Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2019. Új folyam 6. (Szeged, 2019)
Numizmatika - Ujszászó Róbert: Közöletlen obulus a XIII. századból
Ujszászi Róbert Közöletlen obulus a XIII. századból Sajnos azonban a friesachi dénárok korrendje sok ponton bizonytalan, a magyar pénzverés korabeli keretei pedig még inkább. Jól látszik, hogy a legtöbb mintaként szóba jöhető típus kb. 1220-1240 közé helyezhető. Ezek alapján tehát a H 327-es dénárt és most bemutatott obulusát a tatárjárást közvetlenül megelőző időszakra, vagy az 1240-es évekre lehetne keltezni, vagyis II. András kései, esetleg IV. Béla ifjabb királyként veretett, vagy még inkább korai királyi veretéinek sorába kellene illesztenünk. Nem tisztázott azonban a friesachi dénárok hatásmechanizmusa a magyar vereteket illetően sem. Nem egyértelmű ugyanis, hogy meddig fejtettek ki befolyást a honi típusok éremképeire, eléggé valószínű azonban, hogy a mongol inváziót követően is jelentős hatással voltak pénzeinkre még egy ideig, tehát akár még az 1250 utáni egy-két évtized sem zárható ki veretési időszakként. Vagyis a friesachi analógiák az 1230-1250 közötti időszakot valószínűsítik, de ez az intervallum jó eséllyel terjeszthető ki 1260, sőt akár még 1270 tájékára is. Mindenképpen szükséges elemeznünkaz éremleleteket is. Ezt az eleddig ismeretlen obulus esetében nyilván nem tudjuk megtenni, de sajnos viszonylagos ritkaságukból kifolyólag a dénárok sem kínálnak különösebben jó támpontot. A H 327-es típus mindösszesen három éremkincsben fordult elő: a balatonfüredi, a margitszigeti és a vaskohsziklási leletekben. Mindhárom éremlelet legelső pénzei II. András korának utolsó éveiből származnak, a záróvereteik pedig egyaránt III. András korából valók (SALTZER1996]. Az átfogott hat évtizednyi időszakon belül sajnos nem meghatározható, hogy a leletek mely rétegeihez kötődhetnek a H 327-es dénárok. így tehát a datálásban az éremkincsek nem sokat segítenek, csak megerősítik a friesachi előképekkorrendjéből leszűrhető következtetéseket, tovább növelve azonban a bizonytalanságot azzal, hogy elvileg akár III. András koráig is kiterjeszthető a vizsgált időszak. Az obulus súlya 0,24 gramm, a H 327-es dénár átlagsúlya 0,48 gramm,2 ami lényegében megegyezik a Hóman Bálint által mért 0,49 grammos 2 Magángyűjteményi és árverési példányok: 035 g; 0,36 g; 0,38 g; 0,40 g; 0,41 g; 0,44 g (2]; 0,45 g; 0,46 g; 0,48 g; 0,52 g (2), 0,53 g; 0,56 g; 0,57 g (2); 0,73 g. átlagos súllyal. Sajnos, metrológiai adatokra támaszkodva azonban nem képviselhetünk egyértelmű álláspontot a típuspár keltezésével kapcsolatban. A súlyszerinti csoportosítás munkáját lényegében csak Hóman végezte el, azonban megállapításai számos szempontból vitathatók. Leginkább azért, mert sok esetben csak egy-két példányra támaszkodva végezte számításait (elsősorban mert nem talált több darabot], illetve gyakran az egyéb jellemzők szerinti leszűrt kronológiai elképzelések alapján csoportosította a súlyadatokat. Számos, általa besorolt veretről kerültek elő újabb adatok, vagy derült fény eddig ismeretlen összefüggésekre a kutatások nyomán, így ma már nyilvánvaló, hogy valójában ezek akár évtizedekkel korábbra vagy későbbre keltezhetők. Mivel újabb súlytani kutatások nem zajlottak e tárgykörben, így most mégis csak Hóman erősen revízióra szoruló rendszerét vehetjük alapul, a föntebbi megszorításokat szem előtt tartva. Hóman II. András pénzeit négy csoportba osztotta (Hóman 1916,304-307). Az első csoport 0,54 g körül mozgó átlagsúlyt mutatott, ebbe azonban leginkább még a XII. századi mintákat követő, korai András dénárok tartoznak, veretésüket Hóman 1206-1215 közé teszi. A második - 1215-1222 közé datált - csoport magasabb 0,59 grammos átlagsúlyához is illeszthető lenne még kis fantáziával a H 327, de innen már erősen kilógna. A harmadik és negyedik csoport egyaránt sokkal nagyobb átlagsúlyokat mutat. A kései Árpád-házi uralkodók vereteit (IV. Bélától Ottóig) öt csoportba sorolta Hóman (Hóman 1916, 322-325). Az I. ötödben még II. András súlyosabb denáraihoz konvergáló, nehezebb, IV. Béla által veretett típusok vannak, míg a II. csoportban Béla és fia, V. István átlagosan 0,51 gramm súlyú típusai kerültek. A III. csoportban IV. László és III. András pénzei foglalnak helyet, amelyek átlagos súlya 0,48 gramm volt. A IV. csoport pénzei közé III. András könnyű denárai tartoznak 0,37 grammos súllyal, míg az utolsóban Vencel és Ottó pénzei kaptak helyet a maguk 0,42 grammos átlagával. A H 327-es típust Réthy a Corpusban 259-es szám alatt IV. Béla pénzeként azonosította, s Hóman is így tett, a II. csoportba sorozva a fajt. Pontosabb kronológiai következtetéseket azonban egyikük 405
