B. Nagy Katalin: A székkutas-kápolnadűlői avar temető. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monographia Archeologica 1. (Szeged, 2003)

SZALONTA1 Csaba: A székkutas-kápolnadűlői avar kori temető öveinek elemzése

zásunkban kitértünk az egyes sírok előkerülési körülményeire, a temetkezései szokásaikra, az övek darab- és típus szerinti összetételére, az egyes fontosabb övrészek (szíjvégek) méreteinek összehasonlító vizsgálatára, a sérült és ép veretek arányára, a veretek anyagára és az egyes övgarnitúrák súlyára is.

4 Az így nyert adatmennyiség jó lehetőséget biztosít számunkra, hogy elemzésük révén, az egyes öv-, illetve övverettípusok közötti összehasonlításokat elvégezzük. E vizsgálat eredményei egyúttal jó összehasonlító adatokat biztosítanak számunkra a székkutasi adatok elemzéséhez, illetve ahhoz, hogy összevessük az itteni adatainkat a Kárpát-medencei adatbázisunkkal, és ezáltal a lokális adatokat egy nagyobb régió nagyszámú adatával is összehasonlítsuk. A székkutasi avar temetőben az 5 vizsgált verettípus mindegyike előkerült. Karéjos veretet tartalmazott az 548. sír, liliomos veretet a 3. és a 369., vésett-poncolt díszeket az 54., 91., 416., pikkelymintás övvereteket az 54., 91., 279., 382., 416. és Hohenberg-típusúakat a 2. sír. Elsőként az egyes székkutasi övek szerkezetét, összetételét vizsgáljuk meg és hasonlítjuk össze a Kárpát-medencei adatainkkal. Ha a székkutasi karéjos díszü övet (548. sír) hasonlítjuk össze a Kárpát-medencei adatainkkal, csak korlátozott lehetőségünk van az alapos összehasonlításra. A székkutasi öv ugyanis meglehetősen hiányosan került elő, azon sem az öv szerkezetét, sem a méret- és súlyadatokat nem tudjuk tanulmányozni. Míg a Kárpát-medencei karéjos övek átlagosan 16,04 darabból állnak, addig a székkutasi öv mindössze 9 darabból lett összeállítva. Az egyedi eset miatt a székkutasi övveretek 66,67%-a sérült, míg a Kárpát-medencei karéjos öveknél csak a veretek 11,04%-a. Az övön talált karéjos övforgó nem túlságosan gyakori típus a karéjos övdíszek között: összesen 14 karéjos övforgót ismerünk.

5 Ha ezt a számot összevetjük az összes karéjos avar kori lelőhely számával (52), láthatjuk, hogy nem túlságosan gyakori tárgytípusról van szó. A székkutasi karéjos övforgó teljesen azonos a többi Kárpát-medencei karéjos övforgóval. Úgy tűnik, hogy a karéjos véreteken belül az övforgók korábbiak, mint az egyéb övveretek és szíj végek. Ebben a csoportban ritkán fordulnak elő vésett-poncolt díszítésű övveretek, ugyanakkor viszonylag gyakoriak a laposindás kísérőleletek. Ugyancsak 1 esetben fordul elő Hohenberg-típusú öv a székkutasi temetőben, ugyanebből a Kárpát-medencében összesen 32 példányt ismerünk. Ha a két adatot összehasonlítjuk, azt látjuk, hogy a szerkezetéről, összetételéről szóló adatai alapján a székkutasi öv kissé kiemelkedik a Kárpát-medencei példányok közül. Természetesen nemcsak Székkutason, hanem a Kárpát-medencei példányok esetében is 1 db az ilyen típusú öveken a nagyszíjvégek száma. Míg azonban a székkutasi szíjvég súlya 62,7 g, addig a Kárpát-medencei nagyszíjvégek átlagsúlya picivel alacsonyabb: 59,5 g. Ezzel szemben a székkutasi nagyszíjvég hossza alatta marad a Kárpát-medencei átlagnak (6,8 cm a 7,28 cm-es átlaghoz képest). Differenciáltabb adatokat kapunk akkor, ha az övek szerkezetét jelző kisszíjvégek számát is megvizsgáljuk. Míg a székkutasi övnek 4 mellékszíja volt, addig a Kárpát-medencei Hohenberg-típusú övek mellékszíjainak átlaga 2,74. A kisszíjvégek súlya közel azonos: Székkutas: 13,4 g, Kárpát-medencei átlag: 12,34 g. A Kárpát-medencei példányokon a mellékszíjak alacsony száma minden bizonnyal azzal magyarázható, hogy a leletkörben igen magas a szórványos leletek száma és aránya, és emiatt sok esetben hiányoznak a kisszíjvégek. Az öv egyéb összetevőiben is gazdagabbnak tűnik a székkutasi példány a Kárpát-medencei átlagnál: lyukvédők számában 4:2,69, mellékszíjveretek esetében 13:10,29, övveretek tekintetében pedig 26:9,37 az arány a székkutasi öv javára a Kárpát-medencei átlaghoz képest. Ha pedig összeadjuk az övek összes tartozékát, azt látjuk, hogy a székkutasi sírban összesen 49 részből állt az öv, a Kárpát-medencei példányok esetében pedig átlagosan 16,9 veret díszít egy övet. Ez utóbbi szám ismét magyarázható azzal is, hogy a Hohenberg-típusú övveretek sok esetben szórványként kerültek elő, és igen magas azon ese4 A 2002-ben lezárt gyűjtés teljes körű elemzése egy leendő PhD disszertáció részeként fog elkészülni. A jelen feldolgozásban felhasznált adatok közül egyedül a súlyadatok tekintetében nem tudtunk teljességre törekedni. Amíg az egyéb méretadatok egyértelműen kitűnnek a különböző publikációkból, addig az egyes tárgyak súlyadataira eddig kevés figyelmet fordítottunk. A felgyújtott leletkör egyes darabjainak mérése megkezdődött, de korántsem tekinthető teljesnek. Emiatt az itt közölt súlyadatok csak az elvégzett méréseket tükrözik, így azok legfeljebb csak tájékozató jellegűek. 5 Baiersdorf (A) (KOLLAUTZ1965, 640-641, Abb. 6. 3), Bogojevo/Gombos (Yu) (SEOBA NARODA 1962, Tb. XXV. 1), Celarevo/Dunacséb (Yu) (BUNARDZIC 1980, 68, T. XV. 3), Edelstal/Nemesvölgy (A) (HAM

PEL 1905, III. Taf 108), Homokmégy-Halom 131. sír (GARAM 1975, 33, Fig. 12), Jánoshida-Tótkérpuszta 252. sír (ERDÉLYI 1958, 42, T. XLI), Kaposvár 33. lelőhely 32. sír (BÁRDOS 1978, 19, 35, 8. ábra), Komárno-Lodanice/Révkomárom-Hajógyár 72. sír (Sk) (TRUGLY1987, 265, 315, Taf. XVI. 16), Nagykamarás 5. sír (BANNER 1927, 146, 150, 5. kép 8), Petronell/Bad Deutsch Altenburg (A) (WINTER 1997, 106, Taf. 11. 28), Pirtó (WICKER 1990, 99, 97, 5. kép), Szentes-Nagyhegy 210. sír (Csallány G. ásatása, közöletlen, KJM55.22.196), Vojka/Vajka (Yu) (KOLLAUTZ 1968, 135,137, Abb. 1), Zemun/Zimony (Yu) (MRKOBRAD 1980, cxxvi. 15).