Paluch Tibor: Egy középső neolitikus lelőhely a kultúrák határvidékén. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monographia Archeologica 2. (Szeged, 2011)

PALUCH Tibor: Maroslele-Pana: Egy középső neolitikus lelőhely a kultúrák határvidékén

46 PALUCH Tibor *M AROSLELE-PANA: EGY KÖZÉPSŐ NEOLITIKUS LELŐHELY A KUL TÚRÁK HA TÁR VIDÉKÉN 46 alapján jól látható (35-37. kép), hogy az épület kb. 60 méteres sugarú körében csoportosulnak azok a régészeti jelenségek (földbemélyített épületek, kutak, agyagnyerő-, tároló- és szemetesgödrök), amelyek egy ház „gazdasági környezetét" vagy ún. „tanyaudvarát" jelölik ki, ahol az egykori falu lakói a ház körüli tevékenységeiket végezhették. Az első felmenő falú, oszlopszerkezetes házat a Körös-kultúra területén, Nosza-Gyöngyparton figyelték meg (GARASANIN 1959, 10). Trogmayer Ottó a röszke-lúdvári házmodell és a korábbi adatok egybevetésével bizonyította, hogy a korai neolitikum jellemző háztípusa az oszlopszerkezetes, felmenő falú, nyeregtetős épület volt (TROGMAYER 1966). Alig egy évvel később, Tiszajenő-Szárazérparton előkerült a mai Magyarország területén az első kora újkőkori felmenő falú ház (SELMECZI 1969). Ezek és a későbbi feltárások — mint pl. Szajol-Felsőföld (RACZKY 1982, 14-15), Szolnok-Szanda (KALICZ-RACZKY 1982, 14-15) — alapján sikerült a korszak jellemző háztípusát rekonstruálni (HORVÁTH 1989, 19). Ennek ellentmond az utóbbi időben megjelent összefoglalás, amely 14 Körös-lelöhely házainak adatait vette figyelembe (HORVÁTH-H. SIMON 2004). Ennek alapján nem beszélhetünk tipikusnak tartható Körös-házról. A középső neolitikum időszakában sokáig ismeretlenek voltak a közép-európai Vonaldíszes kultúrára jellemző hosszú, oszlopszerkezetes, felszíni építmények, de előkerülésük csak idő kérdése volt (HORVÁTH 1989, 22). Az 1990-es években meginduló nagyberuházások nyomán először az M3-as autópálya ásatásai szolgáltattak bizonyítékot a középső neolitikum épülettípusára (pl. Füzesabony-Gubakút: DOMBORÓCZKI 2009, Mezőkövesd-Mocsolyás: KALICZ-KOÓS 2000), majd ezekhez hasonló vált ismertté a Dunántúlról is (Balatonszárszó, Kis-erdei-dülő: OROSS 2004). A maroslele-panai ásatás alapján valószínűsíthető, hogy a Dél-Alföld területén is hasonló építményekkel számolhatunk. A felszíni épületek mellett ugyanakkor szót kell ejtenünk a félig földbe mélyített házakról, vagy egyéb funkciót betöltő objektumokról is. Az előzőekből jól láttuk, hogy egészen az 1990-es évek közepéig a középső neolitikum tipikus épületeinek ezeket a házakat gondolták (MAKKAY 1982a, Fig. l; HORVÁTH 1989, 21). Ma már ez nincs így, de a feltárásokon rendre kerülnek elő ilyen jellegű építmények. Maroslele 2008. évi ásatása során két, feltételezhetően gödörház, vagy félig földbe mélyített, ismeretlen funkciójú objektum került elő (15. kép 1-2; 17. kép 1-2). A két nagyméretű objektum eredeti rendeltetését egyik esetben sem ismerjük. Az egyiknél a belőle előkerült nagymennyiségű kőanyag és feldolgozási hulladék, illetve emberi lábat mintázó szobortöredék (47. kép 1-2), míg a másiknál a kemence vagy tűzhely (15. kép 3) megléte miatt gondolhatunk esetleg „műhely" vagy épület funkcióra. A félig földbe mélyített házak funkcióinak magyarázata még a mai napig vitatott (BAILEY 1999, 156-157), de valószínűleg a letelepedés korai szakaszában szolgálhattak átmeneti hajlékul (CHAPMAN 2008, 68-79). Gödrök Legnagyobb számban (összesen 32 db) az elszórtan jelentkező, különböző formájú, funkciójú és méretű gödrök kerültek elő. Többségük valószínűleg élelemtároló verem lehetett, amelyek eredeti funkciójuk elvesztése után hulladékgödör szerepet töltöttek be (13. kép 1-3; 14. kép 5; 16. kép 1, 3; 18. kép 1-2; 19. kép 1-2; 20. kép 2; 22. kép 3-4; 24. kép 3-4; 28. kép 1-2; 32. kép 4-5). Számos esetben a gödrök alig mélyedtek az altalajba. Kissé bemélyedő, lapos aljuk alapján valamiféle gazdasági rendeltetésre is gondolhatunk. A hulladékgödör funkció néhány esetben erősen megkérdőjelezhető, mert a leletanyag nagyrésze nem ezekből, hanem a hatalmas méretű, amorf objektumokból került elő, amelyek eredeti szerepe valószínűleg agyagnyerés lehetett (21. kép; 22. kép 1-2, 5-6; 23. kép; 26-27. kép; 29-31. kép; 32. kép 1-2). Az agyagnyerésre és utólag hulladéktárolásra használt gödrök közül a benne talált régészeti leletanyag alapján két objektum tűnik ki. Ezek a 73. (21. kép; 22. kép 1-2) és a 85. (22. kép 5-6; 23. kép) számú gödrök. Egyiknél sem feltételeznék szakrális vagy kultikus funkciót, de mindenesetre szembetűnő, hogy a feltáráson talált egyedi vagy kultikus tárgyak több mint 90%-a ebből a két objektumból került elő (53. kép; 54. kép 1; 63. kép 6-8; 64. kép 1-10). A 85. objektum értelmezését ráadásul nehezíti, hogy a gödör alján egy ép őstulok szarv feküdt, amely alapító áldozatként való megjelenéséről a Dunántúl középső neolitikumából is vannak információnk (MAKKAY 1983, 161-163). A tudatosan elhelyezett őstulok trófea felveti a kutakhoz köthető kultuszok lehetőségét is, de az újabban felmerült rituális szemetesgödör fogalma-"

0 sem állhat távol a 85. gödörtől. Kutak Valószínűleg a már említett felszíni épülethez tartozott az a 6 kút (14. kép 2-4; 16. kép 2, 4; 18. kép 3-4; 19. kép 3-4; 20. kép 1), amely a terület legmélyebb részén helyezkedett el. Ez a hat objektum a település különlegességei közé tartozik. 52 Hajdú Zs.: Rituális gödrök a Kárpát-medencében a Kr. e. 6000-3500 közötti időszakban. Vallástörténeti jelenségek régészeti megközelítésének elméleti és módszertani lehetőségei. Doktori értekezés tézisei. Budapest 2007, 4.