Paluch Tibor: Egy középső neolitikus lelőhely a kultúrák határvidékén. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monographia Archeologica 2. (Szeged, 2011)
PALUCH Tibor: Maroslele-Pana: Egy középső neolitikus lelőhely a kultúrák határvidékén
PALUCH Tibor *M AROSLELE-PANA: EGY KÖZÉPSŐ NEOLITIKUS LELŐHELY A KUL TÚRÁK HA TÁR VIDÉKÉN 45 TELEPÜLÉSSZERKEZET A két hónapig tartó feltárás alatt összesen 27 000 m 2-t tártunk fel a lelőhelyen. A napvilágra került 231 régészeti jelenség alig egynegyede, mintegy 71 objektum tartozott a középső neolitikum korai időszakához. 5 0 A korszakban megszokott objektumtípusokon kívül néhány egyedi funkciójú jelenség is előkerült a feltáráson. Árkok A 2008-as ásatásról korábban megjelent előzetes közleményekben (PALUCH 2009; PALUCH 2010) már az újkőkori települést keletről határoló árokként (38. kép) értelmeztem a 120. objektumot (33. kép 3-6). Az objektum É-D irányban húzódik az egyik domb gerincén és a szelvény teljes szélességében végig vonul. A mai terepfelszíntől számolva a mélysége meghaladja a 2 métert, a nyesett felszíntől mérve pedig a 150-160 cm-t. V-átmetszetü, oldalai enyhén íveltek, alja lekerekített. A legkorábbi, települést övező árkok eddig a középső neolitikum második feléből voltak ismertek. Trogmayer Ottó 1957-ben Tápé-Lebőn egy sáncárok részletét tárta fel (TROGMAYER 1957, 57). Ez alapján a Tisza-vidéken a települést övező árkok a szakáiháti kultúra idejében jelennek meg (HORVÁTH 1988, 148; HORVÁTH 1989, 25). Az elmúlt évek nagyfelületű feltárásai bizonyos mértékben módosították ezt a képet.-"' 1 Az új ásatási eredmények alapján már az AVK 2 vagy klasszikus időszakában számolhatunk a Tisza-vidék újkőkori kultúráiban települést övező nagyméretű árkokkal (RACZKY-ANDERS S. a.). Korábbi megjelenésüket sugallják az AVK-val egyidős és Maroslele-Pana szempontjából kulcsfontosságú Vinca-kultúra ásatásainak eredményei is. Ugyanis Vinca A2-A3 időszakra keltezhető erődítési árkokat közöltek Gorneáról és Liubcováról (LAZAROVICI-LAZAROVICI 2003, 383). Valószínűleg a maroslelei árok is ilyen feladatot láthatott el. Töle kb. 20 m-re keletre ugyanis egy rendkívül széles, ugyanakkor sekély „objektum" húzódott (32. kép 6). Az ásatás során kétségek merültek fel értelmezésével kapcsolatban, de ezekre a feldolgozás során — úgy gondoljuk — egyértelmű választ kaptunk. Az 1960-as évekből származó légifotókra vetítve a 2008. évi ásatás felszínrajzát (4. kép 2-3) jól látszik, hogy ez a nagyméretű objektum egy egykori meder maradványa volt. Árkunk gyakorlatilag ezzel párhuzamosan halad E-D irányban. így minden valószínűség szerint itt i^ erődítési, települést övező funkcióval számolhatunk. Cölöplyukak Viszonylag nagy számban (összesen 28 db) kerültek elő cölöplyukak a lelőhelyen, amelyek az újkőkori település részét képezték. Ezek közül egy „magányosan" látott napvilágot, illetve egy további bizonytalan keltezésű (28. kép 4; 29. kép). Az összes többi cölöphely objektum részeként funkcionált (17. kép 1-2), vagy sorban helyezkedtek el (14. kép 1; 20. kép 3; 24. kép 1-2). Ez utóbbiak funkciójáról nincs pontosabb információnk, nem tudjuk megmondani, hogy egy nagyobb építmény részei voltak-e. A bizonyos rendszer szerint elhelyezkedő cölöphelyek közül kiemelkednek azok, melyek a 104. számú felszíni épületet alkotják. Felszíni épület A betonkemény, lemezesen apróra törő talaj rendkívül rossz feltételeket szabott a gépi humuszolás során előkerülő objektumok kibontásánál. A nehézségek ellenére a terület nyugati felében egy cölöpszerkezetű épület nyomait sikerült megtalálnunk (25. kép; 36. kép). Az egykori építményből a hosszanti oldalain elhelyezkedő 5-5 cölöplyukat sikerült megfigyelni. A ház tapasztott padlószintje elpusztult vagy nem is volt. Ezért nem tudtuk megállapítani, hogy az oszlopok mindegyike a tetőszerkezetet tartotta-e, vagy csak az oszlopok sora jelölte ki az alaprajzot. Az épület tájolása ENy-DK, ami az esetlegesen uralkodó széliránnyal lehet összefüggésben. Alapterülete 8 X5 m, azaz közel 40 m 2-es épülettel számolhatunk a megmaradt cölöphelyek alapján. Mivel nem tudjuk, hogy a hosszanti cölöpsor a külső, házfalakat alkotó oszlopsoré-e, ezért kérdéses mind az épület szélessége, mind a hossza. A cölöpök csak néhány centiméterre mélyedtek az altalajba, így valószínűsíthető, hogy a gépi humuszolás során semmisülhetett meg az építmény többi része. Az általunk felszíni épületként meghatározott objektum a feltárt településrészlet „központja" lehetett. A felszínrajz 50 Ebben benne vannak a kerámiaanyaggal nem keltezhető, de a településszerkezet alapján a korszakba tartozó objektumok is. A viszonylag kevésnek tűnő objektumszám ellenére innen került elő a leletanyag 99,9%-a. 51 Itt elsősorban a Polgár (Hajdú-Bihar megye) környéki ásatásokra gondolok: Polgár-Királyérpárt, Polgár-Nagy Kasziba, Polgár-Ferenci-hát (RACZKY-ANDERSs. a.). Néhány Pest megyei feltárás kapcsán a szakáiháti kultúra településeivel kapcsolatos árokrendszerekről vannak újabb információink: Cegléd-Váróci-Hodula-dülő (TARI 2006, 96-97), Abony-Serkeszék-dülő (KOVÁCS 2008).
