Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2019. Új folyam 6. (Szeged, 2019)
Numizmatika - Ujszászó Róbert: Közöletlen obulus a XIII. századból
Ujszászi Róbert Közöletlen obulus a XIII. századból a kiegészítő ornamentika vizsgálata, a veretési időszak leszűkítésére mégiscsak használhatónak mutatkozik. Ajellegzetesvirágalaklovas királlyal együtt történő szerepeltetése a pecséteken és a pénzeken arra mutat, hogy a H 327-es dénár veretési ideje legnagyobb valószínűséggel IV. Béla uralkodásának utolsó évtizedére vagy V. István korára helyezendő, tehát valamikor 1260-1272 közöttre keltezhető. Weszerle József hátrahagyott érmészeti tábláin közölte a H 327-es dénár egy olyan jegy variációját, amelyen a ló hasa alatt virág és egyéb egyszerű jelzések helyett egy P betű látható (a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárában két példány is föllelhető belőle].4 Ez a változat különösen is érdekes, mert ismert egy Perchinus nevű kamaraispán (Weisz 2010, 84). Mivel a betűs jegyrendszer ekkoriban épphogy föltűnik (kiforrottá és teljesen szisztematikussá csak igen soká, Zsigmond király alatt válik), a különféle jelzések és betűk értelmezése, illetve föloldása igencsak bizonytalan. Perchinus személye azonban Weisz boglárka kutatásai nyomán egyértelműen a zágrábi kamarához köthető, hiszen egy 1270-es oklevélben zágrábi kamaraispánként szerepel, s zágrábi polgár volt, amit az is alátámaszt, hogy 1266-ban és 1275-ben is zágrábi podestaként említik. Ugyanakkor 1272-ben mint királyi kamaraispán szerepelt. Weisz szerint zágrábi kamaraispánságát talán 1275-ig tölthette be. Ugyanakkor az sem elképzelhetetlen, hogy rövid ideig országos kamaraispáni méltóságot viselhetett. Természetesen a P jegy Perchinus nevének rövidítése is lehet, de ugyanígy utalhat a verdehelyre, a pénzverő mesterre, magánveretés tényére (a királyi verdébe vitt nagyobb mennyiségű ezüst tulajdonosának neve), egy másik kamaraispánra, vagy lényegében bármilyen más értelme lehet. Tehát a P betű Perchinussal való azonosítása bizonytalan érvnek tekintendő, amelyet nem vehetünk túlzottan nagy súllyal számításba a H 327-es típus megítélése és datálása során. Elemezhető éremképi részlet még a dénárokon az oszlopok meghosszabbított vonalára 4 Weszerle Tab. XX. No .14., a bizonytalan, „Incerti" pénzek közé sorozva. Rupp nem ismeri, az alaptípust 238 száma alatt IV. Lászlóhoz sorolva közölte. helyezett országalma-szerű épületdísz. Annál is inkább így van, mivel léteznek olyan friesachi típusok (például CNA C g 5), amelyeken a H 327- es sémájához hasonlóan mellképet láthatunk, fölötte épületelemekkel, amelyeket jól láthatóan az uralkodó tart karjaival. így tehát, karokként értelmezve az oszlopszerű ábrát (amit a friesachi minta mellett az is gyámolít, hogy az oszlopfő vízszintes eleme kinyújtott tenyérként is értelmezhető), pontosan az uralkodó tenyerében „ül” a kétoldalt látható egy-egy országalma. Amelyek formája egyébként eléggé speciális, hiszen az almát magát egy karika alkotja, amelyben egy pont van, s ebből nő ki a levelekre emlékeztető kereszt. Ez az országalma-forma egy - IV. Béla korára keltezhető - dénáron is megjelenik. A H 294-es dénáron és H 296-os számmal jelölt obulusán pontosan ez előbb leírt hatalmi jelvényformával találkozhatunk. (A H 294-es dénár egyébként előfordult a balatonfüredi és a margitszigeti leletben is - többek között a H 327-es típus társaságában -, ezek már korábban elemzésre kerültek. De megjelent a dunaszekcsői leletben is, amely V. István korában záródik (Saltzer 1996,46-47), a felsőbesnyői éremkincsben, amely szintén V. István szlavón veretéivel zárul (Hóman 1920,36-37), továbbá a szegvári éremleletben is, amelynek elrejtését Huszár Lajos tévesen Károly Róbert korára helyezte, valójában azonban IV. László uralkodásának első felére datálható szlavón dénárokkal zárul (Huszár 1940,68). Az ismeretlen lelőhelyű, ún. Egger Sándor-féle leletben ugyancsak szerepelt a H 296, ennek földbe kerülése valamikor IV. Béla uralkodásának végén, illetve V. István korában történhetett meg (Saltzer 1996, 57). (Sajnos a H 327-essel lényegében megegyező hátlapú H 326-os faj nem fordult elő éremkincsben, így ennek elemzésétől el kell tekintenünk.) Nyilvánvalóan nem tekinthetjük perdöntő jelentőségűnek ezt a kisebb stiláris elem egyezése kapcsán kimutatható rokonságot, mindenesetre a H 294-es típus a leletek alapján az 1260-70 közötti időszak termékének tekinthető, ami jól egybevág a H 327-es keltezési paramétereivel. (A metrológiai bizonytalanságokat ugyanakkor jól jelzi, hogy ez a fajt a maga 0,91 grammos átlagsúlyával sokkal inkább korábbi veretnek, IV. Béla uralkodásának legelején kibocsátott típusnak lehetne gondolni.) 408
