B. Nagy Katalin: A székkutas-kápolnadűlői avar temető. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monographia Archeologica 1. (Szeged, 2003)
SZALONTA1 Csaba: A székkutas-kápolnadűlői avar kori temető öveinek elemzése
A táblázatból jól kiolvasható egyrészt az öves sírok temetőn belüli egymásutánisága, másrészt pedig az egyes övverettípusok relatív időrendje. Ha az utóbbi csoportot vizsgáljuk, látható, hogy a szeriációs időrendben a préselt övveretek kerültek az időrendi sor elejére. Ezeket követi az oldalléces nagyszíjvég, a karikacsüngős lemezes övveretek, a préselt rozetták. E csoportban már feltűnik egy-egy öntött bronzveret is, elsősorban azok a darabok, amelyek egyszerűbb motívumkinccsel rendelkeznek. E csoport elemzésénél érdemes felhívni a figyelmet a nagyfejű szegecsekkel rögzített lemezes övveretek és a lemezes szíj szorítóval szerelt öntött bronz övcsatok helyzetére. Ezekről a darabokról tudjuk, hogy a közép és késő avar kor közti átmenet időszakának termékei, de használatuk a közép avar kor második felében, végén terjed el. Divatjuk megmaradt azok után is, hogy megjelent az új technika, a bronzöntés. Mivel még ezek után sok esetben használatban maradtak, és gyakran jelentek meg az öntött bronz övdíszek társaságában, kiváló példái ennek az átmeneti időszaknak. Az sem meglepő, hogy a szeriáció szerint ezek használatát megelőzi pl. az öntött bronz, griffes-indás nagyszíjvég. Mivel e leletkör számos elemmel kapcsolódik a közép avar kor más típusaihoz valóban azt várhatnánk, hogy ebben a környezetben kellene megjelennie a szeriációs táblázatban is. Ugyanakkor, mivel sok esetben kerültek elő olyan öveken, ahol számos öntött bronzveretet is hordott a tulajdonosa, emiatt a relatív időrendben már egy későbbi csoportba kerültek. A szeriáció szépen igazolja, hogy a temetőn belül az öntött bronz típusok között a griffes-indás csoport számít a legidősebb horizontnak. Ezt követik a laposindás garnitúrák, majd a vésett-poncolt, liliomos és a pikkelymintás övdíszek. Ha a sírok egymásutániságát vizsgáljuk, látható, hogy a szeriáció megközelítőleg azt az eredményt hozta ki, amelyet a leletanyag ismeretében előzetesen vártunk. Tehát azokat a sírokat, amelyekben lemezes öveket találtak, mind az időrendi sor elejére tette a szeriáció. Ezen sírok tipokronológiai elemzését némiképpen nehezítette az, hogy a veretek rossz állapota és viszonylag alacsony száma miatt nehéz tiszta és egyértelmű tipológiai csoportokat kialakítani. Emiatt a nagyobb, általánosabban megfogalmazott típusok csak korlátozottan voltak alkalmasak a differenciált vizsgálatra. A lemezes veretes övek között azonban egyre több olyan övet is megtalálunk (31., 362., 388. sír), amelyeken már az átmeneti technikai korszak elemei is feltűnnek. Például a 388. sírban az öv részeinek nagy többsége lemezes technikájú. Van azonban az övön 3 db öntött bronz, patkó alakú lyukvédő és 2 db öntött bronz, bordázott tokszíjvég, amely már a késő avar kor hagyatékának korai fázisára jellemző. Emiatt a 388. sír a korai lemezes és a kései öntött bronz övveretes sírok között helyezkedik el. A 31. sírra ugyanez jellemző: a lemezes és az öntött bronz övveretek együttes jelenléte miatt, az öv egyaránt kötődik mind a korábbi, mind pedig a későbbi időszak öveihez. Ugyanennek a kettősségnek tudható be a 70. és a 96. sír hasonló pozíciója is. Érdemes felhívni a 362. sír helyzetére a figyelmet: mivel a sírból egy olyan szíjvég került elő, amelynek ábrázolása egyedi ebben a temetőben, ezért a sír leletegyütteséből a szeriációhoz ki kellett emelni ezt az elemet. Mivel a maradék tárgyak alapján a sír helyzetét inkább a lemezes övdíszekhez kötötte a szeriáció, ezért itt feltétlenül korrigálni szükséges a sír relatív időrendjét. Eszerint tehát a sír valós helye a táblázat középmezőnyében van, ahová az öntött bronz, griffes szíjvég alapján kötődik a leletkombináció. A szeriáció működése és a temető belső időrendje szempontjából egyaránt tanulságos a 125. és a 138. sír helyzete. Mindkét sírban csak lemezes övdíszek vannak, és mindkettőben lemezből készített szíjszorítós, öntött bronz övcsatot használtak. Mivel azonban mindkét típus gyakran jelenik meg azokban a sírokban is, ahol öntött garnitúrák kerültek elő, értelemszerűen rendkívül szoros a kapcsolatuk ezzel a körrel, és ez magyarázza a szeriációs táblázatban elfoglalt helyüket. Az öntött bronzveretes övek — ellentétben a lemezes övekkel — alkalmasak voltak arra, hogy részletes és megfelelő tipológiai csoportokat hozzunk létre, és ezek egymással való kapcsolatát kutassuk. Ennek is köszönhető a táblázatból kiolvasható egyértelmű időrendi sorrend. Az öntött öves sírok között a legutolsó az 54., és a 91. sír, amelyek vésett-poncolt, pikkelymintás és díszítetlen véreteket tartalmaztak. Miután áttekintettük az összes öves sír temetkezési szokásait, ezek nem- és életkoradatait, az egyes övtípusok jellegzetességeit, illetve a temető belső időrendjét, néhány övverettípus alaposabb elemzését is elvégezzük. Az elmúlt években a késő avar kori fémművesség utolsó fázisának hagyatékát vettük vizsgálat alá. E munka keretében 5 verettípust vizsgáltunk meg: a karéjos (SZALONTAI 1991), liliomos (SZALONTAI 1995), pikkelymintás, díszítetlen és az ún. Hohenberg-típus (SZALONTAI 1996) Kárpát-medencei példányait. Összesen 713 övgarnitúrát gyűjtöttünk fel e leletkörből, és dolgoztuk fel adatait. 3 Az adatfeldolgo3 Mivel vannak leletegyüttesek, amelyek vegyes összetételük miatt egyszerre több típuscsoportba is besorolhatók, ezért ezeket az öveket több leletkörben is nyilvántartjuk, ezért ilyen magas ez a szám.
