Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2019. Új folyam 6. (Szeged, 2019)
Irodalomtörténet - Apró Ferenc: A Pongrácz-család Móra-gyűjteménye
Apró Ferenc A Pongrácz család Móra-gyűjteménye 1960], Hevesi József (1960), Péter László (1984) és Gaál Endre (1992) kutatásai után a kérdéskör egységes nézőpontú módszeres értelmezését Lengyel András végezte el (Lengyel 2005,9-51). Móra első, Láncban című szabadkőműves verse a Kelet c. folyóirat 1913. január 15-i számában jelent meg. Ez a lapszám megvan a könyvtáramban, az idők folyamán nem kevesen kértek tőlem másolatot, most is hoztam néhányat.2 Egyelőre nem tudni, hogy Pongrácz melyik szegedi páholynak volt a tagja. Takács János főmester 2005-ben közreadta a 135 évre visszanyúló szegedi szabadkőműves névsort - de egybe gyúrva, a páholyok neve nélkül. Érdeklődtem a Szeged páholy anyakönyvének holléte iránt, ám senki sem tudott biztosat. Megítélésem szerint Pongrácz a radikálisabb, mozgékonyabb Szeged páholynak lehetett a tagja, ez felelt meg Európát járt, gazdag érdeklődési körű személyiségének. A Móra és Pongrácz közötti szoros baráti viszony kezdetét a páholyéletben kell keresnünk. A Szeged páholy a Vár utcai Déry-palota első emeletén bérelt helyiségeket. Minden hó első és harmadik hétfőjén páholymunka, második és negyedik hétfőjén este 8-kor értekezlet volt. (Az Árpád páholy a Kálvin téri saját házában működött.) A két család között is meleg kapcsolat alakult ki. Mai szóval: összejártak. Az volt a szokás, hogy a teadélutánok legtöbbször Móráéknál, míg az ebédek és vacsorák Pongráczéknál voltak. A Móráéknál szolgáló kis cselédlány, Rozika emlékezése szerint a gazdái ritkán mentek üres kézzel: a főzőtudományáról ismert Móráné vitte az előre elkészített ételt (Huszka 1989). Ha pedig Móráné rövidebb-hosszabb időre elutazott Szegedről, Pongráczék az írót meghívták vasárnapi ebédre, karácsonykor Szentestére. Olyan is volt, hogy ott aludt, és ilyenkor természetesen ellátást is kapott. Az író unokájának, az 1925-ben született Vadembernek Pongrácz Albert volt a keresztapja. Móráék veje, Vészits Endre (1901-1979) is gyakorta megfordult Pongráczéknál. A háború után hiány volt szénből, tűzifából. A Kossuth sugárúti gázgyár szolgálati lakásában bennlakó Pongráczéknál ősztől tavaszig 2 A Móra Ferenc múzeum igazgatói kinevezésének 100. évfordulójára rendezett, Móra 100 Konferencián, 2017 október 27-én elhangzott előadás írott változata. fűtött különszoba várta Mórát, ha kedvére és nyugodtan akart dolgozni: az igazgatói lakáshoz kis oldalfolyosón vendégszobák csatlakoztak. Móra A festő halála c. regényének első példányát Pongrácznénak dedikálta (Lengyel 2002,130). Máshol sehol sem láttam leírva, hogy az első - nem ifjúsági - Móra-regény java része Pongráczéknál készült. íme az ajánlás: Annuskának, asszonypajtáskámnak, / akinek segítsége nélkül ez a regény / sohase készült volna el, a szállásért, / az édes fügékért, a csüggetegséget elűző, / fáradtságot felejtető tekintetekért / hálás szeretettel ajánlja az első példányt: / Ferkó / Sz. 1922. X. 31. Ez időben a Közművelődési Palotában is csak egy helyiséget fűtöttek. Igazgatója szerint az „ötven-egynéhány szoba közül legalább az enyémben megraktuk a kályhát, és ott szorultam össze két kollégámmal, meg a három szolgát is befogadtam" (Móra 1935,196). Fönnmaradt egy érdekes eset is: a külföldről érkezett professzor az egész napos kutatási munkájához csak úgy jutott meleg szobához a múzeumban, hogy Móra - erre a célra - fát és szenet igényelt a várostól. Nem tartozik szorosan ide, de még egy-két adat a Közművelődési Palota ínséges éveiről: gyűjtötték a használt csomagolópapírt, sőt előfordult, hogy már tintára (!) sem futotta. Móra megírta, hogyan állították elő: „Kiss Ferenc főerdőtanácsos hozta a gubacsot Királyhalomról. Pongrácz Albertné nagyságos asszonytól kaptunk egy liter borecetet, [Czógler] Kálmántól vasgálicot, gumiarábit én loptam hazulról” (Móra 1959,208). Móra Ferenc írta a nejének 1926. július 12-én Balatonboglárról: „Bercitől tegnap levelet kaptam, amelyben őszinte elismeréssel szól a készülő lakás szépségeiről..." (Móra 1987, 332). Ez is a két család közti szoros baráti kapcsolatra utal. Pongrácz elment a Kölcsey utcába, és megnézte azt a második emeleti lakást, melybe Móráék azokban a hetekben készültek beköltözni. De az is látható, hogy Pongrácz levelezésben állott Mórával, hiszen mindezt meg is írta neki. A gázgyár igazgatójának alakja föltűnik írónk egyik könyvében - igaz, név nélkül. Idézem: „Vettem az anziksz áruló rokkanttól egy ferde tornyos kártyát, és megcímeztem egy mérnök barátomnak. Tudom, hogy minden jóravaló mérnök örül neki, ha a másik mérnök rosszul 296
