Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2019. Új folyam 6. (Szeged, 2019)
Történettudomány - Lengyel András: Mutatvány az 1945 előtti magyar ellenkultúra kislexikonából - Ötvenöt címszó
Lengyel András Mutatvány az 1945 előtti magyar ellenkultúra kislexikonából - Ötvenöt címszó Lassalle, Lafargue, Liebknecht, Weitling műveit. S persze a magyarokét is: Bokányi Marx Károly élete és működése, Weltner, Csizmadia munkái stb. is elérhetők voltak. Még az ún. polgári radikális szerzőktől (Jászi Oszkártól, ifj. Leopold Lajostól, Somló Bódogtól) is kínáltak könyveket. Figyelemre méltó, hogy nemcsak a hazai perspektívából forgalmaztak műveket, lapokat, de osztrák, német, szerb, román területre (s olvasókra) is figyelmet fordítottak. - Ez az intézményrendszer nemcsak egymást kiegészítő és erősítő feladatokat látott el összehangoltan, de a maga szükségképpeni korlátái között egy ellenkultúra bázisát is alkotta. Olyan volt, amilyen, de saját magaskultúrát épített ki. — V. A multifunkcionális saját pártszékház. A lap (és a párt) anyagi és szervezeti erejének megnövekedését mutatja, hogy a napilappá válás után négy és fél évvel, 1909. okt. végére fölépült és megnyílt a modern pártszékház (Conti u. 4.), amely (a német megszállás és Bp. ostromának idejét leszámítva) végig otthonuk maradt. A ház nemcsak a pártélet centruma lett, de a lapkészítésé is, s igya hírek, információk, eszmék áramlásának a góca. A lap már okt. 31-én nagy cikkben mutatta be az épületet, s a benne elhelyezett részlegeket (gépterem, szedőterem, szerkesztőség). A cikk elején az építész Vágó József rajza áll az épületről. (Az épületet ő és testvére, Vágó László tervezte.) Magát az egész komplexumot 2000-ben így mutatta be egy méltatója: „Az épület [...] erős bástyákkal védett várat idézett ott, a Népszínház utca és a Conti utca találkozásánál. Két szélén háromemeletes tornyok voltak, közepén alacsonyabb, nagyablakos szárny. A kapu íves kiképzésű volt, a földszint szögletes záródású portáljai alól nyílt a Népszava könyvkereskedése. Az épület egyszerű homlokzatát mozaikok díszítették. Odabent viszont annál korszerűbb volt minden; az alagsorban kaptak helyet a rotációs gépek, a földszinten volt az íves gépterem, az első emelet nagy ablakai mögött a ragyogó fényt biztosító üvegtető alatt pedig a szedőtermet és az irodákat helyezték el. A második emeletet a Népszava szerkesztősége, az SZDP és a szakszervezeti tanács titkársága birtokolta, de jutott hely könyvtárnak is. Az épületbe [...] villanyvilágítást vezettek be, vízvezeték volt benne és központi fűtés, a szerkesztőségi folyosón pedig telefonfülke díszelgett. A nyomdában százhatvanan dolgoztak”. 1922-től az MSZDP parlamenti frakciójánaktitkárságaisitt működött, egészen 1944. márc. 19-ig. (1945/48 közt már csak a szerkesztőség maradt itt.) 1940/44 közt nevezetes hely lett az ún. „szerkesztőségi Folyosó”, ahol du. 5-től nagy eszmecseréket folytattak a szerkesztőségbe be-bejáró külső munkatársak, fiatal írók és költők. - A „Conti utca” hamarosan szimbolikus jelentést nyert, egyféle szellemi és politikai góca lett a szocialista mozgalomnak. — VI .A saját kultúra politikája. A 20. század első két évtizede, pontosabban kb. 1899-1918 végéig egységes, állandó erősödést mutató periódus a Népszava történetében. Ez lényegében a Garamikorszak volt, az ő irányítása alatt jelent meg a lap. (1906. dec. 5./1907. máj. 3.: Garami, ideiglenesen hátrébb lépett, szerepét Weltner Jakab vette át. De az egész korszakon az ő keze nyoma volt rajta.) Garami okos, pragmatikus vezető volt, irányítása alatt a Népszava sokat fejlődött. Helyetteseként vagy közvetlen munkatársaiként olyanok vették körül, mint 1907-: Kunfi Zsigmond (1879-1929) főszerk. h. vagy Somogyi Béla és Révész Mihály (1884-1974). Olyanok írásait is közölhette, mint pl. Szabó Ervin, aki külön klasszist képviselt a mo.-i szociáldemokrácia történetében, Csizmadia Sándor, Bresztovszky Ernő (1882-1922), aki 1903/15: rendszeres vezércikkíró s a Szemle rovat vezetője volt; Kunfi, aki az egyik legtehetségesebb és legképzettebb elméje volt a pártnak, az irodalmi anyagot gondozó Révész Béla, később Pogány József, Varga Jenő (1879-1964) s mások. Idővel persze voltak belső átrendeződések, Csizmadia pl. háttérbe szorult, Szabó eltávolodott, Bresztovszy beteg lett stb. De a trend Garami elképzeléseivel összhangban alakult. Mérsékelt pragmatizmusa összhangban volt a lehetőségekkel, s erősödést eredményezett. A nyers munkáslap az ő vezetésével „modernizálódott”, finomodott, s lett a polgári nyilvánosság bevett lapja, anélkül, hogy alapvetően föladta volna munkáskarakterét. (Ez a nem lényegtelen átrendeződés már 1909: jól kitapintható lett, a lap szerkezete így alakult: Hírek, Törvényszék, Rendőri riport, Tőke és Munka, Pártügyek, Szakmozgalom, Politika, 235
