Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2019. Új folyam 6. (Szeged, 2019)
Régészet - Varga Sándor: 10-11. századi cölöpszerkezetes temetkezések a Kárpát-medencében
Varga Sándor 10-11. századi cölöpszerkezetes temetkezések a Kárpát-medencében Az egyszerű aknasírként rajzolódó sírgödör beásásán belül, a hosszanti oldalak mentén kialakított padkákba bevágva rajzolódnak a cölöphelyek.28 Miután jelenleg mindössze egy variációja ismert, nem tartottam indokoltnak az előző típushoz hasonló csoportokra történő bontást (bár elméleti úton ez megtehető).29 A típusba tehát azokat a sírokat soroltam, ahol 2-2 bevágás került kialakításra a sírgödör hosszanti oldalait szegélyező padkában, nagyjából a váltakkal és a térdekkel egy vonalban. Ez a kialakítás két lelőhely összesen 19 sírjában fordult elő.30 III. típus A sírgödör beásásán belül, többnyire a sarkokban, a sírgödör aljába mélyedő cölöphelyek. III/l. csoport (5. tábla 1-2): 2-2 cölöplyuk a sír alján. A mindössze egy ilyen temetkezésben31 megfigyelt cölöplyukak mintegy 12-20 cm-re mélyedtek a sírfenékbe. III/2. csoport (5. tábla 3): 3-3 cölöplyuk a sír alján, a sírgödrön belül.32 Néhány közöletlen, illetve bolygatott sír besorolását nem tudtam elvégezni, de azok öszszességében egyelőre jelentős mértékben nem befolyásolják a listát. A sírtípus esetében további érdekességként jegyzendő meg, hogy szintén az avar kori analógiákhoz hasonlóan néhány sírban a sírfenék szokásostól (egyenes) eltérő kialakítására is van adat. Homokmégy-Székes 228. (Gallina-Varga 2016, 101. tábla), 231. (Gallina-Varga 2016, 104. tábla) és 245. sírjában (Gallina-Varga 2016, 105. tábla) a kissé egyenetlen sírfenék legalább egyik, vagy mindkét végében, a sír teljes szélességében ívelt falú és aljú árokszerű lemélyedést alakítottak ki a temetkezés során (5. tábla 4). A temető 43. sírjának alját ugyanakkor a láb felőli végén lejtősen lemélyítették, míg nyugati harmadában sekély padkaszerű 28 Sajnos arról azonban nem találtam adatot, hogy az ilyen sírok esetében a cölöphelyek foltjai már elkülönültek magasabban, a sírfolt jelentkezési szintjén is, vagy csak lentebb, az összeszűkült padkás résztől indultak. 29 Az újabb adatok fényében azonban ez a típus is tovább tagolható lesz a későbbiekben a cölöphelyek száma és sírgödrön belüli helyzete alapján. 30 Homokmégy-Székes 245. sír és a közöletlen Esztergom- Zsidód templom körüli temető 18 sírjában. 31 Homokmégy-Székes 274. sír. 32 Szombathely-Szent Márton templom 21. sír. kiemelkedés helyezkedett el. A váz a megemelt fejrész és a lemélyített lábrész következtében így a vízszintestől kissé eltérő helyzetben feküdt a sírgödörben (Gallina-Varga 2016,40. tábla). Az ásatáson megfigyelt formai variációk értelmezése során jelenleg egy dolog állapítható meg egyértelműen. A temetkezési forma három típusa közül az első kettő szerkezetileg azonos kialakításra utal, míg a harmadik típus ezektől szerkezetileg elkülöníthető. Az avar kori analógiák alapján ez utóbbi jelenséget lábakon álló halotti ágy, vagy lábas koporsó sírba helyezésének lenyomataként értelmezhetjük (Tomka 1977-78, 19-28. ábra; H. TÓTH 1981, 160-164, 23-24. ábra; Wicker 1990, 32, 24. jegyzet). Érdemes megjegyezni, hogy az általam e típusba besorolt két lelőhely közül a Szombathely-Szent Márton templom 21. sírját az ásatók keltezése alapján nem is sorolhatjuk a honfoglaló és kora Árpádkori temetkezések közé, miután azt a 9. század közepére datálták. A falsíkból, vagy a sírgödrön belül a padkákból kiugró különböző számú cölöphelyek (I—II. típus) értelmezése, rekonstrukciója ugyanakkor számos problémát vet fel. A jelenséget, szintén az avar kori analógiákból kiindulva, a sírgödrön belül kialakított valamilyen faszerkezet egykori meglétével magyarázza a kutatás. A fej felől alátámasztott halotti ágyhoz tartozó cölöpök mellett (Gallina-Hajdrik 1998,155) felmerült a halott faácsolattal történő lefedése (Gallina- Hajdrik 1998, 155), a koporsó megtámasztására, rögzítésére szolgáló tartóoszlop funkció (Gallina-Hajdrik 1998, 155; Gallina 2000, 16; Gallina-Varga 2016,133), illetve a nehéz koporsó sírba helyezésének segítségét szolgáló szerkezet lenyomataként való értelmezés is (Gallina 2000,16; Gallina-Varga 2016,133). Azokban az esetekben, ahol olyan szerkezettel számolunk, ami tartósan a sírhoz kapcsolódik,33 felmerül egy kisebb probléma. Az eddig feltárt 10-11. századi cölöpszerkezetes temetkezésekből ugyanis egy esetben sincs adat famaradvány meglétére, vagy az egykori faszerkezet talajban megőrződött elszíneződésére, lenyomatára. 33 Pl. a sír oldalfalának kideszkázása.az oszlophelyek a halotti kerevet részeként történő értelmezése, vagy az elhunyt felett, annak védelmét szolgáló tető egykori kialakítása. 94
