Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2019. Új folyam 6. (Szeged, 2019)
Régészet - Löffler Zsuzsanna - Borsódi Martin: Szarmata temetőrészlet Makó-Vöröskereszt II. lelőhelyen
Löffler Zsuzsanna - Borsodi Martin Szarmata temetőrészlet Makó-Vöröskereszt II. lelőhelyen a felső állcsont előtt helyezkedett el. Karok a test mellett nyújtva, a jobb alkar és a kézfejek csontjai hiányosak. A lábak nyújtott helyzetben, kissé jobbra fordulva, a lábfejcsontok hiányosak. Mellékletek: 1. Karcsú, magas, hengeres testű, ívelt falú; kihajló, enyhén megvastagodó, lekerekített peremű, talpgyűrűs, hurkos szálrátéttel díszített, opálos, fehér üvegpohár (ltsz. 2016.17.105; 4. tábla 2-4) a sír É-i végében, a lábvégeknél. M.: 8,7 cm, szájátm.: 5,7 cm, talpátm: 2,2 cm. 2. Szürke, korongolt, homokkal soványított, rövid, tölcséresen kiszélesedő nyakú, lekerekített peremű, enyhén nyomott gömbös testű, talpkorongos aljú bögre (ltsz. 2016.17.106; 3. tábla 2,4. tábla 3-4) a sír É-i végében, az üvegpohár mellett. M.: 7,9 cm, szájátm.: 7,1 cm, talpátm. 3,3 cm. 3. Erősen kopott, korrodált felületű kis bronzérme (ltsz. 2016.17.107; 3. tábla 3), melynekfelirata/ábrázolása nem kivehető, a keresztcsonton, a bal medencelapát mellett. Átm.: 1,7 cm. 4. Kéttagú, alsó húrozású, a rugótekercseket tartó pálca végein apró gombbal záródó, aláhajlított lábú ezüstfibula (ltsz. 2016.17.108; 3. tábla 4) töredékei a mellkas jobb oldalán, a bordák között. Becsült h.: ~ 7 cm. 5. ívelt hátú, egyenes élű, felső vagy középső nyélállású vaskés (a nyélállás a tárgyon lévő vastag, korrodált réteg miatt nem eldönthető) (ltsz. 2016.17.109; 4. tábla 1) a koponya felett balra, egészen a sír fala mellett, másodlagos helyzetben. H.: 11,5 cm. 6-7. Erősen korrodált vastárgyak apró maradványai a mellkas környékéről (felszedés közben kerültek elő). 38 38. sír (SNR40): DNy-ÉK tájolású. H.: 206 cm, sz.: 67 cm, relatív m.: 24 cm. Foltja rosszul rajzolódott. A sírgödör téglalap alakú, enyhén lekerekített sarkú, egyenes falú, egyenes aljú. Adultus (30-39 éves) nő rossz megtartású, hiányos csontváza. Csupán a mellkas egy része, valamint a jobb combcsont töredékei maradtak meg. A megmaradt csontok alapján háton fekvő, nyújtott tartású lehetett. Mellékletek: 1. Szürke, homokkal soványított, erősen kopott felületű edény oldaltöredékei (ltsz. 2016.17.112; 5. tábla 3) a sír ÉK-i végében. M.: 4,5 cm, sz.: 5,2 cm, fv.: 0,5 cm. 2. Egygombos, kéttagú, felsőhúros, lábán rovátkolt díszű, erősprofilú bronzfibula (ltsz. 2016.17.113; 5. tábla 2) a mellkas jobb oldalán. Tűje letört. H: 6,8 cm. Értékelés Temetkezési szokások A sírgödrök tájolása, mérete, a sírba helyezés módja A három sír közül a 22. és a 27. sír egymás közelében, egymástól 2,3 m-re feküdt. A 38. sír tőlük jelentős távolságban, ~141 m-re helyezkedett el. Elhelyezkedésük alapján két külön sírcsoport részeinek gondoltuk őket. Mindhárom sír DNy-ÉK tájolású volt, amely megfelel a D-É-i tájolás egy változatának. A D-É-i tájolás általános a Kárpát-medencei szarmaták körében (Kulcsár 1998,16). Szintén mindhárom sírgödör formája lekerekített sarkú, téglalap alakú volt. A hossz és szélesség adataikból számított indexük (Istvánovits 1991,35; Kulcsár 1998, 24) jelentős eltérést nem mutat, mindhárom a közepes méretű, arányos téglalap alakú sírok közé tartozik (22. sír: 2,85; 27. sír: 3,19; 38. sír: 3,07). Koporsómaradványokat egyik sírban sem lehetett megfigyelni. A 27. sír felszedése során találtunk ugyan vasmaradványokat, ám ezek a töredékek igen rossz megtartású és apró darabok voltak, belőlük sem a tárgy (vagy tárgyak) típusára, sem alakjára vagy méretére nem lehetett következtetni, így nem eldönthető, hogy esetleg koporsókapcsok maradványai voltak-e. A vázak háton, nyújtott tartású helyzetben feküdtek a sírgödörben. A karok helyzete csak a 2 7. sír esetében állapítható meg, itt a test mellett nyújtva helyezkedtek el. A sírba helyezés ilyen módja szintén általános az alföldi szarmaták esetében (Kulcsár 1998, 31). A leletanyag értékelése Kerámia A 27. sírból került elő a szürke, gyorskorongolt, rövid, tölcséresen kiszélesedő nyakú, lekerekített peremű, enyhén nyomott gömbös testű, korongtalpas edény. Hosszú életű, a római kerámiaanyagra visszavezethető típus, amelynek szarmata területen számos formaváltozata 70
