Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2019. Új folyam 6. (Szeged, 2019)
Terepbejárások, leletmentések és feltárások
Terepbejárások, leletmentések és feltárások a Szeged 390. lelőhelyen, a szőregi Szerb utcában. A nagy kiterjedésű lelőhely 1903 óta ismert, a jelenlegi beruházás a középső részét érintette, így erősen valószínű volt régészeti jelenségek előkerülése. A próbafeltáráson két szondaárokban összesen 7 objektumfoltot különítettünk el, melyek fele-fele arányban késő bronzkoriak, illetve késő középkori és kora újkoriak. A késő bronzkori jelenségekből kis mennyiségű, szépen felfényezett felületű kerámia jött, míg a késő középkori/kora újkori gödrökben nagy mennyiségű finomkerámiát találtunk, változatosan díszítve, előfordultak egyszerű bekarcolt díszítések, geometrikus festés és különböző mázvariációk is. Az egyik késő bronzkori árokban pedig egy teljesen ép állapotú teknőspáncél került elő. A próbafeltárás adatai alapján szükséges a teljes felületű feltárás is. A feltárás munkatársai: Keresztes Noémi Ninetta régész, Rácz Rita és Nagy Richárd régésztechnikusok. Keresztes Noémi Ninetta Kübekháza - Szelistye V. (B) A kübekházi határátkelő és összekötő út építése kapcsán végeztünk régészeti megfigyelést és bontómunkát a lelőhelyen, közel 3500 négyzetméteren. A korábban feltárt 62 régészeti jelenség után újabb 61 objektum került még elő, melyek közül a datáló értékű leletanyagot tartalmazók mindegyike a középső bronzkorra (Perjámos-kultúra) keltezhető. A feltárt terület a település pereméhez tartozik, főként közepes méretű tárológödrök és kisebb-nagyobb árkok kerültek elő, lakóépületnek nyoma nincs. Jól megfigyelhető egy ÉK-DNy-i tengelyen húzódó, közel azonos méretű méhkasos gödrökből álló gödörsor, melyek közül kettőnek az aljában egy-egy sekély cölöphelyet is megfigyeltünk. A település valószínűleg hosszú ideig létezett, az árkok általában felülrétegzik a gödröket. A gödörsor tagjai a leletanyag mennyiségében és minőségében is kiemelkednek a többi jelenség közül. Általában sok állatcsont (főleg nagytestű emlősök vázrészei] és rengeteg kagyló jött belőlük, utóbbi 10-50 cm vastag összefüggő rétegekben is jelentkezett némely gödrök betöltésében. A feltárt terület ÉNy-i részén az egyik gödörben mintegy 10 cm vastagságú összefüggő kerámiaréteget figyeltünk meg, melyből legalább 4-5 jellegzetes Perjámos kétfülű korsó összeállítható lesz. A kerámiaanyag többsége egyébként vastagfalú házikerámia, jellegzetes seprűdísszel, mely néha az edények belső oldalán is megjelent. Máskor ujjbenyomkodással, vagy mély, ferde bevagdalásokkal díszített plasztikus bordákat helyeztek az edények vállára. A finomkerámia viszonylag ritka volt a leletanyagban, jellegzetes bronzkori, vékonyfalú, szépen felfényezett fekete, vagy szürkésbarna edénykék töredékei. A gödörsor több elemében is előkerült majdnem ép állapotú edény, ezek közül a legérdekesebb a keltezés tekintetében is iránymutató proto-Szeremle hatású pohár, melyen hármas csoportokba rendezett mészbetétes mintákat figyeltünk meg. Ez alapján tehát a település a Perjámos-kultúra késői időszakára tehető. A feltárás munkatársai: Keresztes Noémi Ninetta és Litauszki Zoltán régészek. Keresztes Noémi Ninetta Kübekháza - Pogány ér (B, Sz, Á) A kübekházi határátkelő és összekötő út építése kapcsán végeztünk régészeti megfigyelést és bontómunkát a lelőhelyen, közel 5800 négyzetméteren. A lelőhelyen a korábban feltárt 2 jelenség után további 140 új régészeti jelenség került elő. A lelőhelyen előkerült legkorábbi leletek a középső bronzkorra (Perjámos-kultúra) keltezhetők, melynek jelenléte egyben újdonság is az eddigi ismeretekhez képest. Az ilyen jelenségek csak a feltárt terület középső részén elhelyezkedő hatalmas - 26 méter átmérőjű - háromívű körároktól É-ra jelentkeztek. Mindez tehát azt jelenti, hogy a nagy árkok egyben a település határát is jelentik. A jelenségek közül kiemelhető több épület, melyekben nagyobb mennyiségű kerámiaanyagot találtunk. A település legérdekesebb 448
