Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2019. Új folyam 6. (Szeged, 2019)
Történettudomány - Lengyel András: Mutatvány az 1945 előtti magyar ellenkultúra kislexikonából - Ötvenöt címszó
Lengyel András Mutatvány az 1945 előtti magyar ellenkultúra kislexikonából - Ötvenöt címszó volt, ő kivált a szerkesztőségből. így 1939. jún. 21./1944. márc. 19.: Szakasits Árpád [1888-1965] töltötte be a főszerk.-i posztot. Ő alkalmas volt az illegális kommunistákkal való együttműködésre is. Az utolsó években, 1942/44: a fel. szerk. Miliők Sándor [1887-1959], a fel. kiadó pedig Kőműves József volt. Ezen adatokon túl tudunk arról, hogy 1926. nov. 21./1928: a h. szerk. szerepében Propper Sándor [1877-1956] tűnt föl, 1933. ápr. 23./?: a szerk. tisztet Várnai Dániel töltötte be, h. szerk.-je pedig Révész Mihály lett - immár a sokadik szerk. mellett. (Várnai szerepének záró időpontja kérdéses: egyesek szerint 1936. De 1933. nyári műtétje alighanem kivette e munkakörből. Mónus kinevezésekor viszont az írta a Népszava, hogy Mónus a „néhai”, pár hónapja halott Weltner megürült főszerk.-i posztját vette át. Ha ez igaz, akkor arra kell következtetnünk, hogy 1936 előtt, talán már 1933-tól Weltner volt a főszerk.] - A lap, szakmai szempontból, e periódusban már a legjobb, legerősebb m. médiumok közé tartozott. Néhány speciális vonással. A pol.-i cikkeket, bár többnyire névtelenül, nem csak újságírók, pl. Várnai írták, hanem maguk a párt vezetői is. Ilyen szempontból a pártálláspont és a lap álláspontja egybeesett. A lap hirdetést keveset közölt, azokat is ideológiailag megszűrve. Itt nem fordulhatott elő, hogy a lap irányával a hirdető szövege szembe menjen. A profil fontos része volt a pártélet eseményeiről beszámoló vagy/és azt szervező híranyag. A munkások önképzésének elősegítése is komolyan vett cél volt. (Ismeretterjesztő cikkekkel, széles körből merítve.] Önképe a lapnak (1937) ez volt: „A Népszava az olvasó felé a szocializmus lapja. Befelé, a redakció tagjai felé, család, amelyet a vérnél erősebb meggyőződés kapcsa tesz szoros együttessé.” Ez, ha úgy tetszik, az eszmei alapozású szektaszerűség beismerése. Szépirodalmi anyaga azonban a párttagságnál jóval szélesebb körből származott, ám mindegyik az ellenkultúra valamely áramlatát reprezentálta. - A munkatársak egy része személytelen, a személyiség jegyeit nem igénylő híranyagot állított elő. A „politika” a párt álláspontját adta. Bizonyos, elsősorban irodalmi és kulturális anyag azonban erősen személyiségfüggő volt. Irodalmat, elsősorban verseket szerkesztőségen kívüli, „külső” alkotók közöltek, itt is. József Attila, Déry Tibor, Németh Andor, Illyés Gyula, Radnóti Miklós, Fenyő László, Zelk Zoltán, Pásztor Béla vagy a párthoz szorosabban kapcsolódó ún. munkásírók, pl. Benjámin László, vagy a régi típusú pártköltők, pl. Mankó József, az avantgárd képviselői, pl. Brichta Cézár vagy Ember Ervin, stb., laza eklektikában szerepelt itt. Hogy ne is szóljunk olyanokról, mint pl. Kassák Lajos vagy Justus Pál. A kulturális anyag gerincét belső munkatársak szállították. A még rovatvezető Bresztovszky Ede, a sokoldalú irodalomkritikus Nyigri Imre (1901-1963), a munkások életét és körülményeit remek szociofotó-sorozatokban is bemutató, amúgy maga is költő Szélpál Árpád (1897-1984), a mozi- és filmkritikus Gró Lajos (1901-1943) stb. A harmincas évek nagy felfedezettje, a kommunistából szocdemmé (sőt kriptoliberálissá) szelídült, sokoldalú Fejtő Ferenc (1909-2008), vagy a vitriolos tollú Faragó László (1896-1967) már összetettebb képet rajzolt a világról, mint hajdan az ős-Népszavás munkás-levelezők. (A zenekritikus Jemnitz Sándor [1890-1963] pl. a „frankfurtiakkal”, Adornóékkal állt szoros kapcsolatban!) Itt érdemes megemlíteni, hogy a Népszava átvette a polgári ellenzék szerepének egy részét. Ez az intézményi mélyszerkezetben is tetten érhető. Az 1920-as évektől a párt részvényekkel bírt több fővárosi vállalatnál, pénzintézetnél, s igazgatósági és felügyelőbizottsági tagokat is delegált azokba. (Pl. 1931: Bíró Dezső a Beszkártnál, 1934: Pásztor Imre uott., Mónus Illés pedig a Községi Takarékpénztárnál volt ig.-i tag.) A lap polgári megítélése is sokat javult, Bresztovszkyt pl. sok, nem szocialista író is megtisztelte dedikált műveivel. És ami a legfontosabb, bizonyos kérdéseket a Népszava tartott fölszínen a legkövetkezetesebben és legtovább. - Mónus Illés, aki 1922-től különböző pozíciókban egyre erősebben befolyásolta a párt stratégiai és taktikai elképzeléseit, amikor 1933: a párt főtitkára, majd 1934: a Szocializmus, 1936: a Népszava irányítását is átvette, növekvő tudatossággal kereste és képviselte a fasizmus elleni széles összefogás lehetőségeit, a szocdem vonal megújítását. (1934-ben pl. az ő kérésére és biztatására állt elő József Attila A szocializmus bölcseletével.) Ez a Népszava szerepének 240
