Paluch Tibor: Egy középső neolitikus lelőhely a kultúrák határvidékén. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monographia Archeologica 2. (Szeged, 2011)

REITER Attila - AZBEJ HAVANCSÁK Izabella - SIPOS Péter - TÓTH Mária - VIKTORIK Orsolya: Maroslele-Panáról származó neolitikus kerámia töredékek petrográfiai, XRF és XRD vizsgálata

315 KREITER ET AL. • MAROSLELE-PANÁRÓL SZÁRMAZÓ NEOLITIKUS KERÁMIA TÖREDÉKEK VIZSGÁLATA Nagyerdő dűlő (Körös), Törökbálint-Égett völgy (Zeliz), Szemely-Hegyes (Lengyel), Zengővárkony (Lengyel), Belvárdgyula-Szarkahegy (Lengyel), Aszód-Papi földek (Tisza, Lengyel), Nagykörű-Gyümölcsös (Körös) (KREITER 2010, 275; KREITER-VIKTORIK 2011, 2-4; KREITER-PETŐ-PÁNCZÉL s.a.; KREITERSZAKMÁNY s. a.; ZSÓK-SZAKMÁNY-KREITER-MARTON s. a). Ezen összehasonlító anyag lehetőséget ad a neolitikus kerámiatechnológiák széleskörű vizsgálatára és összehasonlítására térben és időben. A maroslelei AVK kerámiák vizsgálati eredményei beleillenek ez eddig tapasztaltakba, mely szerint a neolitikus kultúrák kerámiakészítési hagyományai között sok hasonlóság van. A legfontosabb hasonlóság a szervesanyag soványítás konzekvens jelenléte, amely edénytípustól és edénymérettől függetlenül megfigyelhető. Vagyis úgy tűnik, hogy nincs összefüggés a szervesanyag soványítás és a kerámiák típusa vagy mérete között (KREITER 2010, 277). További neolitikus kerámiák vizsgálati eredményeit figyelembe véve is úgy tűnik, hogy nincs kapcsolat a szervesanyag soványítás és edénytípus, valamint a kerámiák mérete között (SZAKMÁNY-STARNINI 2007, 16-17; SPATARO 2008, 96-97; STARNINI 2008, 102-104). A kutatás a szervesanyag soványítás két előnyére szokta felhívni a figyelmet. Az egyik, hogy a kerámiák jobban ellenállnak a repedésnek és törésnek, a másik, hogy a kerámiák könnyebbek lesznek, mintha például homokkal soványították volna őket. Műszeres anyagvizsgálati eredmények viszont azt mutatják, hogy a szervesanyag soványítású kerámiák nem állnak jobban ellen a repedésnek és törésnek, mint a homokkal soványított, vagy nem soványított kerámiák, viszont jelentősen (akár 34%-al is) könnyebbek (SKIBO-SCHIFFER-REID 1989, 139). A szervesanyaggal soványított kerámiák kevésbé állnak ellen a kopásnak, hővezetésük és hőtartásuk rosszabb, mint például a homokkal soványított kerámiáké (SKIBO-SCHIFFER-REID 1989, 140), vagyis nem különösebben hatékonyak főzőedénynek. Éppen ezért a Starcevo-Cri§-kultúra esetében, mivel a kerámiákon nincs kormozódás vagy odaégett étel, vagyis nincs arra utaló nyom, hogy nyílt tűzön készítettek volna bennük ételt, azt feltételezik, hogy forró- kövek vagy agyagtárgyak segítségével használták őket főzésre (THISSEN 2005, 75). Általános nézet, hogy olyan közösségek számára előnyös a szervesanyag soványítású kerámia, amelyek gyakran változtatnak helyet, vagyis amikor a kerámiákat gyakran kell szállítani (CHARD 1958, 193; SKIBO-SCHIFFER-REID 1989, 126). Manson (1995) szintén hangsúlyozza a kapcsolatot a szervesanyag soványítás és a gyakori helyváltoztatás között. Véleménye szerint a Starcevo-kultúra sokkal inkább mobil pásztorgazdálkodást folytatott, míg a mezőgazdaság alárendelt szerepet játszott. Vagyis a Starcevo-kultúrában a gyakori helyváltoztatás következtében jelentős a szervesanyaggal soványított kerámiák száma. Az általunk vizsgált neolitikus kerámiatechnológiák közül a szervesanyag soványítás a kora- és középső neolitikumban a leggyakoribb. Gyakori a szervesanyag soványítás a Starcevo-Cri§-Köröskultúra Endrőd-Öregszölők 119, Endrőd-Szujókereszt 39, Endrőd-Kápolnahalom 6, Szarvas-Szappanos 8 és Szarvas-Egyházföld 23 (SZAKMÁNY-GHERDÁN-STARNINI 2004, 29; SZAKMÁNY- STARNINI-RAUCSIK 2005, 270; STARNINI 2008, 103), VÖrs-Máriaasszonysziget és Szentgyörgyvölgy-Pityerdomb (GHERDÁN-BÍRÓ-SZAKMÁNY 2004, 47; GHERDÁN ET AL. 2004, 112-114) lelőhelyein is, ahol majdnem kizárólagosan használták. Tiszaszőlős-Domaháza (Körös) és Füzesabony-Gubakút (AVK, Szatmár csoport) lelőhelyeken szintén domináns a szervesanyag soványítás (SZILÁGYI-SZAKMÁNY 2007, 44). IbrányNagyerdő-dűlő és Nagykörű-Gyümölcsös lelőhelyeken szintén jelentős a szervesanyag soványítás, míg Méhtelek-Nádas lelőhelyen ez alárendelt szerepet játszik, helyette közép- és durva szemcsés homok és kőzettörmelék soványítás a gyakori (KREITER 2010, 273). Határainkon túli kerámiavizsgálatok is megerősíteni látszanak a hasonlóságokat a neolitikus kerámiatechnológiákban. Például lengyelországi neolitikus (Zseliz és kottafejes) kerámiák vizsgálata azt mutatta, hogy a szervesanyag soványítás jellemző a vonaldíszes kultúrkörre (RAUBA-BUKOWSKA 2009, 245). A késő neolitikus Zseliz kerámiák vizsgálata azt is kimutatta, hogy nincs összefüggés a kerámiák formája, típusa és a szervesanyag soványítás között, vagyis olyan esetekben is előfordult szervesanyag soványítás, amikor az technológiailag nem volt indokolt (RAUBA-BUKOWSKA 2009, 247). Továbbá kora neolitikus Starcevo (Vinkovci és Zdralovi) és középső neolitikus vonaldíszes (Tomasica és Malo Korenovo) kerámiatechnológiák vizsgálata is jelentős hasonlatosságot mutat a vonaldíszes kerámia kultúráján belül, ugyanakkor különbözőséget a vonaldíszes kerámia kultúrája és a Starcevo kultúra között. A vonaldíszes kerámiakészítési hagyomány változatosabb, míg a Starcevo egységesebb, vagyis az utóbbi esetben nagyon hasonló nyersanyagokat használtak, amelyeket főleg szerves anyaggal soványították (SPATARO 2006, 132). A Bánátban végzett öt Starcevo-Cri§ lelőhely vizsgálata (Dude§tii Vechi, Foeni-Säla§ Foeni-Gaz, Fratelia, Parta) és összehasonlítása további két erdélyi Starcevo-Cri§ lelőhellyel (Gura Baciului, $eu§a La-Cárarea Morii) szintén hasonlóságot mutat (SPATARO 2004, 42; SPATARO 2008, 97-98). Ezeken a lelőhelyeken a fazekasok nagyon finomszemcsés nyersanyagokat részesítettek előnyben, amelyeket szervesanyaggal soványították. A nyugat- és kelet-adriai tengerpart