B. Nagy Katalin: A székkutas-kápolnadűlői avar temető. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monographia Archeologica 1. (Szeged, 2003)

SZALONTA1 Csaba: A székkutas-kápolnadűlői avar kori temető öveinek elemzése

zetben (8,68%), a karéjos (3,77%), egyéb (2,17%) és a Hohenberg-típusú veretek (0,11%) jelenléte pedig már-már elhanyagolhatónak tekinthető a vésett-poncolt véretekkel díszített öveken (3. táblázat). A díszítetlen öntött bronzveres övek A székkutasi temetőben 4 olyan sírt tártak fel, amelyben olyan öntött bronz övdíszeket találtak, amelyek felülete teljesen díszítetlen volt. Ezen kívül a temetőből származó szórványok között is találunk ilyen övdíszt. A díszítetlen veretek formailag leginkább a vésett-poncolt díszü övdíszekkel mutat rokonságot, hiszen mindkét csoportban hasonló formájú csatok, lyuk védők, mellékszíjveretek, övbújtatók, hármas csoportosítású övdíszek és szíjvégek voltak az övekre erősítve. Az alföldi régió túlsúlya az összes vizsgált lelettípus között a díszítetlen véretekkel jellemezhető övek esetében a legmagasabb. Míg az összes verettípus esetében az alföldiek átlagszázaléka 51,19%), addig e leletkör részeinek 61,48%-a került elő a Dunától keletre. A Duna másik oldalán a jelenléte átlagosnak mondható (29,51%), míg a szlovákiai jelenlét is megfelel a többi típus átlagának. Díszítetlen övdíszt 125 Kárpát-medencei avar sírból ismerünk. Mivel nem túlságosan gyakori típusról van szó, a legtöbb temetőben általában 1-2 ilyen övet találunk. 3-3 ilyen sírt találtak a következő temetőkben: Halimba-Belátó-domb, HomokmégyHalom, Kisköre-Halastó, Orosháza-Béke Tsz homokbánya, Stara Moravica/Omoravica-Koplaló, Szeged-Kundomb, Szentes-Lapistó. A Kárpát-medencei átlagból jelentősen kiemelkednek a ilyen sírós temetők, mint Artánd-Kapitány-dűlő, Szeged-Makkoserdő, Tiszafured-Majoroshalom, Vrbas/Verbász. A székkutas-kápolnadűlői temetőnk az egyetlen, ahol összesen 5 olyan övgarnitúrát ismerünk, amelyben díszítetlen véretekkel kivert övet találtak. Igen elterjedtnek mondható a díszítetlen veretek használata más típusú véretekkel együtt (5. táblázat): a díszítetlen veretek leggyakrabban természetesen önmagukban fordulnak elő (41,99%), de emellett gyakran jelennek meg vésett-poncolt véretekkel (13,95%)) és pikkelymintás övdíszekkel (13,8%) együtt. Viszonylag jelentősnek mondható az indás elemekkel (11,13%), illetve a liliomos véretekkel való keveredésük is (8,31%). 5,34%>-ban vannak jelen egyéb övdíszek, 5,04%-ban a karéjos elemek és a legkisebb számban pedig a Hohenberg-típus díszei fordulnak elő egy övön a díszítetlen övdíszekkel (0,45%). A most elemzett övhorizont relatív és abszolút időrendjének meghatározása érdekében elvégzett, a szeriációval és stíluskritikával, illetve temetőelemzéssel készített keltezési módszerek közel egy eredményre jutottak. A vizsgált horizont az avar kor kései szakászának legutolsó időszakára tehető. A horizontban előforduló más verettípusok (pl. laposindás, griffes-indás stb.) mind egy korábbi időszak emlékei, melyek gyakran tűnnek fel a legkésőbbi öveken is. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy jelenleg nem ismerünk olyan verettípusokat, amelyek keltezését e horizont utánra tehetnénk. Ez a megállapítás természetesen kizárólag a típusok keletkezésére érvényes, és nem az övekre. Hangsúlyozni szükséges azt is, hogy ez a megállapítás kizárólag az avar övekre és az avar szállásterületen készült és előkerült övekre érvényes. Ugyanis csakis ezen övek őrizték meg az avar övek jellegzetességeit, formai és szerkezeti kötöttségüket. Éppen ezért megállapításunk nem lehet érvényes a peremterületekre, ahol egyaránt elterjedt az avar övdíszek és különösen azok utánzatainak használata. A szlávok között megjelenő veretek nagyban emlékeztetnek ugyan az avar övveretekre, azonban a veretek csekély száma arra utal, hogy nem az avarokéhoz hasonló, sok mellékszíjas, sokveretes övön viselték ezeket, hanem sokkal egyszerűbb, kevéssé díszített övek ékei lehettek. Az avar övekhez képest másik fontos megkülönböztető jegyük az, hogy előszeretettel alkalmaznak idegen, azaz nem avar vagy avar jellegű díszeket is az öveken. A vizsgált horizont öveinek szerkezete (hármas csoportosítású, levél alakú övveretek, nagyszámú mellékszíj veret), a szíj végek technikai kivitele szintén e korszakra utal. A szíjvégek kizárólag öntéssel készültek, a szíjra nem tokkal, hanem apró szegecsekkel, rögzítőfüllel erősítették fel őket. A rögzítőfüleket gyakran szembeforduló állatfejekkel díszítették. A szíjvég, szíj befogására alkalmas végét külön mintákkal is díszítették. Egyre gyakrabban jelennek meg addig csak elvétve használt díszítéstechnikák. Előszeretettel vésték és poncolták a szíjvégek oldalát (amely gyakorlatilag nem is látszott), és már nem elégedtek meg a veretek egyszerűségével, hanem nagyméretű gyöngysorkerettel vették körül a vereteiket. A korszak vége felé váltak általánossá a kétlapú szíjvégek, melyek a késő avar kor utolsó időszakára utalnak. Összességében elmondható, hogy tendenciaszerűen jellemző a díszítő technikák burjánzó használata, ha úgy tetszik, a korábbi díszítések „barokkosabb" formában jelennek meg. Az idősebb garnitúrákban még jelen vannak olyan verettípusok is (pl. laposindás szíj vég), amelyek főleg a korábbi időszakban voltak divatban. De nemcsak korábbi verettípusok, hanem korábbi motívumok is feltűnnek még ebben a leletkörben: a székkutasi 2. sír szíj végének medaillonos díszítése is a