Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2019. Új folyam 6. (Szeged, 2019)
Numizmatika - Ujszászó Róbert: Közöletlen obulus a XIII. századból
Ujszászi Róbert Közületien obulus a XIII. századból rendszerben inkább Béla uralkodásának második felére tekinthetjük jellemzőnek ezt a szemábrázolási megoldást (s a régi, 11. András alatt dívott plasztikai forma továbbra is megmaradt, de már ritkábban alkalmazták). Emellett mindenképpen figyelemmel kell lennünk a szájak vésetére is. II. András alatt a jellemző az volt, hogy egy vagy két vonallal jelezték az ajkakat, avagy egy fölfelé álló félholdhoz hasonló ívvel érzékeltették a szájat (legalábbis szemből nézet esetén, profilábrázolásoknál más megoldásokat alkalmaztak). Béla pénzein ugyanakkor vegyesen láthatjuk az egy és két vonallal történő ábrázolás mellett a száj kör alakú bemélyedéssel történő megjelenítését is, ahogyan utódai alatt - egészen Károly Róbert koráig - is megmarad egymás mellett az említett módszerek használata. Úgy tűnik tehát, hogy a H 327-es típus és a most bemutatott obulus kétkét portréján a szemek és szájak megformálása inkább IV. Béla uralkodásának második felére, vagy az őt követő uralkodók korára utal. Korábban az obulus éremképének értelmezése kapcsán már érintettem a dénár hátoldali ábrájához kapcsolódó jegyrendszert. Ezen jelzések között a pontok, csillagok és rozetták mellett megjelenik olyan virágocska, amely lényegében szárral ellátott rozetta, stilizált liliom, és egy másik, kissé talán lóherére emlékeztető növény, amelynek formája lényegében megegyezik a lovas királyalak kezében lévő kereszt alakjával. Efféle - de még megformálásában jelentősen elütő - növényalakkal először a bizonytalan módon, de a II. Andráshoz köthető H 275-ös típuson találkozhatunk, ám itt még csak épületkiegészítő elemként jelenik meg. Állandó, mellékes tértkitöltő elemmé IV. Béla alatt vált (hasonló ornamens-ábra országalmák és jogarok keresztalakjaként is megjelent, ezt a jelenséget most az eltérő funkció miatt nem vizsgálom), így a H 295, H 323, H 325, H 326 típusokon tűnik föl. Majd V. István H 354-es veretén, IV. László H 367, H 369, H 374-75 számú pénzein, végül pedig III. András H 419-es denárán találhatjuk meg (igaz ez a típus könnyen lehet IV. László verete is). Mivel Béla veretéinek sorrendje és keltezése igen bizonytalan, ennek az elemnek a vizsgálata sem visz föltétlenül közelebb bennünket a H 327-es dénár veretési idejének meghatározásához. Azonban ennek a virágalaknak a használata nem csak pénzeinken jellemző, hanem az uralkodói pecséteken is megjelenik. Először V. István ifjabb királyként használt lovas pecsétjén alkalmazták kiegészítő jelzésként a ló hasa alatt az ágbogas növényt, illetve a ló hátsó lábai mögött egy csillagot valamikor 1261 táján, vélhetően azért, hogy az eredetileg stájer hercegi pecsétnek készült tipáriumát - illetve annak lenyomatait - meg lehessen különböztetni a későbbi, erdélyi hercegi pecsétektől. A megkülönböztető jegyek valószínűleg 1261-ben, közvetlenül Stíria elvesztését követően kerülhettek a pecsét képéhez (Takács 2012,128-129). A pénzek kiegészítő jegyeit ezek a pecséteken lévő ábrázolások kiválóan megképezik, nagyfokú hasonlóség mutatkozik közöttük (bár a lovas alak számos ponton eltér a két tárgytípuson) a kérdés már csak az, hogy milyen kronológiai összefüggés mutatható ki a dénárok és a szfragisztikai emlékek között? A problémakört bonyolítja, hogy a pecséttani irodalomban sokszor indának nevezett növények később is megjelennek. IV. László 1276-1286 között használt második kettőspecsétjén trónzsámoly oldalánál látható hasonló ág, amelynek leveles része a pénzeken lévő ábrákkal egyezik, igaz, nagyobb háromágú formában jelenik meg (az uralkodó másik oldalán ugyanakkor csillag tűnik föl). IV. László felesége, Izabella (más néven Erzsébet) királyné 1272-1290 között használt kettőspecsétjének lenyomatain a hátoldali, nagyméretű kettőskereszt ábrázolás tövében is megmegtalálhatjuk a vizsgált növénymotívumot, majd később ugyan ilyen módon alkalmazták III. András első feleségének, Fenenna királynénak 1290-1295 között használt kettőspecsétjén is (Takács 2012,152-153). Lovas alakhoz társítva azonban a növények csak V. István hercegi pecsétjein jelennek meg. Ezek alapján a H 327-es dénárt akár István veretének is tarthatnánk, ám 1261-ben Béla király és fia még jó viszonyt ápoltak egymással (Zsoldos 2007), s valószínűsíthető, hogy a királyi ötvösműhelyben készülhettek a hercegi pecsétek is (amelynek mesterei közül kerültek ki a pénzek verőtöveit készítő vésnökök). így, ha a kibocsátó személyének megállapítására nem is alkalmas 407
