Paluch Tibor: Egy középső neolitikus lelőhely a kultúrák határvidékén. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monographia Archeologica 2. (Szeged, 2011)

PALUCH Tibor: Maroslele-Pana: Egy középső neolitikus lelőhely a kultúrák határvidékén

PALUCH Tibor *M AROSLELE-PANA: EGY KÖZÉPSŐ NEOLITIKUS LELŐHELY A KUL TÚRÁK HA TÁR VIDÉKÉN 21 között a Maroslele-Pana (M43/2. lh.) néven ismert és nyilvántartott régészeti lelőhely megkutatására.

4

6 A feltárás során — a nagyberuházásokat megelőző ásatások során alkalmazott gyakorlatnak megfelelően — a kijelölt területen gépi munkaerővel (3. kép 1-2) távolítottuk el a humuszt, illetve a szántatlan gyepréteget. A közel 600 méter hosszú és 60 méter széles nyomvonalszakaszon a humuszvastagság között jelentős eltérések voltak megfigyelhetőek: egyes helyeken (a dombhátakon) a 10-20 cm-t is alig érte el a talajvastagság (3. kép 3-4), míg ott, ahol jelentős öntésréteg húzódott, a 2 métert is meghaladta (3. kép 5-6). Ez utóbbi jelenség a kijelölt terület nyugati végén volt általános, ahol a nyomvonal széle a Száraz-ér-Porgány-ér közös szakaszára támaszkodott és itt a terepfelszínt É-D irányban haladó, egykori vízfolyásoknak tünő pleisztocén korú övzátony medrek határozzák meg. Ezek az övzátony csatornák lokális üledékgyüjtő mederként funkcionáltak a vizsgált területen, és az emberi tevékenység, ráadásul a természetes erózió nyomán a hátakról, a magasabb térszí-nekről lepusztult talaj és a benne lévő szerves anyag ezekben a medrekben halmozódott fel (SÜMEGI ET AL. 2011,205). A munka megkezdésekor a feltárásra kijelölt terület nyugati szélén két, mintegy 40-40 m

2 nagyságú szondát nyitottunk. Itt az altalajt 3,5 méter mélységben értük el, ahol már a talajvíz is jelentkezett, ezért ezen a helyen nem kerültek elő régészeti jelenségek. Ide helyeztük a lelőhely humuszolása során kitermelt egyik földdepót. A másikat a NIF Zrt. a feltárási terület keleti szélétől mintegy 50 méterre jelölte ki. Okulva az autópálya más feltárásain szerzett tapasztalatokból, ahol egyes lelőhelyeken a kijelölt humuszdepó alá nyúlt a lelőhely és ezért a későbbiekben a teljes földtömeget meg kellett mozgatni, előzetesen itt is megvizsgáltuk a területet két szondázó árokkal, de itt sem került elő régészeti jelenség, így nyugodtan ide rakhattuk a másik humuszdepót. A lelőhely nyugati szélén megfigyelt, rendkívül vastag humusztakaró azonban nem korlátozódott kizárólag csak erre a részre. Az ásatás során, a gyakorlatilag K-Ny irányban haladó autópálya nyomvonal területén, többször volt módunkban megtapasztalni jelentős eltéréseket a fedőréteg vastagságában. Ennek oka az volt, hogy a lelőhely tágabb környezetének a vízrajzát, terepfelszínét É-D irányban haladó, egykori vízfolyások medrei és az azzal párhuzamosan futó „magaspartok" szabták meg. Az eredetileg feltárásra kijelölt 34 000 m

2-n hat É-D irányú dombhát, vízfolyás figyelhető meg. Ez a domborzati kép jelentősen hozzájárult a terület „hullámzásához", illetve a már említett nagymértékű eltéréshez a humusztakaró vastagságában. Az egykori vízrajzi viszonyokat jól érzékelteti a II. József-féle katonai felmérés Panára és környezetére vonatkozó térképlapja (2. kép 2). Ezen jól látható, hogy — a magasabb kiemelkedéseket leszámítva (pl. Pana, Lebő, Kingéc) — a terület az év jelentős részében víz alatt állhatott. A gépi humuszolással párhuzamosan egy általunk kijelölt 5x5-ös területen megpróbálkoztunk a jelenlegi talajfelszíntől kezdve a kézi bontással. A kézi munkával feltárandó terület kijelölése annak ellenére, hogy többször is terepbejárást végeztünk a nyomvonalban, gyakorlatilag véletlenszerűen történt. Ennek oka, hogy a rétegtani szempontból feltárandó területet a bolygatatlannak tartott legelőn akartuk kijelölni. A terepbejárások során azonban egyetlen egy kerámiatöredék sem került elő. így nem rendelkeztünk támponttal arra, hogy hol lenne érdemes a próbaszelvényünket kijelölni. Pusztán a véletlenre bíztuk magunkat. Szelvényünk feltárásában múzeumi technikusok és régészhallgatók vettek részt.

4

7 A legnagyobb problémát az jelentette, hogy a nyár végi-őszi talajvízcsökkenés és a szárazság miatt a talaj betonkeménységü volt. Ez nem csak a humuszra volt igaz, hanem az előkerült régészeti jelenségek betöltésére is. Emiatt a próbaszelvényünkben nem sikerült rétegeket megfigyelni, sőt a második nap után a kézi bontást is fel kellett adnunk. Amint később kiderült, jobban is jártunk, mert amikor hetekkel később gépi erővel eltávolítottuk a felső termőréteget a kijelölt 25 m

2-es területen, nem találtunk régészeti objektumot. A humusztakaró gépi eltávolítása után kézi erővel folytattuk az előkerült régészeti jelenségeknél a bontást. A helyzetet rendkívül nehezítette, hogy a talaj lemezesen-rétegesen, mintegy darabokban tört. Érdemes megemlíteni, hogy a hasonló korú Hódmezővásárhely-Tére-fok lelőhelyen is ugyanilyen jelenséget tapasztalt az ásató (HORVÁTH 1994, 96). A betonkemény, lemezesen apróra törő talaj rendkívül rossz feltételeket teremtett az előkerült objektumok kézi bontásánál. A markoló kanala gyakran szinte feltépte a kemény, összetömörödött, egykori agyagos öntéstalajt és vele együtt a régészeti korú jelenség betöltésének egy részét is. Ilyen körülmények között nagy nehézségbe ütközött a kézi bontás, illetve a talajtani állapotok rendkívüli módon hozzájárultak a kerámiaanyag nagymértékű aprózódásához. A bontás során az előírt dokumentációs követelményeknek megfelelően metszet és bontás utáni rajz, illetve fotó készült az objektumokról. A geodéziai bemérések nem csak az előírt objektumonkénti 46 Itt szeretnék köszönetet mondani a gépi munkaerőt adó NÓRA-97 Kft-nek és a kézi munkaerőt kölcsönző Arch-Homo 2003 Kft-nek. Odaadó munkájuk nélkül sokkal lassabban és alacsonyabb szakmai színvonalon tudtuk volna a feltárást elvégezni. 47 Itt Molnár Csilla és Halasi Viktória régészhallgatóknak mondok köszönetet áldozatos munkájukért!