Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2019. Új folyam 6. (Szeged, 2019)
Régészet - Löffler Zsuzsanna - Borsódi Martin: Szarmata temetőrészlet Makó-Vöröskereszt II. lelőhelyen
Löffler Zsuzsanna - Borsodi Martin Szarmata temetőrészlet Makó-Vöröskereszt II. lelőhelyen kialakult a 2. századtól tartó folyamatos formai fejlődés során. Az edények legnagyobb átmérője középtájon vagy a felső harmadban húzódik. Szájuk alig szűkebb a hasátmérőnél, ezért nyakuk és válluk rövid, szinte kónikus (Masek2018, 113). Bognár Margit vizsgálta a több edényt tartalmazó szarmata sírokat, köztük az üvegedényekkel ellátottakat is. Megállapítása szerint az eddigi eseteknél az üvegedények mellé tett edények mindig korongoltak voltak. Megjegyzi továbbá, hogy az üvegedényes síroknál gyakori mellékletnek számít az érem (Bognár2011, 22). A 38. sírban talált szürke, korongolt edény oldaltöredékei kisméretűek, erősen kopott felületűek. Feltehetően pohár darabjai, ám az edény pontos típusa a kis töredékek alapján nem meghatározható, így datálásra alkalmatlan. Üvegpohár A 27. sírból került elő a magas, hengeres testű, ívelt falú, szálrátéttel díszített üvegpohár. A 3. század végén - 4. század elején a magas, ívelt falú és a hengeres testű formák talpgyűrűs és talpgyűrű nélküli változatai egyaránt különösen kedveltté váltak a római területeken. Ezek a korábban népszerű, jóval alacsonyabb, szélesebb, a csészékre inkább hasonlító üvegpohártípusokat szorították ki (Dévai 2016,110). A magas, ívelt falú, talpgyűrűvel ellátott változatok valószínűleg egy műhelykörbe sorolhatók a talpgyűrű nélküli formával, térbeli és időbeli elterjedésük is azonosságot mutat, de jóval ritkábbak a talpgyűrű nélkülieknél, késő római sírokból 12 példányuk ismert (Dévai 2012, Kát. 64-75). Mindkéttípus fő elterjedési területe Pannonia északi része, azon belül is Arrabona, Brigetio és Aquincum térsége. A formára Pannonia Secunda és Valeria déli részén is akad ugyanakkor néhány példa. Mindkét változatot főként a 4. század első felében használták, de kisebb számban még a század második felében is számolni lehet velük (Dévai 2012,140). A pannoniai magas, ívelt falú poharak között kevés díszített példány található, ezek közül is a bekarcolás a leggyakoribb. Az 52 példányból mindössze egyet díszítettek plasztikus szálrátéttel. Ezen a Győrből előkerült darabon (Dévai 2012, Kát. 62, XXVI. tábla, 132. kép) a pohárral megegyező alapanyagból készített, pontatlanul kivitelezett, szabálytalan, csúcsos, plasztikus szálrátétdíszítés figyelhető meg a test alsó harmadában (Dévai 2012,136). A közölt pannoniai leletanyagot vizsgálva a makói pohár legjobb párhuzamát egy, a klaszszikus magas, ívelt falú poharaktól kissé eltérő formájú, Savariából származó, kevésbé karcsú, hasasabb, zöld darab képviseli, melyet Barkóczi László a 127/a típusba osztott egyedüliként. Megállapítása szerint a típus nem mutat hasonlóságot a nyugati provinciák poharaival, inkább dél-pannoniai, észak-itáliai vagy észak-dalmáciai eredetet valószínűsített az esetében. Szerinte a savariai vastag falú, egyedülálló darab korábbi a keskeny, vékony falú, talpgyűrűvel ellátott formánál, 3. századi lehet (Benkő 1962, 142, XXIX t. 3; Barkóczi 1988, 90-91. Taf. XII. 127, Taf. LXXV. 127). A savariai üvegpoháron kívül is ismerünk a makóihoz nagyon hasonló, szálrátéttel díszített poharakat Bugac-Pusztaháza 1. sírjából (Párducz 1972, 126, 128-129, 3. kép) és Hortobágy-Poroshát V. halomcsoport 7. sírjából (Zoltai 1941,288, VIII. 1.1). A sírokat az ásatók a késő szarmata korra datálták. Az elmúlt évek nagyberuházásos ásatásai az üvegedények számában is jelentős változást hoztak. Az eddig ismert magas, ívelt falú, talpgyűrűvel ellátott poharakon kívül több is előkerült, ám ezek a Nagykálló-Ipari Park lelőhely 140. sírjából napvilágot látott, a közlője által 3. századra keltezett példánytól3 eltekintve még közöletlenek.4 Az eddig közöletlen üvegpoharak közül az Óföldeák-Ürmös I. lelőhely 144. sírjából (SNR 221) előkerült példány szinte tökéletes 3 A pohár alján megfigyelhető törött rész esetében nem állapítható meg, hogy az a talp része volt-e vagy csupán a tartórúd nyoma (Németh 2016, 425). 4 Egy szálrátétdíszes, magas, ívelt falú, talpgyűrűs pohár látott napvilágot Nyíregyháza-Keleti elkerülő 24. lelőhely 975. sírjából. A pohár egy kis kerámiaedénnyel együtt a lábfejek között feküdt, talpa az elhunyt feje felé nézett. A sír a 3. század végére - 4. század elejére keltezhető (Istvánovits Eszter szíves szóbeli közlése). 2018 nyarán Nagylak 5. lelőhely három késő szarmata sírjából (11., 43. és 56. objektumok) is került elő egyegy a makóihoz hasonló üvegpohár, ezek egyelőre restaurálatlanok, de az in situ tárgyfotók alapján is megállapítható, hogy az általunk vizsgált típusba tartoznak (Benedek András szíves adatközlése). 71
