Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2019. Új folyam 6. (Szeged, 2019)
Régészet - Keresztes Noémi Ninetta - Litauszki Zoltán: Egy különleges késő bronzkori objektutípus: a halotti máglya és környezete Tar-Sztúpa alatti rész lelőhelyről (Nógrád megye)
Keresztes Noémi Ninetta - Litauszki Zoltán Egy különleges késő bronzkori objektumtípus kátrányszerűen nyúlós, ragadós csomó maradt egyben Valószínűleg ugyanezt az anyagot ismerhetjük fel néhány esetben a tari máglya leleteinél is - szilárdra keményedve most is megtalálható néhány edénytöredék felületén 0,1-0,3 cm vastagságban (4. tábla 5-6. kép]. A máglya környezete A máglyát nem érdemes teljesen környezetéből kiragadva vizsgálni, ezért néhány gondolat erejéig kitérünk a hozzá szervesen kapcsolódó árkokra, valamint magára az urnatemetőre is. A késő bronzkori urnatemető, mely szükségessé tette a halotti máglya megépítését, a lelőhely nyugati részén terült el, ahol egyébként is van a területben némi kiemelkedés. Összesen nagyjából 10-12 urnasír nyomát sikerült megfigyelni. Két urnasír a többitől nagyon messze, a lelőhely keleti végénél került elő, de ezek is késő bronzkoriak (4. tábla 1. kép). A többi a temetőárkon belül, az említett kiemelkedésen helyezkedettel. Sajnos az urnákat egy kivételével mind megbolygatta az a körmös kanalas előhumuszolás, melynek során a lelőhely előkerült. Megfigyeléseink alapján az urnáktöbbsége a szubhumuszban már jelentkezett, talán bizonyos magasságig a felszínen is álltak, ezért is tehetett benne ekkora kárt a gépi munka.17 A temetőárok méretéből ítélve igen valószínű, hogy ennél lényegesen több urna volt, de megsemmisültek. Számuk és helyük azért bizonytalan, mert többségüket csak a hamvak és az edény töredékek csoportjai alapján, feltehetőleg eredeti helyükről jóval kimozdítva és széttörve, GPS koordinátákkal tudtuk dokumentálni. Az egyetlen, viszonylagos épségben megmaradt 16 Guba Szilvia és Vaday Andrea a zagy vapálfalvi temető néhány edényén is megfigyelt hasonló jelenséget, melyet gyantaként és az égetés meggyorsításához használt zsiradék maradványaként azonosítottak (Szabó 2004, 447; Guba - Vaday 2008,132]. 17 Anton Tocik Ipolyszalkáról (Salka - Szlovákia] közölt egy közel kétszáz sírból álló (a magyarországi időrend szerint középső bronzkori] urnatemetőt, amely időben viszonylag távoli analógia, viszont itt is egyértelműen megfigyelhető volt az a szokás, hogy csak félig ásták le az urnákat, egy részük bizonyosan a felszínen állt (Tocik 1964, Abb. 2-3]. urnasír gödrében megfigyeltük, hogy az edényt valószínűleg kissé leásták, hogy biztosan álljon a gödörben (4. tábla 2. kép).18 19 A temetőt hatalmas, 90 méter átmérőjű körárok övezte (SNR 7), melynek csak a keleti íve esett a feltárási területbe, de átmérője kiszerkeszthető a rendelkezésre álló adatok alapján. Az árok északi része a szelvényfal alá nyúlik, déli részét megsemmisítette a 21. út, nyugati része pedig a feltárás előtt, a kitermelés során semmisült meg, de a szelvényfalban még látszott a metszete (4. tábla 3. kép). Az árok bejárata közvetlen a halotti máglya mellett, attól északkeletre található, ez még éppen beleesett a feltárási területbe (4. tábla 4. kép). A fala befelé rézsűs, bizonyos szakaszain kisebb-nagyobb padkákat figyeltünk meg, alja kissé ívelt. A betöltése: szürkésbarna, paticsos agyagos, legérdekesebb eleme pedig a máglyánál már említettek szerint a máglyából áthúzott égett, fekete, faszenes alábukó sáv. Közvetlenül a temetőárok mellett, attól keletre található a telepkerítő árok (7. objektum / SNR 46).14 A két jelenség kb. 20 méter hosszan együtt fut (2. tábla), ezután szétválnak, a temetőkerítő árok délnyugat felé, a telep árka pedig délkelet felé folytatódik. Az SNR 46 telepárok déli részét szintén megsemmisítette a 21. számú főút, holott elég valószínű, hogy eredetileg leért egészen a Zagyva folyóig, ahova a felesleges csapadékot elvezették a településről. A két árok megközelítőleg azonos szélességű, mélységük 100-140 cm, aljukban sokszor figyeltünk meg apró faszén- és hamufoltokat, amelyek a máglyáról ideszálló égéstermék (pernye) nyomai lehettek. 18 Az urna leásásának szokása a Tar-Sztúpa alatti rész lelőhelytől mindössze néhány száz méterre északra elhelyezkedő, ugyancsak a szerzők által feltárt, egyelőre publikálatlan Tar-Gaál-major lelőhelyen is megtalálható. 19 Az árkokat hosszú szünet után a szarmata korban kb. 40-60 cm mélységig kitisztították és újra elkezdték használni, ennek nyoma a jelzett mélységig előkerülő, viszonylag kis mennyiségű szarmata kerámiaanyag és a fémeknél tárgyalt néhány császárkori érme. 44
