Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2019. Új folyam 6. (Szeged, 2019)
Irodalomtörténet - Apró Ferenc: A Pongrácz-család Móra-gyűjteménye
A Pongrácz család Móra-gyűjteménye Apró Ferenc A családfő Pongrácz Albert volt, a szegedi gázgyár és villanytelep igazgatója. Rövid életrajza: Budapesten született 1878. január 12-én, a udai II. kerületi állami reáliskolában érettségizett. A József nádor Műegyetemre iratkozott be, ott szerzett gépészmérnöki oklevelet 1899-ben. Az elektrotechnika tanára nem kisebb személyiség volt, mint Zipernovszky Károly A villamosítás ez időben gyerekcipőben járt, elég arra gondolnunk, hogy Szeged első lakásaiban 1895- ben kezdődött a villanyvilágítás. Zipernovszky előadásaiban kirajzolódtak a jövő óriási lehetőségei: Pongrácz ennek hatására - akkori szóval élve - az elektrotechnikát választotta leendő szakmai működésének területéül. Diplomája után a nemzetközi szaktekintélynek számító Arnold Engelbertnek, a karlsruhei Universität Friederiziana professzorának előadásait hallgatta két szemeszteren át. Hazatérve 1900-ban az ország legnagyobb villamossági vállalatának, a Ganz gyárnak a Lövőház utcai üzemében kapott állást. Innen került a - teljes Felvidéket ellátó - kassai fiók-villanytelepre, melynek 1905 márciusától öt évre a vezetője lett: 1911 legelején helyezték a szegedi gázgyár és villanytelepre. Ekkorra már óriási szakmai tudása és tapasztalata volt, így a ranglétrán gyorsan haladt: üzemvezető főmérnökként kezdett, 1914-ben igazgató lett. Amikor érkezett, a cégnél 120 munkás és 14 irodista dolgozott, mikor 1943- ban távozott, 200 munkás és 26 tisztviselő volt alkalmazásban; az áramtermelés a húszszorosára nőtt, 74 kilométernyi távvezetékkel. Tervezőmunkásságának élére a Szeged-Csanádpalotai, 52 km hosszú, 22 000 voltos távvezeték (1927] kívánkozik, mely áthalad a Tisza fölött. A folyó két partjára épített vastornyok 42-42 méter magasak, a köztük levő távolság 516 méter. (A helyi köznyelvben: a szegedi Eiffel-tornyok.) Pongráczot 1943. március 1-jén, 65 éves korában nyugdíjazták, de tovább alkalmazták tervező mérnöknek és tanácsadónak. Felesége, Kiss Anna [1890-1973] - kell-e mondanom? - háztartásbeli volt. Főleg jótékonysági rendezvényekről, de hadisír gondozásokról szóló híradásokban is találkoztam a nevével. Három gyermekük volt: Albert [1910], Róbert (1911] és Annamária (Panka], aki 1920-ban látta meg a napvilágot. Ő 1941-ben Derényi Károlyné lett. Pongrácz ismert alakja volt a városnak, közéleti tisztségeiből válogatásra kényszerülök: a Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara ipari osztályának az elnöke, a Magyar Mérnök- és Építészegylet szegedi osztályának igazgatója, a Szegedi Munkaadók Szövetségének elnöke, az Országos Magyar Dalosszövetség IX. (szegedi] kerületének az ügyvezető elnöke, a Szegedi Polgári Dalárda elnöke. Szerette a színházat, nejével a szegedi teátrum bérletese volt. Folyékonyan beszélt németül és franciául. A nyugdíjazása utáni évben, 1944-ben halt meg, sírja a szegedi evangélikus temetőben van.1 És akkor most Móra. Az első kérdés, hogy hol ismerkedett meg egymással az író és a gyárigazgató? Mindketten szabadkőművesek voltak. Az 1870-ben alapított Árpád páholyból 1910-ben kilépett tizenkét fő alapította meg 1911- ben a radikálisabb Szeged páholyt. Móra ennek volt a tagja. Ajánlója Engel Mór ügyvéd volt, Engel Lajos lapkiadónak, írónk egyik kenyéradójának testvére. A páholy főmestere Kőhegyi Lajos kórházi főorvos volt, írónk ezért is írt a sírjára kétszer négysoros epitáfiumot. Móra szabadkőműves tevékenysége - a fönnmaradt források alapján - meglehetősen földolgozott. Földes Anna (1958, 1 Remélhetőleg sem sikeredett hosszúra Pongrácz Albert pályájának a bemutatása: de hátha akad olyan szervezet, mely kijárja az emléktáblát a volt Horthy Miklós, ma Dózsa György utcai lakóépület falára. Ha már a Szeged monográfia negyedik kötete (1994) egy félmondatot sem szentelt neki. 295
