Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2019. Új folyam 6. (Szeged, 2019)
Régészet - Keresztes Noémi Ninetta - Litauszki Zoltán: Egy különleges késő bronzkori objektutípus: a halotti máglya és környezete Tar-Sztúpa alatti rész lelőhelyről (Nógrád megye)
Keresztes Noémi Ninetta - Litauszki Zoltán Egy különleges késő bronzkori objektumtípus északnyugat-délkeleti irányú dombháton terül el, hosszúkás alakú, tőle északra találhatók a terület magasabb pontjai, tőle délre pedig a Zagyva folyó környékén elhelyezkedő mélyebb részek (1. tábla). A bontómunka területe összesen 5917 m2 volt, ahol 46 régészeti jelenség került elő, melyek többsége a késő bronzkorra (Kyjatice-kultúra) keltezhető, mindemellett néhány szarmata kori és két középkori objektumot is feltártunk (2. tábla).3 Néhány kisebb objektumban nem találtunk korhatározó leletanyagot, a terület délkeleti részén pedig a fentebb már említettek szerint két nagy kiterjedésű, illegális újkori homokkitermelő gödör nyomát figyeltük meg, melyekből recens hulladék került elő. A halotti máglya A feltárás legérdekesebb jelensége kétségkívül a tanulmány fő témáját képező halotti máglya 6. objektum (SNR 6). A sok száz ismert bronzkori hamvasztásos sírhoz képes jelentősen alulreprezentált a máglyák száma, a hazai - és külföldi - kutatásban is ritkának számító objektumtípus került elő a lelőhelyen.4 A jelenség a feltárt terület 3 A régészeti leletanyag a Dornyay Béla Múzeumban (Salgótarján) található meg a 2018.2.1-2372. leltári számokon. Az előkerült állatcsontok szintén a Dornyay Béla Múzeumban (Salgótarján) kerültek elhelyezésre, leltári számuk: 2018.2.1-59. 4 Alig néhány időben és térben közel eső analógia került eddig publikálásra. Az egyik a Szombathely-zanati késő bronzkor - kora vaskor átmeneti időszakra keltezhető urnatemetőben, ahol Ilon Gábor két máglyahelyet (M1-M2) figyelt meg. Ezek azonban a tari máglyánál lényegesen kisebbek, 2,8 és 4 méter átmérőjűek voltak. A tetejükön elhelyezkedő faszenes réteg is vékonyabbnak bizonyult (5-30 cm). A tari máglyával ellentétben csak néhány apró edény töredék került elő belőlük, kalcinátum egyáltalán nem. Az ásató felvetette, hogy halotti tor tűzrakó helyeinek maradványaiként is értelmezhetők. A hatalmas kiterjedésű, középső bronzkori pitteni temetőben (Alsó-Ausztria) szintén a temető szélén helyezkedett el a négy hamvasztóplatform. Ezek azonban kialakításukban és méretükben is eltértek a tari máglyától: 3,5 x 5,5 méter átmérőjű, 50-80 cm magas, lapos tetejű kőépítmények, melyek között egyaránt előfordult négyzetes és kerek alakú is. Formájukból és méretükből következően itt is elképzelhető, hogy nem (mindig) hamvasztásra szolgáltak. északi felének középső harmadában, a temetőkerítő ároktól 7. objektum (SNR 7) északnyugatra helyezkedett el, 1037 cm hosszú és közel 290 cm széles, hossztengelye északnyugat-délkeleti irányú. Égett, fekete, faszenes foltja nagyon jól látszott a nyesési szinten (3. tábla 1. kép). Az objektum felső részét a körmös kanállal végzett előhumuszolás bolygatta. A máglya hosszúkás alakú, fala egyenetlen, az északnyugati vége felé kiszélesedik. A vége lekerekített. A fala erősen befelé rézsűs, az alja szintén egyenetlen. A máglya É/ÉK-i felén az objektum aljában és szélén változó méretű, szabálytalan alakú köveket figyeltünk meg (3. tábla 2. kép).5 * * * * * A betöltése többrétegű: felül kb. 10-15 cm (eredetileg kb. 30-40 cm) vastagon egy égett, fekete, szerves, patics- és faszénfoltos, valamint emberi hamvakkal és kerámiatöredékekkel sűrűn tarkított sáv fut végig - ez az égetés helye. Az égett, fekete réteg alatt egy 30-50 cm vastag, szürkéssárga, paticsos, faszenes sáv fut és a máglya északnyugati részén egy hosszú, szürkésbarna agyagos bemosódást is megfigyeltünk (3. tábla 3. kép). A tari máglya délkeleti vége összeér az SNR 7 temetőkerítő árokkal. Közös metszetükben az egykori használat nyilvánvaló lenyomatát figyeltünk meg: a máglya tetején elhelyezkedő, eredetileg mintegy 30-40 cm vastag fekete, szerves (paticsos, faszenes, emberi hamvakkal tarkított) égésréteget az egyes hamvasztási ciklusok után a temetőkerítő árokba húzták bele, amely egy lefelé bukó hullámos rétegként folytatódott az árok betöltésében is (3. tábla 4. kép). hanem például áldozatokat is bemutathattak rajtuk, annál is inkább mivel a négy közül csak az egyiken figyeltek meg határozott égésnyomokat (Sprensen - Rebay 2005,164-165; Ilon - Tóth 2006,133). 5 Későbbi korszakok máglyáinál - például a császárkor folyamán a pikteknél - is előfordul, hogy a máglyaként szolgáló gödör szélét élükre állított, nagy, lapos kövekkel rakják ki (Downes et al. 1997, 615-617). Viszont egyrészt ez térben és időben is nagyon távoli analógia, másrészt pedig azokban az esetekben a kövek igen sűrűn és szabályosan helyezkednek el az objektum szélén és az aljában is végig, ami a tari máglyáról nem mondható el. 42
