtípus a R BA2 időszak jellemző dísztárgya, néhány esetben Koszi180 Vö. FURMÁNEK 1977; 1980! 181 Ld. a többi bárcai típusú darab lelőhelyét is! 182 A Füzesabony-kettőshalomi csüngő készítését tekinU'e a közlő sem biztos a tárgy megmunkálásában (SZA THM ÁRI 1997, 71). 183 Valószínűleg ugyanez szerepel Bóna Istvánnak a mészbetétes kerámia kultúrájának fémművességét bemutató típustábláján is (BÓNA 1975. Abb. 22. 9).
