Paluch Tibor: Egy középső neolitikus lelőhely a kultúrák határvidékén. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monographia Archeologica 2. (Szeged, 2011)

PALUCH Tibor: Maroslele-Pana: Egy középső neolitikus lelőhely a kultúrák határvidékén

14 PALUCH Tibor *M AROSLELE-PANA: EGY KÖZÉPSŐ NEOLITIKUS LELŐHELY A KUL TÚRÁK HA TÁR VIDÉKÉN 14 /ÍZ 1963. ÉVI ÁSATÁS TÖRTÉNETE Maroslele határában Nagy Mihály egyéni gazdálkodó a tavaszi vetést megelőző mélyszántás közben cserepeket talált. Ezt megemlítette Tokodi Antal tápéréti tanítónak, aki minderről beszámolt a szegedi múzeumnak. A múzeum régésze, Trogmayer Ottó 1963. június 24. és július 8. között végzett régészeti feltárást Maroslele falu Pana nevű határrészében.

1

4 Az ásatás az előző fejezetben leírt lelőhelyen, a községtől északnyugatra 3 km-re, a Bogdány-ér keleti partján lévő dombháton, Nagy Mihály földjén és a maroslelei községi legelő területén folyt. A feltárás során húzott I. szelvény

1

5 a dombtetőn lévő, szintezett ponton futott (5. kép).

1

6 Körülbelül 60-90 cm mélység között húzódott a szántott kultúrréteg, ami alatt mintegy 110 cm mélyen már jelentkeztek az objektumok foltjai. 90-110 cm között, az altalajjal összemosódó humuszrétegben a gödrök még nem rajzolódtak ki élesen. Az I. szelvényből egy újkori beásás mellett a kevés kora neolit cserepet tartalmazó 1. és 2. gödör, valamint a 3. gödör (6. kép 1) került elő, melynek csak egy része esett ebbe a szelvénybe. Ezért a szelvény északi oldalához csatlakozva egy kisméretű, 3x3 méteres szelvényt is nyitottak. A 3. gödörben a Körös- és a Vinca-kultúra cserepei egymással keveredve kerültek elő. A gödör mélysége a felszíntől mérve elérte a 270 cm-t. Az I. szelvényben lévő gödörrész leletanyagát nem csomagolták el ásónyomonként, erre csak az I. szelvényhez csatlakozó északi szelvény gödörrészének bontása során került sor, 110 cm mélységtől kezdve. Ennek ellenére itt is azt lehetett megfigyelni, hogy a két, egymást követö régészeti kultúra leletanyaga egymással keveredve került elő. 200-240 cm között ferdén, a gödör oldalának támaszkodva bedobott(?) tűzhely maradványai kerültek elő. A gödörben belső stratigráfiát nem tudtak megfigyelni, mivel az egész gödörre kiterjedő hamus, kormos, illetve erősen égett, csigás-paticsos réteg alatt és felett a leletanyag rendkívül egységes volt. Az I. szelvény keleti végében jelentkező kerámiagazdagság miatt egy újabb rábontást eszközöltek, amelyet „Keleti rábontás" néven dokumentáltak.

17 Ebben került elő az igen nagyméretű 4. gödör (6. kép 2). Akárcsak az I. szelvény esetében, itt is kb. 1 m méter mélyen jelentkezett a gödör látható foltja. Bontás közben derült ki, hogy ez az objektum sem déli, sem keleti irányba nem „fér" el a szelvényben, ezért kelet felé újabb bővítésre került sor. így sikerült a 4. gödör egyik szélét megtalálni. A gödör mélysége 220 cm volt. 180 cm mélységben igen vastag, az egész gödörre kiterjedő csigaréteg húzódott. Ennek az objektumnak a leletanyaga jelentősen különbözött a 3. gödör kevert anyagától. A 4. gödörből egyetlen, a Vinca A kultúra hagyatékának tekinthető kerámiatöredék sem került elő, a cserépanyag a Körös-kultúrajegyeit hordozta magán. A II. szelvény néven eredetileg az ún. „Keleti rábontás"-hoz csatlakozó déli rábontást értjük, amelynek területe 21 m

2 volt. A III. szelvényt az I. szelvénytől délre, azzal párhuzamosan jelölték ki,

1

8 míg a IV. szelvény az I. szelvényre merőlegesen lett kitűzve.

1

9 Az ásatás 10 munkanapja alatt mindösszesen 4 szelvényt tártak fel, összesen 140 m

2-es területen. 7 gödör és 7 emberi csontváz, vagy annak maradványa került elö. Az objektumok közül 1 újkori beásásnak, míg a sírok közül 2 népvándorlás korinak bizonyult.

2

0 Az öt kora neolitnak tartható sír közül csak három volt valamilyen szempontból vizsgálható. A sírok mindegyike hulladékgödör feltárása során került elő. Folt egyik esetében sem jelentkezett. Ez általánosnak mondható a korszakban, míg fektetés szempontjából egy háton fekvő férfi váza tér el az időszakban megszokottól (PALUCH S. a.). A kis területre szorítkozó ásatás leletanyagát Trogmayer Ottó alig egy évvel az ásatás után, 1964-ben publikálta (TROGMAYER 1964). A sírok értékelését a Körös-kultúra teljes területére vonatkozóan 1969-ben végezte el (TROGMAYER 1969). Az embertani anyag vizsgálata Zoffmann Zsuzsanna munkája (ZOFFMANN 1997). 14 Az ásatáson részt vett Makkay János és Bökönyi Sándor. Az ásatási dokumentáció az MFMRégAd 63-76 és a 2520-99 számon, míg a lel'etek az 63.1.1-613. leltári számon találhatók. 15 A szelvény 30 m~ alapterületű, 2 m széles és 15 m hosszú, K-Ny irányú volt. 16 A szintezett pont a 2008-2010 között végzett, többszöri terepbejárás során már nem volt egyértelműen beazonosítható. A dombtetőn találtunk egy kidőlt betontuskót, de biztosan nem állítható, hogy ugyanaz lehet, mint 50 évvel korábban. Ennek ellenére — egyéb fogódzó hiányában — az 1963-as feltárás dokumentációjának digitalizálása során ehhez a ponthoz rögzítettük az összesítő rajzot. 17 Az összesítőrajzon a későbbi keleti és déli irányú rábontások együtt szerepelnek II. szelvényként. Összesen mintegy 48 m

:-es alapteriiletűek. 18 2*11 m-es területen. 19 28 m'-es alapterületen. 20 Újkori beásás a 6. objektum és népvándorlás kori az V. és VIII. sír.