Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2019. Új folyam 6. (Szeged, 2019)
Történettudomány - Lengyel András: Mutatvány az 1945 előtti magyar ellenkultúra kislexikonából - Ötvenöt címszó
Lengyel András Mutatvány az 1945 előtti magyar ellenkultúra kislexikonéból - Ötvenöt címszó beállítódását, „lázadozásait”, a kormányzat több ponton támadásba lendült. (Megszüntették a Népszava terjesztését, olvasóit-előfizetőit vegzálták, a postai szállításból kitiltották, sajtópereket indítottak stb. A represszió széleskörűvé, helyenként kimondottan erőszakossá vált.) - Az 1891/96 közti fél évtized meglehetősen komplikált, ellentmondásos periódus volt: sok eredménnyel és bénító visszaesésekkel. (Ez időben, 1894: lett a Népszava cikkírója pl. Csizmadia Sándor [1871-1929], az autodidakta földmunkás, aki kb. negyedszázadon át a mo.-i szociáldemokrácia fontos személyisége volt.) A párt tömegbefolyása növekedett (pl. a Viharsarokban), majd gyengült, a kormányzati represszió, amely szűkítette és deformálta a mozgásteret, erősödött, és a szükségképpen kialakuló belső frakcióharcok (a radikálisok és a reformisták közt) jelentős személyi és intézményi mozgásokat eredményeztek. Egy-egy szerk.-i stb. funkció sokszor csak ideiglenesen, rövid időre, sokakat felszínre vetett, majd elejtett. A Népszava, a német nyelvű pártlapok, s alkalmilag a m. nyelvű próbálkozás is párton belüli szerepeket, posztokat kínált föl. így a Népszavánál pl. Mezőfi Vilmos (1870-1947), Csebrenyák József (1863-1947) vagy Gion János tűnt fel. Ez a mozgás, egyebek mellett, azt is jelezte, hogy megnőtt a hadrafogható mozgalmi aktivisták, a párthoz tartozó médiaszereplők száma. De azt is, hogy az eszmei politikai konszenzus újra és újra fölbomlott, és taktikai, sőt stratégiai diszkrepanciák határozták meg az irányultságot, így a Népszava kommunikációját is. És az intézményesülés eredményei is föl-fölbomlottak. A lapcsinálás infrastruktúrája is a föllendülés és a visszaesés képét mutatta, olykor rövid időn belül is. - A nyomda, a Budapesti Könyvnyomda és Kiadószövetkezet pl. 1891. aug. 15.: a Betegpénztár épületéből a VI. kerületi Kremnitzer u. 6. sz. alá költözött, bérelt helyiségbe. 1892. jún.: a pártnak már nagy, 1400 Ft adóssága volt a nyomdánál. 1892. júl.: a nyomda munkásai bérköveteléssel és személyi igényekkel sztrájkba léptek, de az akció tkp. a pártvezetőség ellen irányult. Az ellentétekből fakadó pénzügyi, személyi és gazdasági problémák miatt 1894: a nyomda beszüntette működését, s a Népszava nyomda nélkül maradt. így a lapot 1894. márc. 23-tól kényszerből, a Neumayer Nyomdában állították elő. Ugyanakkor, sajátos ellentmondás ez, 1892 őszétől már folyt az agitáció a Népszava napilappá alakításáért. 1894. ápr.: a lap fel. kiadója, majd máj.: fel. szerk.-je is Starck Pál lett. 1894 nyarától a párt és a N épszava életében is előtérbe került egy fontos egyéniség, Silberberg Ignác (1865-1932). Az ő erőfeszítései következtében is fölerősödtek a napilappá fejlesztést célzó törekvések. 1894 őszén megalakult a Népszava Kiadó és Irodalmi Vállalat Rt., 7000 Ft alaptőkével, részvény-kibocsátási tervekkel. A cél a napilap megteremtése. 1895. ápr.: a rt. igazgatója Silberberg, helyettese Bokányi Dezső (1871-1943) lett. Szerződést kötöttek a Corvina Nyomdával, amely letette a politikai napilap indításához szükséges 10 000 Ft-os kauciót. 1895. máj. 1.: megjelent a napilap-Népszava első száma. A szerk. Bokányi Dezső, a kiadó Silberberg Ignác lett. Történeti pillanat volt ez, a szocdem sajtó nagykorúvá válásának pillanata. A beépített bomba azonban hamar fölrobbant. Egy leleplezett üzleti vállalkozás erős embere ellenakcióba lendült. A Corvina nyomda ezért máj. 19-én fölmondta a szerződést, visszavonta a kauciót, így máj. 30.: a Népszava elvesztette politikai napilap jogosultságát, s csak társ.-i és gazd.-i napilapként folytathatta megjelenését. Ráadásul a rivális frakció jún.-ban Népakarat címmel ellenlapot indított, azaz a párton belülről is gyöngítették pozícióját. 1895. szept. 17.: a napilap-Népszava megszűnt. Szept. 27-től a lap csökkentett példányszámmal (3000 pld.), mint hetente kétszer megjelenő lap folytatta útját. A szerk. Bokányi helyett Silberberg lett. Ám 1895.: Silberberget háromhavi fogházra ítélték, s megindult ellene a folyamatos rendőrségi támadás, újabb s újabb sajtópöröket akasztottak a nyakába. A lap 1895. dec. 1-től már csak hetente egyszer jelenhetett meg. 1896. jan. 12-én a hatóság által folyamatosan támadott Silberberg lemondott (febr.-ban le is tartóztatták). 1896. febr. 8-tól a Népszava több hónapig nem tudott megjelenni, s csak 1896. jún.-tól jelent meg újra, hetilapként. De 1896. dec.-tői a párton belüli alkuk és kiegyezések következtében a Népszava újra formálisan is a párt „központi közlönye” lett. 232
