Paluch Tibor: Egy középső neolitikus lelőhely a kultúrák határvidékén. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monographia Archeologica 2. (Szeged, 2011)

PALUCH Tibor: Maroslele-Pana: Egy középső neolitikus lelőhely a kultúrák határvidékén

PALUCH Tibor *M AROSLELE-PANA: EGY KÖZÉPSŐ NEOLITIKUS LELŐHELY A KUL TÚRÁK HA TÁR VIDÉKÉN 51 8-10). Egyedi az a rátett minta, amelyet U-alakban helyeztek az edény oldalára (113. kép 2). Viszonylag gyakoriak a változó méretű, kerek bütykök (43. kép 2; 46. kép 2-3; 50. kép 5-6; 59. kép 5; 60. kép 5; 88. kép 9-11; 89. kép 4), amelyeket néha ujjbenyomással tagoltak (87. kép 5; 87. kép 8; 88. kép 12; 89. kép 7; 112. kép 12). Tálak: Az edénytöredékek között legnagyobb arányban a tálakat találjuk. A jelenség nem különleges, hiszen más, hasonló korú lelőhelyek esetében is hasonlót figyeltek meg (SCHIER 1996, 142). A típuson belül külön kategóriába sorolhatók a bikónikus testű, éles hastörésü tálak, amelyek a finom kerámiához tartoznak. Még ezeket leszámítva is a vastag vagy közepes falvastagságú tálak több mint 25%-át teszik ki azoknak a töredékeknek, melyek edénytípusa egyértelműen meghatározható. A valós részarány valószínűleg ennél jóval nagyobb lehet. A tálak anyagában mindig megtalálható a pelyva, de gyakran megjelenik a homok is. Formailag ezek a típusok nem mutatnak nagy változatosságot. Egy részük félgömbös, gömbös testű (55. kép 1; 66. kép 10; 68. kép 1; 71. kép 2-3; 74. kép 9; 76. kép 2; 92. kép 12; 103. kép 4-5), másik típusúk pedig ívelt oldalú, kónikus testű (62. kép 6; 63. kép 1; 66. kép 7-9; 67. kép 1, 7; 74. kép 2-3; 90. kép 1, 8; 92. kép 7, 9; 103. kép 13-14). Ez utóbbi típusnál nem jellemző az edények díszítése. Néhol megjelenik az ujjbenyomkodás (51. kép 4; 58. kép 1; 71. kép 2-3; 74. kép 2) vagy a körömbenyomkodás (51. kép 1), illetve másodlagosan egy-egy átfúrás (58. kép 1; 90. kép 1, 9). Különleges és egyedi díszítésű az a kónikus tál, amelynél az ujjbenyomkodással tagolt perem alatt benyomkodott pontsor fut körbe és a tál teste karcolt mintával díszített (74. kép 3). Egyéb edénytípusok: Idetartoznak azok a magas, hengeres nyakú, hirtelen öblösödő testű töredékek, amelyek valószínűleg valamilyen palackformájú edényhez tartozhattak (55. kép 5; 69. kép 7-9; 70. kép 1; 93. kép 3-7; 100. kép 6; 105. kép 1-2). Vannak a leletanyagban olyan darabok, amelyekről nem lehet biztosan eldönteni, hogy gömbös testű fazekak vagy az erősen behúzott peremű, ún. bomba alakú edények típusához tartoznak (71. kép 9; 74. kép 8). Ebbe a kategóriába sorolható még a feltáráson előkerült kiöntőcsöves edény (62. kép 7). Finom kerámia A finom kerámia aránya alig éri el a 4%-ot (2. ábra). Ide soroljuk azokat a töredékeket, amelyek finoman iszapoltak, felületük simított vagy fényezett, jól égetett. Elsősorban homokkal soványítottak, de néhány esetben a homok mellett a szerves anyag is jelen van. A finom kerámia a formai és díszítő elemek szerint két részre oszlik. Egyik része AVK, másik része Vinca-jellegeket hordoz. Az AVK típusok téglavörös-barna-szürke, míg a Vinca-típusok feketeszürke-barna színnel jellemezhetőek. Tálak: A finom kerámia leletanyaga közül kiemelkednek a kettős kónikus testű és éles hastörésü tálak, amelyek több variációban is előfordulnak. A leletanyag kronológiája szempontjából ennek a típusnak az a négy töredéke a legfontosabb, ahol a tálrész felső része feketére, alsó része pedig vörösre égett (43. kép 3; 85. kép 7; 108. kép 10; 121. kép 4). Mérete szerint nem, de típusa alapján ebbe a kategóriába sorolható az a néhány közepes falvastagságú töredék is, amely bikónikus tálat formáz (63. kép 4-5; 73. kép 3), s közülük egyedi típust képvisel a Schlickwurf díszítésű darab. A két „kötelező" jellemző általános követelmény (45. kép 1; 60. kép 2-3; 66. kép 1; 76. kép 8-13; 77. kép 1, 7). Legtöbbször a hastörésen 2—4 bütyök ül (60. kép 4-5; 77. kép 2-4; 86. kép 4-6; 89. kép 3; 100. kép 7-9; 113. kép 8; 117. kép 1). A típus egyedi darabjai azok a nagyon jó minőségű, kettőskúpos, halvány fényezésű edények, amelyeknek vállán egészen finom, ferde irányú, pliszé-jellegű kannelurás díszítés látható (77. kép 5-6, 8-10; 78. kép 1-2, 4; 86. kép 7-12; 113. kép 7). Ez a táltípus általában csőtalpon állt. Az alacsony csőtalp általános formája a kora neolitikus Körös-kultúrának, míg a magasabb csőtalp egy későbbi horizonthoz kapcsolható. A csőtalpak kónikus vagy cilindrikus formájúak. A tálak gyakorisága ellenére a csőtalpból alig találtunk töredéket a feltáráson (82. kép 7-10; 91. kép 2; 98. kép Néhány esetben a csőtalpat áttörték (110. kép 6-7), időnként festették (110. kép 8-10). A kettős kónikus tálak egy speciális altípusánál a hastörés feletti rész viszonylag alacsony. Ezt a típust aszimmetrikusan bikónikusnak hívjuk. Viszonylag nagy számban található a leletanyagunkban is (58. kép 2; 63. kép 2-3; 78. kép 3, 5, 7, 9-11; 79. kép 1-7; 96. kép 4-12; 97. kép 1; 101. kép 4; 103. kép 15-16; 104. kép 2, 9, 11-13; 121. kép 4; 122. kép 2-3). Csészék: Ide sorolhatók azok a jól égetett és jól iszapolt, vékonyfalú, általában kívül-belül fényezett, kisméretű edények, amelyek közös jellemzője a magas, hengeres nyak, hengeres száj, a tagolatlan peremrész (67. kép 3; 70. kép 2; 96. kép 2; 120. kép 10-11). Általában karcolt vonallal díszítettek (62. kép 1-2; 75. kép 7-8; 93. kép 10-12; 94. kép 1-2; 107. kép 8-11; 108. kép 1-2; 121. kép 5). Fedő: A Vinca-kultúra jellemző tárgytípusán (89. kép 8) látható karcolt mezőt kitöltő, jellegzetes Vinca tűzdelések technikája jól elválik a későbbi tűzdelések módjától, párhuzamai a Vinca A2-A3 körben teljesen azonosak. A másik változat (124. kép 5) díszítetlen.