Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2019. Új folyam 6. (Szeged, 2019)
Numizmatika - Ujszászó Róbert: Közöletlen obulus a XIII. századból
Ujszászi Róbert Közöletlen obulus a XIII. századból sem vont le végül, bár Hóman sejttette, hogy nem IV. Béla korai veretei között kell keresnünk ennek a típusnak a keletkezési idejét, hanem valamikor a tatárjárás után, inkább az 1240- es évek végétől az 1272-ig terjedő időszakra helyezhetjük veretését. Ezek után lényegében már csak stiláris elemzés eredményeiben bízhatunk a finomabb datálást illetően. Amint azt korábban is említettem elemzésem során, a H 327-es dénár sok apróságban eltér a mintának vett friesachi dénárcsoporttól. Ennek fényében szerfölött érdekes momentumnak tekinthető, hogy az obulustípus sokkal inkább közelebb áll az eredeti friesachiak éremképeihez egyes elemeiben. Míg a H 327-es dénáron az épületkonstrukció díszeit két országalmaszerű kereszttel helyettesítették, addig az obulusokon az eredeti mintának megfelelő liliomokat láthatunk. A dénáron megtört vonalú manzárdtetőt idéző oromzat vagy tetőszerkezet látható (az osztrák szakirodalomban kapuívként azonosítják), az obuluson azonban csak egyszerű nyeregtető forma, ami az eredeti friesachiak boltíves szerkezetéhez képest ugyan másabb, de valamivel jobban hasonlít. A dénár és az obulustípus között az átmérő miatti eltérésekből adódóan (a dénár átmérője 12- 13 mm) több különbség is fölfedezhető. Az obulus lovas alakot mutató oldala számos ponton eltér a H 327-es dénártól. A ló és lovasának tömbje, testarányaik erőteljesen torzultak, bár e téren problémák már a dénárnál is mutatkoztak, de ezek még határozottabban, sőt mondhatni karikatúraszerű, groteszkbe hajló módon jelentkeznek az obuluson. Az új típuson a ló hasa alatt látható furcsa, hosszú nyúlvány elsőre a lovas erősen megnyúlt, idomtalan formájú lábának tűnik. A dénáron azonban a lovas lába soha sem lógott a ló hasvonala alá, nemhogy ilyen erőteljesen, szinte a földet súrolva jelenjen meg. A H 327-es típus egyik legérdekesebb vonása az, hogy különféle jegyeket találhatunk elő- és hátoldalán is, több variációban. A lovas oldalon legalább öt különféle variáció figyelhető meg a ló farka fölött (esetenként mögötte), a ló hasa alatt, és végül a ló orránál láthatunk jelzéseket több változatban. A faroknál liliom bukkan föl (háromágú, vagy -szirmú növény is föltűnik, de ez lehet az imént említett, stilizált liliom romlott vagy egyszerűsítő változata is), vagy rozetta, a has alatt rozettaszerű virág szárral és levéllel, valamint egyszerűsített liliom, más esetekben rozetta és liliom, és ezek különféle változatai.3 A ló feje előtt ritkábban pontot láthatunk, végül pedig a lovas előtt és után is rozettát találunk. Ennek fényében válik világossá, hogy alaposabban megnézve a lábnak vélhető elemet, az valójában rozettának bizonyul (a fölső rész kissé ellapult), tehát az obuluson - még ha csakjelzésszerűen - is megtalálható a dénárok jegyrendszerének e jellegzetes eleme. (Az előoldalon a kereszt mellett általában egy-egy pontot látunk, ritkább jegy variációként a jobboldali pont helyére rozetta is kerülhet.) Komoly különbség, hogy az obulus lovasa nem királyi rangú, mert a dénáron látható éremképpel ellentétben nem visel koronát, hanem csak valamilyen egészen lapos, dísztelen fejfedőt, amely a fej alakjához idomul, jelenlétét csak a homlokon áthaladó, vékony vonal jelzi (a fej alakja ezzel együtt különös, kissé szögletes formát ölt). A lovas arca a dénáron és az obuloson is a szemgödröket és a szájat jelképező, három bemélyedő körből áll (némely példányokon egy kisebb, negyedik körrel az orrot is jelölték). Ezzel szemben az érem másik oldalán lévő portré arcának kiképzése sokkal kifejezőbb - a dénár esetében legalábbis bizonyosan (az obulus ezen oldalának portréja nem túl sokban különbözik a másik oldalétól). A szemeket egy-egy mélyített kör jelzi, de a szemgolyókat is jelölte a vésnök, az orrnyereg fölső részét a két szemüreg közötti keskeny rész érzékelteti, de az orr teljes vonala nincs megvésve, csak az alsó része, melynek bevésése kiszélesedve, mintegy árnyékként jelzi az orrcimpák jelenlétét, s egyúttal plasztikussá teszi az arcot. A szájat többnyire egy, inkább az áll felé eltolódott rövidebb vonal jelképezi. A szemgolyó ábrázolása II. András veretein rendre megtalálható a portrés érmeken, de a legtöbb állatábrázolás esetében is. IV. Béla alatt azonban már föltűntek olyan típusok, amelyeken csak a szemgödör került ábrázolásra, bár a meglehetősen kidolgozatlan kronológiai 3 Weszerle József egy a ló hasa alatt P betűt mutató változatot is közölt, amely variáció alább még részletes elemzésre kerül. 406
