B. Nagy Katalin: A székkutas-kápolnadűlői avar temető. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monographia Archeologica 1. (Szeged, 2003)

SZALONTA1 Csaba: A székkutas-kápolnadűlői avar kori temető öveinek elemzése

korábbi stílusokra emlékeztet.

12 A későbbi leletegyüttesekben pedig már szinte csak olyan veretek kerültek elő, amelyek kizárólag a Hohenberg-Záhony-körre jellemzőek. Ez pedig arra enged következtetni, hogy a leletkör lefelé nyitott, vagyis előfordulnak benne korábbi veretek, felfelé viszont zárt, hiszen nincsenek olyan tárgytípusok, melyeket egyértelműen későbbi időre lehetne keltezni. Ezért a típusunkkal előkerült övieletek alapján a fenti horizont (Hohenberg-Záhony-kör, a pikkelymintás, liliomos, karéjos, vésett-poncolt stílus) leleteinek készítési idejét a késő avar kor legutolsó fázisára tesszük.

13 A VIZSGÁLT HORIZONT ABSZOLÚT IDŐRENDJE A leletek abszolút időrendjének meghatározásához a síregyüttesek kettős keltezési lehetőségét használtuk ki.

14 Ennek során, miután a szeriációs vizsgálattal megállapítottuk a tárgyak készítésének relatív időrendjét (a késő avar kor legutolsó fázisa), az abszolút időrend meghatározásába bevontuk az elhunytak életkor-meghatározását is. Abból a feltevésből indultunk ki, hogy a 8. század végén lezajló frank háborúk, a belháborúk és a feltételezett bolgár háborúk miatt (SZALONTAI 2000a; SZALONTAI 2001) a Kaganátus belső élete alapvetően változott meg. Azonban ma már egyre világosabb, hogy korántsem beszélhetünk a népesség teljes eltűnéséről. Még az avar továbbélés kérdését leginkább kétségbe vonó kutatók is egyetérthetnek abban, hogy a korábbi életfeltételekben és körülményekben nem következett be döntő változás, ezért feltehetőleg a fémművesség sem szűnt meg a kül- és belháborúk kitörésének pillanatában. Ha volt is ilyen, az csak hosszú idő alatt történhetett meg, néhány évnek biztosan el kellett telnie ehhez. Még a legerősebb, legvéresebb és legkiterjedtebb frank hadjáratok sem érték el ugyanis a Dunántúl teljes területét, vagyis ezek közvetlenül nem befolyásolhatták a fémművesség folytatását.

15 A háborúknak sokkal inkább a társadalomra gyakorolt közvetett hatása lehetett jelentős. Valószínűleg a korábbi „megrendelő réteg" eltünése/elhalása/elszegényedése befolyásolhatta jelentős mértékben az ötvöstermelés további intenzitását. Egy nagyon fontos változás azonban valószínűség szerint lezajlott. A Kaganátus bukásával bekövetkező bizonytalanság, sőt valószínűleg szervezetlenség egyik fontos következménye lehetett az is, hogy megszűnt vagy akadozott a bronznak mint nyersanyagnak a szervezett beszerzése. Feltehetjük, hogy mind a nyersanyag kitermelése, mind annak kereskedelmi úton történő terítése, eljuttatása az ötvösközpontokba egyre nagyobb nehézséget jelentett az avarság számára. Nagy a valószínűsége annak is, hogy a regionális hatalmi központok környezetét érinthette leginkább a belső átalakulás, a felbomlás. Ez egészen biztosan éreztette a hatását a központokban működő ötvösmühelyek működésére is. Vagyis nem járunk messze a valóságtól, ha azt feltételezzük, hogy nagy igényeket kielégítő, tömegtermelésre is berendezkedő ötvösközpontok a 8. század végén és a 9. század elején valószínűleg beszüntették működésüket. Ennek nemcsak a nyersanyagellátás nehézsége lehetett az oka, de akár az emberi veszteséggel is magyarázhatjuk ezt. Ettől természetesen a kisebb, vidéki ötvösműhelyek — ha voltak — biztosan működhettek tovább, noha a nyersanyagellátás biztosan akadozott is. Valószínűleg erre az időszakra tehetjük az egyre gyakoribb sérült övek számának növekedését, azt, hogy a hiányzó övrészeket egyre inkább stílusidegen darabokkal pótolják. Mivel e változások valószínűleg nem egyik pillanatról a másikra játszódtak le, azt feltételezzük tehát, hogy a hagyományos késő avar kori ötvösség 791-800 között megszűnhetett a korábbi formájában működni. Emiatt tehát az általunk vizsgált legkésőbbi horizont készítésének idejét is 791 és 800 között le kell zárnunk.

16 12 Ezt a megállapítást a szeriációs táblázatban elfoglalt helyzete is igazolja (SZALONTAI 1995,158, 2. táblázat). A medaillonos szíjvégekről ld.: Fancsalszky G.: Állat- és emberábrázolás a késő avar kori öntött bronz övvereteken. Bölcsészdoktori disszertáció. Budapest 1993, 42-48; DIMITRIJEVIC1966! 13 Hasonló véleményen van: MITSCHA-MÂ

RHEIM 1957, 38; ZÁBOJNlK 1991, Abb. 1; GARAM 1991, 98, Abb 18; PROFANTOVÁ 1992, 693; B. NAGY 1993, 160; GARAM 1995, 412-420. 14 Ld. MEDGYESI 1992, 255; SZALONTAI 1995; SZALONTAI 1996a! 15 Közismert tény, hogy a háborúkat követő években, amikor a két népesség közötti viszony normalizálódott, a frankok „ megengedték", hogy az avarok a korábbi társadalmi rendjüket is megtartsák. Ennek tudatában nehezen lenne elképzelhető, hogy a háborúk közvetlen következményei miatt a tárgyi kultúra lényegesen megváltozott vagy eltűnt volna. 16 Véleményünk szerint a készítési időpontnál ennél későbbi évszámot is figyelembe lehetne venni, azonban mai tudásunk alapján ez bizonyíték hiányában egyenlőre csak feltevés lehetne. Meggyőződésem szerint azonban van arra módszertani lehetőség, hogy a fémművesség megszűnését „feljebb toljuk". Ebben az esetben természetesen tovább tolódik a tárgyak földbekerülésé-