Paluch Tibor: Egy középső neolitikus lelőhely a kultúrák határvidékén. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monographia Archeologica 2. (Szeged, 2011)
PALUCH Tibor: Maroslele-Pana: Egy középső neolitikus lelőhely a kultúrák határvidékén
PALUCH Tibor *M AROSLELE-PANA: EGY KÖZÉPSŐ NEOLITIKUS LELŐHELY A KUL TÚRÁK HA TÁR VIDÉKÉN 13 A tágabb környezet szempontjából ugyan a Maros a legfontosabb folyóvíz, de a lelőhely életének mindennapjait a közeli Száraz-ér határozta meg. A Maros magyarországi vízgyűjtőjén, annak jobb partján voltak olyan természetes vízfolyások, melyek az emberi beavatkozások hatására ma már belvízelvezető csatornaként működnek. Az ősi, Arad felett kiszakadó Száraz-ér a Maros egykori medrét elfoglaló, kis esésű síkvidéki folyóvíz, amely a Maros hazai szakaszán az egyetlen jelentősebb mellékvíz volt (MÁRTON 1914, 295; MAROSI-SZILÁRD 1969, 309; KUCSERA 2001, 1). Ma a Marosból és a Zarándi-hegyek felől érkező külvizekből táplálkozó csatorna. A Száraz-ér vízrendszeréhez tartoztak a Porgány-, 9 a Bogdány-, a Sulymos- és a Csíkos-erek (PAULOVICS 2001, 87-88). A Porgány-ér és a mellette levő Bogdány-ér a Száraz-ér legalsó folyásai (VARGA 1939, 20). írott források alapján a hódmezővásárhelyiek egyik legfontosabb vízi útja a Porgány-ér volt. Széles és mély medre még alacsony vízálláskor is hajózhatóvá tette (BODNÁR 1928, 40-41; GAZDAG 1960, 290). A leleiek, földeákiak régen a Száraz-éren hajóztak le a Porgány-érbe, onnan a Porgány-fokon a Tiszába, amely már Szegedig vitte őket (RÁCZ 2001,43-44). Az első katonai felmérés vonatkozó térképlapján (2. kép 2) a vizsgált területünket a Lelei-szik, Pana, Kis-Kövesd (a térképen Kövest), Büdös-tó, Porgány-torok történelmi földrajzi elnevezésű területek övezik. 1 0 Ezek közül a Kis-Kövesd egy egykori pleisztocén övzátony rendszerben kialakult, kiszáradó szikes tó (Lelei-szik) lecsapoló medre. A terület formakincsének az emberi behatásra történő változása jól megfigyelhető a folyószabályozást követően, az 1869-ben elkészített második katonai térképen (2. kép 3). 1 1 Egyértelműen leolvasható, hogy a területen a folyószabályozást megelőzően, időszakosan kiszáradó erek, elhagyott holtágak, aktív folyómedrek, jelentős kiterjedésű mocsarak, valamint szigetként, hátként jelentkező, apró pleisztocén maradványfelszínek (Kis-Lele, Nagy-Lele, Lebő-sziget, Pana) voltak találhatók (SÜMEGI ET AL. 2011,211). A Tisza-Maros összefolyásának köszönhetően maga a tágabb régió sajátos mikroklímával rendelkezett, amely egyedi körülményeket teremtett a megtelepedésre a kora neolitikumban. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a feltárt lelőhely tágabb-szűkebb környezetében 5 kisebb-nagyobb Körös-kultúrához tartozó lelőhely található (2. kép 4). 1 2 A vizsgált régió egy színes ártéri környezettel jellemezhető terület. 1 3 Az Alföld térségében meghatározó az alacsony és a magas ártér. Míg az alacsonyabb ártéri síkságok az állattenyésztés, a magasabbak a földművelés területei voltak. A folyómenti gazdálkodás övezetessége három szintre osztható: folyószint, árvízjárta és ármentes terület. Mindegyik szintre más és más gazdálkodási módok a jellemzőek. Az árterek nyersanyaga, így a nád, a fa, a sás, a vessző, a gyékény, a káka a nép életének része, nélkülözhetetlen hétköznapi szükséglete volt. A tájban fajgazdag és sokszínű élőhelyek (ligeterdők, rétek, holtágak, mocsarak) létezhettek: a gabonatermesztésre alkalmas száraz térszíni, részben szikes sztyeppei-erdőssztyeppei környezettől, a legeltető állattartásra hasznosított irtványokon, ártéri réteken keresztül a halászó-vadászó-gyüjtögető életmódra alkalmas holtágakkal, mocsarakkal tagolt ligeti környezetig (SÜMEGI ET AL. 2011,224). A halban és egyéb vízi állatokban, valamint vízi szárnyasokban bővelkedő területet egykor nyilván jelentős erdőségek kísérték. A tölgyből, kőrisből, nyírből, nyárból és fűzfából álló galériaerdők vadban igen gazdagok lehettek, ugyanakkor a járulékosan még továbbélő gyűjtögetésnek is számos lehetőséget kínáltak: vad gyümölcsök, ehető gyökerek, magvak, rovarok, tojások zsákmányolására nyújtottak lehetőséget. Az erdő fáit épületek kialakításánál, mindennapi használati tárgyaik, bútoraik készítésénél alkalmazták. Mai állapotában Pana területe alapvetően megosztott. A vízhez közelebbi nyugati és északi határai földmüvelésre alkalmasak. A terület nagyrésze azonban, mint már korábban említettem, legelőként volt hasznosítva. Ez az oka annak, hogy korábban nem kerülhettek elő az itt megtelepült népek emlékei. Ezért is okozott meglepetést az 1963-as esztendő... 9 Porgány-ér nevében az előtag valószínűleg a Porgány családnévből származik (RÁCZ 2001, 43). 10 Col. XIX. Sec. 29. 11 Col. XXXVIII. Sec. 61. 12 A falu mai határában összesen 17 kora neolit lelőhely található (PALUCH s. a. a). 13 Ma ártéren, hullámtéren vagy mentetlenen a gátak közé szorított folyó belső, víz felöli területét értjük. A folyószabályozások, ármentesítések és lecsapolások előtt a Kárpát-medencének, ezen belül a tiszai Alföldnek azt a nagykiterjedésű területét nevezzük ártérnek, és a tájban élők élelemszerző tevékenységét ártéri gazdálkodásnak, melyet a hegyekből lefutó folyók árvizei több-kevesebb rendszerességgel látogattak, és termékenyítő iszapjukkal kövérítették az elárasztott részeket (BELLON 2003, 11-12).
