B. Nagy Katalin: A székkutas-kápolnadűlői avar temető. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monographia Archeologica 1. (Szeged, 2003)

PÁSZTOR Adrien: A székkutas-kápolnadűlői avar kori temető gyöngyleletei

képzelhető, hogy kereskedőktől szerezték be a fülbevalókat készítő mesterek a kész gyöngyöket. A temető gyöngyeinek 2,35%-a (32 db) hasábos alakú üveg. A 7. század utolsó harmada - 8. század első fele (204., 263., 292., 348., 364., 437., 494., 523. sír) és a 8. század 2. fele - 9. század első harmada közötti (95., 310., 449., 546. sír) késői, vegyes összetételű láncokat díszítik. Élénk, változatos színeikkel, formájukkal tarkították az ékszereket. A különböző formájú, négyszögű hasábosok divatja hosszú életű, az avar kor folyamán népszerűségük többször felvirágzott.

10 A székkutasi temető területén 21 db 3. századi, kirabolt szarmata sírt is feltártak (B. NAGY 1993, 151, 2. j.). Feltételezhető, hogy a hasábosok egy része innen származik (pl. a 204. sír vörös színű, hosszú hasábja vagy a 292., 364. sír narancssárga, vörös, rövid hasábjai). A késői vegyes gyöngysorok különleges példányai az aranyfóliás üveggyöngyök. Legtöbbjük egytagú, lapított gömb alakú, behúzódó bázisú (310. sír: 5 db, 533. sír: 2 db), ritkábban kéttagú (95. sír: 1 db), illetve háromtagú, lapított gömbös rúdgyöngy (53. sír: 1 db, 310. sír: 3 db) vagy rövid hengeres (95., 523. sír, l-l db). Színük sárgás, zöldessárgás. Székkutason e fénylő, érdekes szemek dinnyemag alakú üveggyönggyel (53. sír), késői dudoros, csurgatott gömbös és hengeres alakúakból fűzött láncok (139. sír) vagy a zömmel dinnyemag alakúak (23. sír) és a dinnyemagok mellett késői dudoros és hurokfolyatott hengeresekből álló vegyes láncok (95., 310. sír) jellegzetes kísérő gyöngyei. Temetőnkben csak a 8. század 1. felének vége - 8. század végi/9, század első harmada között keltezhető leletegyüttesekben bukkannak fel. E fejlett üvegmüves technológiával előállított darabok késő antik műhelyhagyományt őriznek. A római kori, szarmata, germán, frank gyöngyleletek között is felbukkan néhányuk. A korai avar gyöngy láncok között nincs keltező értéke. A korszak végén divatjuk újraéled, mint ahogy pl. a dunántúli (SZŐKE 1992, 876-877), a tiszafüredi (GARAM 1995) vagy a nyugat-szlovákiai 9-10. századi (pl. POULÍK 1948, 56-65; HRUBY 1955, 246-261; STASSÍKOVÁ-STUKOVSKÁ-PLSKO 1994, 262-267, Taf. 22-23; STASSÍKOVÁSTUKOVSKÁ 1996) temetők nyakláncai is mutatják. Kereskedelmi kapcsolatok útján a Kárpát-medencébe is eljutott arany- és ezüstfóliás üveggyöngyök azokban a kaukázusi vagy szíriai-egyiptomi műhelyekben készültek, ahol a késői mozaik üveggyöngyöket is előállították (ANDRAE 1975, 129-131, 156). A dinnyemag alakúak (5. kép 33-51.2) tipológiai csoportjai A különböző módon elcseppentett, összefoglaló néven dinnyemag alakú gyöngyöknek elnevezett ékszereket igen nehéz típus- és formakategóriákba sorolni. A székkutasi dinnyemag alakú üveggyöngyök 18 típusa (7. táblázat) átmetszetük szerint négy csoportra rendszerezhető, amelyek: 1) közel téglalap (lekerekített téglalap) átmetszetnek (XI.01-13), 2) a felületen a gerincszerű, bordás kiemelkedés miatt a gyöngy egyik oldalán a metszetben egy vagy két kiemelkedés látszik (XI. 14-15), 3) kör átmetszetűek (XI. 16-17) vagy 4) ovális átmetszetűek (XI. 18). A dinnyemag alakúakat különválasztottuk a gyöngyök furatai alapján: 1) a furatban vékony bronz- vagy sárgaréz(?) lemezkéből hajlított apró csövecske, 2) a fűzőhenger nélküli dinnyemagok, illetve az anyaguk fényáteresztő képessége szerint: 1) átlátszatlan (opak), 2) fényáteresztő, 3) áttetsző. A székkutasi dinnyemag alakú gyöngyök mindegyikét üvegből gyártották, jelentős részük furatába bronzcsövecskét is tettek. A temető korai és késői időszakában szinte mindegyik típus divatos maradt. Ezért is nehéz a dinnyemag-csoportokat (7. táblázat) a temető belső időrendjének pontosításához felhasználni. Közkedveltségük a székkutasi leletek alapján a 7. század 3. harmadától töretlen egészen a korszak végéig. A temető egész területén felbukkannak a leletek között. Az avarok lakta térségben ez a gyöngy faj ta a 7. század 2. felétől kedvelt ékszer (KOVRIG 1963, 164-165; GARAM 1995,274).

11 A kutatás az apróbb méretű, vilá10 Összefoglalóan: PÁSZTOR 1995, 76. IIA Tiszántúlon felbukkanó legkorábbi, ritka példányaik nagyméretűek, fehéres, illetve világoszöld színűek, áttetsző anyagúak, a fűzőfuratban bronz- vagy sárgaréz henger (PÁSZTOR 1996,1. táblázat: ID.No.: 772, 773, 785, 2791, 2792, 216, 2. kép; Pásztor A. : A szegvár-oromdűlői avar kori temető gyöngyleleteinek tipológiai vizsgálata. Előadás a fiatal népvándorlás koros kutatók,,Hadak útján " című konferenciáján. Székesfehérvár 2000, kézirat). A durván formált, gyakran a hossztengely mentén szétnyílt testű darabok feltehetően helyi készítmények. Népszerűségük rövid életű volt, típusukat igen hamar jobb minőségű szériagyártmányok váltották fel. 7. század közepe - második harmadának vége körüli a legkorábbi keltezésük: Szegvár-Sápoldal 3. sír, II. Constans ezüst érmeutánzata alapján (SOMOGYI 1997, 857, 110, Nr. 76. 125. 10. j.; VIDA-VÖLLING 2000, 86, 631. j., 91).