Balogh Csilla – P. Fischl Klára: Felgyő, Ürmös-tanya. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monumenta Archeologica 1. (Szeged, 2010)

GYULAI Ferenc: László Gyula 1971. évifelgyői ásatásából származó archaeobotanikai leletek

456 GYULAI Ferenc szemtermés (caryopsis nuda) és 2 db töredék. A sze­nük szemtermések oválisak, viszonylag laposak. Csírapajzsuk kevésbé meredek lefutású, csúcsuk ovális. A csúcsi pamat egy esetben megmaradt. A hasi vonal egyenes, a mély barázda az égés követ­keztében szétnyílt. Felületük hosszanti irányban fi­noman ráncos. A fent leírt morfológiai bélyegek a töredékekre is jellemzők. 5. minta: Felgyő, 1/1971 árokrendszerből, 1971. 06. 28. László Gyula gyűjtése. Maradványok: 9 db apró faszén töredék, 1 db fa­töredék, 1 db apró csont, 2 db árpa (Hordeum vulga­re) szenült szemtermés töredék, 4 db gabona (Cerea­lia) szenült szemtermés töredék. A 2 db árpa szenült, töredékes szemtermésen a háti tokiász megmaradt, de az ott lévő főerek lekoptak. A ventrális barázda görbületét megállapítani nem tudtuk. Ennek hiányá­ban eldönteni nem lehet, hogy azok a két- vagy több­soros árpához tartoznak-e. A 4 db gabonaszem annyira töredékes, hogy felületükön semmiféle hatá­rozói bélyeget nem tudtunk felismerni. Ezek a sze­nült fragmentumok bármely gabonafélétől (búza, árpa, rozs, köles) származhatnak. ÉRTÉKELÉS Annak ellenére, hogy a felgyői ásatásból származó magvak száma igen alacsony, mégis fontosak, mert a honfoglalás és kora Árpád-korból nagyon kevés ar­chaeobotanikai leletünk van. Ennek az az oka, hogy ebből az időből elsősorban temetők ismertek, ahol növényleletek csak ritkán szoktak előfordulni. Pedig éppen ez a korszak történelmünk legtöbbet vitatott, sokszor a szélsőséges véleményektől sem mentesen időszaka. Sajnos még mindig gyérek az ismereteink a magyarság életmódjára, de különösen a növényter­mesztési ismereteire vonatkozóan. A lelőhelyünkön előkerült növénymaradványok bizonyosan helyi termesztésből származnak. A ga­bona szalmaszár töredék a learatott gabona helyi feldolgozására utal. Termesztették itt az árpát (Hor­deum vulgare), a vetési vagy közönséges búzát (7/7­ticum aestivum subsp. vulgare), a törpe búzát (7/7­ticum aestivum subsp. compactum), továbbá rozst (Secale cereale). Viszont nem fordult elő a nomád népek jellegzetes gabonája: a köles (Panicum milia­ceum). Ha sorra vesszük az itt kimutatott gabonafélék agronómiai tulajdonságait, akkor egyértelművé vá­lik, hogy a Felgyőn élt magyarok semmiképpen nem folytattak vándorló életmódot, hanem letelepült föld­művelők voltak. Az általuk termesztett gabonafélék magas szintű növénytermesztési ismeretekről, szán­tóföldi ekés földművelésről árulkodnak. Az árpa hőmérséklettel szembeni igénytelenségé­nél, viszonylag rövid tenyészidejénél és rendkívüli alkalmazkodó képességénél fogva a legelterjedtebb gabonaféle. Viszonylag igénytelen volta miatt száraz viszonyok közepette, tápanyagban szegény talajo­kon, de még az enyhén sós talajokon is kiterjedten termesztik, és egyike a legfontosabb élelem és takar­mánynövényünknek. A toklászos árpákból hántolás és őrlés útján, a csupasz árpákból pedig hántolás nél­kül, őrléssel nyerhető emberi fogyasztásra alkalmas dara (FÜZES 1972). Az árpalisztet általában adalékként adják a búzaliszthez („árpakenyér"). Hántolás nélkül fontos takarmány, főleg háziállatok hizlalására hasz­nálják, de kisállatok is szívesen fogyasztják. A búza termesztése fejlett feldolgozási- és fo­gyasztási kultúrát feltételez. A búzaliszt ugyanis az emberi szervezet igényeinek megfelelő arányban tar­talmaz fehérjét és szénhidrátot. A belőle készült kása, lepény, kenyér, sült- és főtt tészta könnyen emészthető. A búzaőrlés mellékterméke a korpa, mely értékes takarmány. Szalmája alomanyag. A pelyva és a törek pedig takarmányba keverve ugyan­csak felhasználható. Termesztése a gabonafélék kö­zül a legmagasabb szintű földművelési ismereteket igényli. Ekés földmüvelés nélkül nem termeszthető. A Kárpát-medence szélsőséges időjárási viszonyai — hideg és csapadékos tél, meleg és száraz nyár — mindig is jó minőségű búzát eredményeztek (LELLEY-RAJHÁTHY 1955). A felgyői leletanyagban csak a legfejlettebb (hexaploid) csupasz búzák fordulnak elő: a vetési vagy közönséges búza és a törpe búza. Ezek szem­termései a pelyvalevelek által csak gyengén bezár­tak. A cséplés eredménye a „csupasz" szemtermés. A törpe búza a vetési búza alfaja. Kalásza biztonság­gal, szemtermése általában jól elkülöníthető a vetési búzáétól. Néha bélyegei azonban olyan intervallum­ba tartoznak, hogy megkülönböztetésük komoly ne­hézségekkel jár. Beltartalmi értéke néha kedvezőbb a törzsalakénál, de alacsonyabb terméshozama miatt kiszorult a termesztésből. Uralkodó búzafaj soha sem volt területünkön. A másik fontos kenyérnövényünk, a rozs szem­termése is előkerült lelőhelyünkön. A búzához ké­pest kevésbé érzékeny a téli hidegre és a szárazság­ra, a savanyú talajon is megél, a homokos talaj gabo­nája. Tehát olyan feltételek közepette, amelyek már nem felelnek meg a búzának. A kenyérgabona szem­termésének magas a protein tartalma, tésztaképző. A magyarországi növénytermesztés múltjával foglalkozó kutatók szerint a magyarság nomád élet­formája miatt a honfoglalás és az Árpád-korban a

Next

/
Thumbnails
Contents