Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2019. Új folyam 6. (Szeged, 2019)
Történettudomány - Lengyel András: Mutatvány az 1945 előtti magyar ellenkultúra kislexikonából - Ötvenöt címszó
Lengyel András Mutatvány az 1945 előtti magyar ellenkultúra kislexikonából - Ötvenöt címszó A sajtótörténeti libikóka újra fölfelé lendült. — III. Úton a napilaphoz (1897-1905). E nyolcéves periódus kezdetén a minden addiginál erősebb hatósági üldözés volt az uralkodó vonás, a végén pedig megszületett az immár folyamatosan megjelenni tudó, standard napilap. Ez nagy fordulat, de okai és fázisai fölrajzolhatók. (1) A hatósági erőszak, minden „eredménye” ellenére kontraproduktívnak bizonyult. A kitoloncolások tulajdonképpen szétterítették a mozgalom aktivistáit az országban. A represszióról szóló hírek pedig a mozgalom melletti indirekt propagandának bizonyultak. A represszió enyhülése pedig fölszabadította az aktivitást. (2) A mozgalom, újabb generációk belépésével, a képzettebb aktivisták számának gyarapodásával intellektuálisan is erősödött. Több fiatal, ausztriai és németországi mozgalmi tapasztalattal, hazatért (pl. Weltner Jakab, Garami Ernő], és a margóról itthon is újabb értelmiségiek csatlakoztak a párthoz (pl. a tanító, majd polgári iskolai tanár, Somogyi Béla). (3) Kiderült, a munkásság helyzete tartós strukturális probléma. Megváltoztatása nem lesz puszta automatizmus eredménye. - Mindez a pártlap sorsán is lemérhető lett. „Új” emberek lettek a szerk.-k: 1898/99: Somogyi Béla (1868- 1920), majd 1899/1918: Garami Ernő (1876-1935) műszerész, képzett, ausztriai és németországi mozgalmi tapasztalattal bíró, írni is jól tudó, pragmatikus politikus. Marxista tájékozottsága és polgárias habitusa olyan elegyet alkotott, amely az adott körülmények között kedvezett a mozgalom a pártlap megerősödésének. 1898: amikor ő is, Weltner Jakab (1873-1936) is fontos párttisztségeket kapott, a lap még csak 5-6 ezer példányban jelent meg, ez azonban hamarosan 13 500 példányra ugrott föl. S maga a lap is erősödött: 1898. máj.-ig hetente egyszer, utána hetente kétszer, majd 1899. júl.-tól hetente háromszor jelent meg. Garami szerkesztésében a Népszava harcos lap lett, folyamatosan napirenden tartotta pl. az általános választójog ügyét, azt az ügyet, mely egyszerre volt munkásérdek és polgári ellenzéki érdek. Azaz a munkásérdekek feladása nélkül nyitott a jogkiterjesztésben érdekelt polgárság felé is. Az 1904. ápr. 3-5-i pártgyűlés (XI. Orsz. Kongresszus) napirendre tűzte a napilappá való átalakulás ügyét is. Az előadó maga Garami volt, aki megfontoltságot kért a küldöttektől, de világossá tette a napi megjelenés mozgalmi és kulturális jelentőségét. Az ide vonatkozó párthatározat megnyitotta az utat a napilappá válás előtt. A kívánatosnak tartott 25 ezer előfizető összegyűjtésére országos akciót indítottak, hogy egy napi nyolc oldalas, hat filléres lapot megindíthassanak. A megjelölt határidőig (1904. okt.) ugyan nem jött össze a megcélzott 25 ezer előfizetés, csak kb. 10 ezer, de oly erős volt már az igény a napilapra, hogy mégis megvalósították. A költségek egy részének kiváltása érdekében, 50 ezer koronás alaptőkével saját nyomdát alapítottak, amely az összes pártnyomtatvány előállításával és egyéb munkákkal nemcsak a Népszava előállításának költségeit faragta le, de a nyomdai munka hasznát is a párton belül tartotta. A nyomdaüzem 5000 korona forgótőkével, és kb. 200 000 koronás adóssággal indult el, de a konstrukció bevált: 1905. ápr. 1-jén már megjelent a napilap-Népszava első száma. A vezércikk erős fölütéssel indult: „Kibontjuk vörös lobogónkat, s meghajtjuk Magyarország munkásai előtt.” Az átalakulás szimbolikus jelentőségét mutatja, hogy verssel, a pártvezetőség tagjának, Csizmadia Sándornak A mi betűink c. versével is ünnepelték. E vers egyebek közt kimondja: „A betű az új kornak lázadója, / szavára kél föl [...] mind, aki addig szendereg." S valóban, a lap és a mozgalom történetében új korszak kezdődött: megszületett a mozgalom nagy erejű médiája, a mozgalomszervező, öntudat-erősítő és önképző, rendszerkritikai orgánum. Ahogy az egyik kortárs mondta, a mozgalom a lap hasábjain „lélegzett”. — IV. A standard napilap intézményrendszere. A napilappá válás közvetlen előfeltétele a saját nyomda volt. A Világosság Nyomda R.T. 1905. márc. 1-jén kezdte meg működését, és egy nagy korszakon át (1944. márc. 19-ig, a német megszállásig, majd 1945. febr.-1948-ig), a párt intézménye maradt. Az első években (1905/1909) a Rákóczi u. és a Nyár u. sarkán működött, majd mindvégig a Conti u. 4. sz. alatt. Fokozatosan erősödött, nagy nyomdává fejlődött. 1907. szept.: új nagy kapacitású rotációs gépet állítottak munkába, egyenes következményeként annak, 233
