Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2019. Új folyam 6. (Szeged, 2019)
Történettudomány - Lengyel András: Mutatvány az 1945 előtti magyar ellenkultúra kislexikonából - Ötvenöt címszó
Lengyel András Mutatvány az 1945 előtti magyar ellenkultúra kislexikonából - Ötvenöt címszó a „polgári erőkkel” való szövetségkeresést. A Népszava Garami és Weltner neve fémjelezte periódusa ennek a kínálkozó együttműködésnek a lépésről lépésre való realizálását mutatja. S erről olyan tünetek is árulkodnak, mint a „modern” (nem munkáskarakterű) szépirodalom megjelenése a lapban (így nemcsak Ady, de pl. Kosztolányi is!), vagy a politikai közös nevezőként funkcionáló választójogi küzdelem szinte folyamatos jelenléte, a tudományos ismereterjesztés erősödése, a lapban megjelenő kulturális anyagok szerkezetének finomodása, stb. Maga Garami is a radikális polgárokkal való együttműködés híve volt. A Huszadik Század (Jásziék lapja) és a Népszava/Szocializmus közötti implicit koalíció jelei itt is, ott is megmutatkoztak: Varga Jenő pl., az egyre inkább közgazdasági tekintéllyé való Népszava- és Szocializmus-munkatárs, rendszeresen dolgozott a Huszadik Századba is. A m. politikai élet ellentmondásai, feszültségei azonban egyre élesebben vetődtek fölszínre. Az 1912. máj. 21-i nevezetes utcai konfrontáció, amelyről Babits Mihály is verset írt, a Népszava szerepéről is árulkodik. Ahogy a versben is olvashatjuk: „Pest utcái között rohanó nép, puskalövések, / rendőr, tört üvegek, Népszava, forradalom." 1914 nyarán pedig kitört a „nagy háború". A Népszava az utolsó pillanatig ellenezte a hadüzenetet, a háborút. 1914. júl. 23-án A háború réme fenyeget címmel közölt vezércikkben olvashatjuk: „Mi föladatunk és kötelességünk Magyarország dolgozó népének nevében tiltakozni minden vérontás ellen! A dolgozó nép ellenségei nem Szerbiában laknak." „A Monarchia győzelem esetén nem nyerhet semmit. A Monarchia nem hódíthatja meg Szerbiát és Montenegrót, mert a Monarchia területén már most is annyi ellenséges érzelmű nemzetiség él, hogy csak a legnagyobb erőfeszítéssel képes őket féken tartani [...]. A győzelmes háború esélye tehát előre láthatóan semmi. A vesztett háború esélye pedig: a Monarchia teljes szétbomlása." Majd, még tételesebben: „Nyertes háború esetén semmi nyereség, vesztes háború esetén teljes bukás". Éleslátás és illúzió elegye ez az érvelés. A Monarchia fölbomlásának prognosztizálása éles szemű diagnózisra vall (ennyiben magasan fölötte ál a m. mainstream politikának!), de így is elégtelen helyzetelemzésnek bizonyult. A háború ugyanis már nem lokális háború lett, hanem a globális tőkepozíciók újraelosztásáért vívott kíméletlen harc: „világháború". S mint ilyen, egész Európa lesüllyedését (s az USA „fölemelkedését") eredményezte: valamennyi európai „nemzeti" kapitalizmus tartós válságát, nagy tömegek életének megrendülését, és vad reakcióit, új - fasiszta és náci - típusú válságkezelési technikák kialakulását, és az újabb, még pusztítóbb háború szükségképpeni bekövetkezését. S bár mindezért a mainstream politikát terheli a felelősség (valamennyi országban), a szociáldemokrácia helyzete is gyökeresen megváltozott. - A háború, az összeomlás, a forradalmak, majd a politikai libikóka már új korszak előszele volt, a Népszava szempontjából is. — VII. Nyilvánosságkorlátozás, apokaliptikus korszakváltás. A periódus utolsó néhány évében a fejlődés és a fejlődést aláaknázó fejlemények egyre jobban összecsúsztak, egybekapcsolódtak. A háború kitörése után életbe lépett az előzetes cenzúra, amelynek egyik fő feladata éppen a Népszava megnyilvánulásainak korlátozása volt. Az uralkodó, I. Ferenc József halálakor (1916) pl. a lap rá és történeti szerepére reflektáló nagy cikkéből csak a cím maradt meg, a cenzúra a szöveg egészét törölte. E gyakorlat esetenként nehéz helyzetbe hozta a nyomdát is, ahol sokszor nem tudták, mi nyomható s mi nem. Ennél is nagyobb gondot jelentett, hogy a cikkek írói sem mindig tudták, mit s hogyan írhatnak meg, s ez óhatatlanul öncenzúrát is eredményezett: vagyis megakadályozta a dolgok végiggondolását. Ennek ellenére a lap fejlődött, nőtt elterjedtsége. 1914. nov. 23./1915. márc. 4.: olcsó esti kiadása is megjelent, Révész Mihály szerkesztésében, a hírek iránti éhség oly nagy volt. A főlap példányszáma pedig jelentősen megnövekedett. 1917: az újságírók jubiláris almanachjában Farkas Antal afféle szerkesztőséget bemutató lapportrét tett közzé; s egyértelmű, a Népszava akkor már erős szerkesztőséggel dolgozott. A lap példányai a frontra is rendszeresen kijutottak (naponként több ezer darab!), a katonák „olvasói leveleit” pedig közölték. A háborús nyomorúságok és az USA hadba lépését (1917. ápr. 6.) követően nagyon érlelődő vereség azonban már előre jelezte, hogy nagy 237
