Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2019. Új folyam 6. (Szeged, 2019)
Régészet - Keresztes Noémi Ninetta - Litauszki Zoltán: Egy különleges késő bronzkori objektutípus: a halotti máglya és környezete Tar-Sztúpa alatti rész lelőhelyről (Nógrád megye)
Keresztes Noémi Ninetta - Litauszki Zoltán Egy különleges késő bronzkori objektumtípus A máglya a kísérleti régészet tükrében A késő bronzkori és más régészeti korszakokból származó máglyák működésének megértéséhez a legkézenfekvőbb és leghitelesebb módszer a kísérleti régészeti vizsgálat. A magyarországi kutatások közül kiemelendők Szabó Géza, Fülöp Kristóf és Váczi Gábor eredményei.6 Fülöp Kristóf és munkatársai 2 méterhosszá, 1 méter széles és 1,3 méter magas máglyát emeltek, amelyen egy felnőtt emberhez méretében igen hasonló, kistestű sertést hamvasztottak el. A tar i máglya magasságát természetesen nem ismerjük, azonban az elég beszédes, hogy a maga 30 négyzetméterével az előbbi alapterületének a tízszerese (!).7 Esetleg itt felmerülhetne magyarázatként, hogy azért ilyen nagy, mert a tűz tovább terjedt a máglya eredeti szélénél, azonban már Szabó Géza vizsgálatai is bebizonyították, hogy a megfelelően felépített máglya nem perzseli fel a környezetét. Fülöp Kristóf kísérletei szintén arra mutattak, hogy a máglya maradványának mérete néhány befolyásoló tényezőt is figyelembe véve irányadó adatokkal szolgál az eredeti méretét tekintve.8 Sokkal valószínűbb tehát, hogy a hatalmas méret több egymás melletti máglya, vagy még inkább többszöri egymás utáni használat következménye esetünkben. A nagyméretű máglyához szükséges rengeteg faanyagot a Kelet-Cserhát vulkanikus kőzetein álló tölgyesekből könnyedén beszerezhették.9 Egy idősebb tölgyfa akár 12-15 tonnányi tüzelőanyagot is biztosíthat, míg egy test elhamvasztásához ennek csak a 2,5-3,5 százaléka szükséges.10 A fennmaradó mennyiséget felhasználhatták más célra vagy szárazfaként el is raktározhatták egy következő hamvasztáshoz. 6 Szabó 2004; Fülöp - Váczi 2016 7 A térben ugyan távoli, de időben meglehetősen közeli és a korabeli hamvasztási szokások egyik legrészletesebb forrásának tekinthető Iliászban Akhilleusz barátjának, Patroklosznak 100 láb magas és 100 láb széles halotti máglyát emeltek (Homérosz 23.18). Később Rómában a császároknak építettek hasonló méretű máglyákat, Antonius Pius (138-161) császáré 10 méter, Marcus Aurelius (161-180) császáré pedig 13 méter hosszú volt (Noy 2000, 34). 8 Fülöp 2018, 307. 9 Kocsis 2018, 95. 10 O’Donnell 2016,168. Fülöp Kristóf kísérletei alapján a szabadon álló máglyák alatt - legyenek bármilyen hatalmasak, vagy hosszú használatúak - legfeljebb 5-10 cm átégett réteg marad, amelyek éppen ezért is nehezen megfoghatóak régészetileg. Eszerint nagyrészt az égett réteg feletti hamus, faszenes, eltakarítatlan faanyag maradványa adja a tari máglya felső rétegének vastagságát. A hosszabb használatú bronzkori - és egyébként későbbi - máglyák alatt is többször megfigyeltek a tari esethez hasonlóan sekély gödröket.11 Ez az a rész, ahol a szürkésbarna paticsos betöltést találtuk. A máglya alatti gödör a levegő áramlását segíti, ezáltal meggyorsítja az égést egész addig, amíg a máglya be nem roskad.11 12 A máglyára helyezett kerámiák a kísérleti vizsgálatok során megégtek, deformálódtak. Amennyiben a tökéletesebb végeredmény elérése érdekében a tüzet vízzel, vagy az Iliászban említettek szerint borral manipulálták, az a csontok végső állapota mellett a kerámiákra is hatással volt, a hősokktól apró darabokra robbantak a csontok és az edények.13 A mi esetünkben a felső rétegben talált elképesztő mennyiségű kerámiatöredék szintén igen hosszú használatra, sok egymás utáni égetési ciklusra utal, szinte kivétel nélkül másodlagos égés nyomait mutatják, soknak az alakja eltorzult, szerkezetük megváltozott és a restaurálást nagyban megnehezítette, hogy legtöbbjük 2-3 cm átmérőjű darabokra törött vagy robbant.14 Szabó Géza vizsgálatai során a reggelig izzó parázsban a csontszilánkokon15 * * kívül egy „kisebb fekete, elszenesedett - rendkívül büdös, 11 Fülöp 2018, 293-295. 12 Noy 2000,35; Lynch - O’Donnell 2007,107-108; Fülöp - Váczi 2016, 3. 13 Szabó 2004,452-457. 14 A leégett máglya vízzel történő lelocsolása mindemellett gyorsan lehűti a maradványokat, valamint sokkal könnyebben észrevehetőek tőle a hamvak és a mellékletek is, tehát a tökéletesebb hamvasztási eljárás mellett az összegyűjtést is segíti (Fülöp 2018, 303-304). 15 Orvosok által megfigyelt modern hamvasztások során az elhunyt fizikai jellemzőitől (életkor, nem, testalkat), illetve az égetés hőfokától (670-1100 °C) függően 50-75 perc alatt a lágyszövetek megsemmisülnek, illetve a csontok is jelentősen károsodnak, azonban sokközülük még teljesen felismerhető. A modern hamvasztások porszerű hamuja az utólagos összezúzás eredménye (Bohnert et al. 1998,18; Köhler 2015, 320). 43
